Mocsárlény: A sorozat (2019–2019) 65% 36★

Egy résszel a finálé előtt, asszem már bátran alkothatok véleményt, mert innen már nem igazán tudna hová fejlődni. Amennyire bizakodó és elfogult voltam az elején, oly csalódott vagyok most, hogy lassan vége. A legviccesebb az egészben, hogy már értem, mi nem tetszett a fejeseknek és egyet is kell értenem velük. A Vertigo sztorik varázsa – legyen szó Alan Moore Swamp Thing-jéről, vagy akár Neil Gaiman Sandman-jéről – valamelyest abban rejik, hogy epizodikusan is megállják a helyüket. Egy-egy fejezet is kerek történeteket képes elmesélni, mély tartalommal, miközben a háttérben mégis mozgat pár átívelő szálat is. Az adaptáció ellenben, egyrészt túlzottan is arra épített, hogy lesz ideje bőven bemutatni mindent, (Ami a kasza miatt azonnal be is dőlt.) másrészt pedig teljesen az átívelő történetvezetésre épített. Ahelyett, hogy egy epizódon belül is a teljességre törekedett volna, ami persze 50 percekben nehéz, (2 részes sztorik esetleg?) egyszerűen meghatározták, hogy 1 évadban honnan-hová kéne eljutni, majd elkezdték szépen kitöltögetni a két pont közti réseket, melynek elég felemás, sokszor rétestésztának érződő eredménye lett. 1-2 részben kb. nem haladtunk semmit, az utolsókban meg ugráltunk össze-vissza. Hiába tehát a gyönyörűen megcsinált lény és a felnőtt közönséget megcélzó brutalitás, ha a képregények mélysége elveszik az unalom és az összecsapottság között…

Vegre vege!
Ez mekkora nagy kinlodas volt.
Az elso ket resz meg jo, elviszi a kornyezet (ami baromi utos) es meg van benne misztikum es megfoghatatlansag. Utana viszont egyre unalmasabb lesz. Az egesz egy brazil szappanopera csak mas kornyezetben. Annyira nehezen tudtam vegigvergodni a reszeket mert vagy nem tortent benne semmi vagy tortent csak rohadt unalmasan eloadva.
De vegre vege. Esku fellelegeztem. Egy krumpli lassitott novekedesi fazisarol szolo dokufilm is jobban bezsongatna, mint ez…

A szuperhősöket és a horrorfilmeket sem szeretem, de mivel ez szerintem egyik sem, ezért meglepő módon élveztem :D