Francesco Dellamorte a helyi temető gondnoka, aki barátjával és segédjével, Gnaghi-val tengeti mindennapjait a sírok között. Azonban a halottak feltámadnak és zombik formájában főhőseink életére törnek, így a két jó barátnak össze kell fognia.
Dellamorte Dellamore (1994) 38★
Képek 3
Szereposztás
Rupert Everett | Francesco Dellamorte |
---|---|
François Hadji-Lazaro | Gnaghi |
Mickey Knox | Marshall Straniero |
Anna Falchi | a nő |
Fabiana Formica | Valentina Scanarotti |
Clive Riche | Doctor Verseci |
Kedvencelte 10
Várólistára tette 39
Kiemelt értékelések
Sokrétű, különleges hangulatú filmes csemege. :-)
Egy éjszakába nyúló sörözgetés alkalmával került szóba és azonnal felkeltette az érdeklődésem. Az egyedi atmoszférájú, sokszor szimbolikus és fekete humorral bőven átitatott alkotás végignézése során igazi hangulat-hullámvasúton vehetünk részt, borzongunk, néha fintorgunk, van, hogy őszintén elnevetjük magunkat vagy éppenséggel elgondolkozunk az életen és a halálon. Arról nem is beszélve, hogy ebben a filmben van az egyik legfurcsább- és bizarabb csók- és szexjelenet, amit filmes berkekben valaha láttam.
Nem hagyja lankadni a figyelmünket, résen kell lenni, hogy felfedjük az apró részleteket, motívumokat, melyeket a mű az egészen különös befejezésig tartogat nekünk.
Ami még igazán kiemelkedő, az az operatőri munka. Többször érezhetjük azt, mintha egy dokumentumfilm részei lennénk, sok esetben viszont olyan csodálatos képeket, kompozíciókat kapunk, hogy tátva marad a szánk.
Számomra ez egy nagybetűs FILMÉLMÉNY volt. :-)
Nem egyszerű film.
Műfajilag nagyon változatos: horror, vígjáték (fekete humor dominál benne), romantikus, filozofikus művészfilm, még a lélektani drámát is megkockáztatom, bár ez inkább értelmezés kérdése.
Minősége A és ZS között ugrál :)
Annyi bizonyos, hogy a forgatókönyv nagyon nem szokványos. Sosem lehet tudni mire fut ki egy jelenet, mi történik a következőben, milyen újabb utalást helyeznek el valahol a háttérben. Ugyanis tele van szimbólumokkal, amik értelmezésre várnak.
Nem egyszer nézős, én legalábbis teszek vele még egy (pár) kört.
Ez az egyik legkulonosebb film, amit valaha lattam.
Egy ideig olyan, mint egy olasz Halali hullak hajnala, aztan nehany zombi es meg tobb meztelen noi mellel kesobb mar olyan, mint egy nagyon fura Taxi sofor, a vegen pedig pont azzal az erzessel bamultam magam ele, mint a Mulholland Drive utan, hogy oke, ez egy irgalmatlanul jo film volt, barmirol is szolt. Csak az az atuto ero hianyzott, hogy egybol zsenialisnak erezzem, viszont igyekszem potolni a kepregenyeket, amin alapul es minel elobb mindenkepp ujranezem, mert siman lehet, hogy ez kovetkezore 10 csillaggal megy a kedvencek koze.
Egyebkent remek humora van, az operatori munka szenzacios, a zenek tokeletesek, a foszereplonek pedig abszolut elhittem, hogy eleg egy klises olasz sarmos nezest megejtenie az ozvegy fele, hogy aztan a megboldogult ferj sirjan ismerkedjenek meg jobban egymassal.