Ellenség (2013) 65% 115★

Ez volt az a film, amit legelőször láttam Villeneuve-től és amivel sikerült rögtön a mélyvízbe ugranom, ugyanis még mindig ez a legmegosztóbb egyben a legnehezebben értelmezhetőbb műve.
Ugyan nem saját ötletből született, José Saramago: Az embermás című könyve szolgáltatja hozzá masszívan az alapot, és stílusában sokan David Lynch-et hozzák fel példaként, ami részleteiben helytálló is. Csakhogy, míg Lynch eléggé öncélúan vagy alig szokta kínálni az értelmezésekhez szükséges eszközöket, addig Villeneuve tud nyújtani annyi kapaszkodót, ami által teljesen bele lehet merülni a lényegi tartalomba, gondolatvilágba.
Mindössze kétszer, több mint 10 éve láttam az Enemy-t, de már akkor kialakult bennem az a módszer a tisztábban látás okán, hogy miután elkezd felgördülni a vége stáblista, rögtön ajánlott újranézni a mű első 5 percét. Ugyanis sok olyan apró szöveges, jelképes információt lehet kivenni már a nyitányban, amik szerintem elengedhetetlenek a tartalmi megértéshez.
Van egy rendkívül részletes értelmezése a történetnek (aminek a megosztását utólag is köszönöm @sipiarpi -nak), viszont szerintem nagyvonalakban is ki lehet hámozni a gondolatserkentő, magvas mondanivalót, ami egy igenis létező jelenségre reflektál.
Maga a cím is sokatmondó. Enemy. Ellenség. Akitől akarva akaratlanul is félünk. Félünk önmagunktól, a változástól, az elengedéstől, a terhektől, az elköteleződéstől, amitől elhalhatnak bennünk egykori személyiségünk darabkái, a befásultság uralkodhat el rajtunk, miközben minden alkalommal vágyunk a korábbi élvhajhász énünkre, ami belül újra és újra készül előtörni.
spoiler
Nyilván abszolút jellemfüggő ki miként áll hozzá ezekhez a dolgokhoz, de úgy gondolom, hogy valós problémákra tud rámutatni ez a történet.
Ehhez persze szükségszerű az atmoszférateremtés, amit Villeneuve ismét hibátlanul kivitelez. Ez a sárgás, kicsit fakó, néhol szürkés, ködös képi világ tisztára olyan érzetet ad, mintha egy meghasadt elmében, vagy egy rémálomban lennénk. Nem is beszélve Danny Bensi és Saunder Jurriaans nyomasztó dallamiról, amik plusz súlyt raknak a hangulatra. No és persze ott vannak a színészek, akik közül a dupla szerepben lévő Jake Gyllenhaal a Fogságban után ismét brilliáns, Mélanie Laurent és Sarah Gadon szintén jól asszisztálnak hozzá.
Ha nem is áll össze benne minden szalmaszál, mert Villeneuve úgymond „időhagyó” stílusától merőben eltér, és valóban brutál tömény 90 perc, mindenképpen dicsérendő tőle, hogy 2013-ban a Fogságban mellett képes volt még egy ilyen iszonyat mély, mindfuck mozit szállítani. Máig megosztja az embereket, sőt inkább nem annyira kedvelik, de én most is rohadtul bírtam és zokszó nélkül alá tudtam magam meríteni a film gondolat,- érzés világába.

Érdekes film, még érdekesebb kivitelezéssel. Sajnos sokalltam a játékidőt, és néhol kifejezetten zavaró volt a „megváltozott kép”. Ráadásul amíg utána nem olvastam, nekem nem mindig jött át, hogy éppen mi történik, ami elég zavaró volt. Látom, hogy mi tud benne zseniális lenni, de sajnos nem tudom annyira értékelni, mint kellene. A film végén is csak néztem egyet, hogy most mi van… A színészek miatt egyszer elment, de erősen kétségbe vonom, hogy még egyszer kíváncsi lennék erre az agymenésre.

Az a legjobb, hogy ha úgy kezdem ezt a dolgot, hogy én komolyan egy óriási nagy Villeneuve rajongó vagyok nagyon bírom a munkáját és már alig várom, hogy lássam mit tud még (Szárnyas Fejvadász kettő ha nem hallom, hogy ő a rendező szerintem szívbajt kapok, hogy mégis miért de így alig várom, hogy lássam). Ami neki egyértelműen rohadt nagy erőssége az a feszültség keltés. A Sicario is végig fojtogat és úristen nagyon király. A fogságban meg nekem olyan film volt amiről kijöttem a moziból nem azért mert szar lett volna vagy valami hanem mert annyira sötét volt és feszült, hogy attól féltem sírva fakadok a pufi képű Paul Dano miatt. Komolyan jobban féltem azon a filmen mint bármelyik horror filmen amit valaha láttam. Na és én ezekkel az elvárásokkal futottam neki a filmnek, hallottam, hogy tökjó senki nem tudja mit jelent szimbólumokkal van tele és annyira de annyira akartam szeretni ezt a filmet de nekem ez kipukkadt mint a lufi főleg, hogy olyan nagyon király dolgokat hallottam erről a filmről, hogy azt hittem egy újabb kedvencet üdvözölhetek.

Igazából az a nagy problémám volt, hogy nem nagyon értettem mi is történik. Vagyis nekem minden olyan ok nélkül történt. Vagy nem tudom megmondani komolyan néztem a filmet és így ááá most miért is kéne izgulnom? Volt feszültség meg minden csak nem az amit vártam. Néha megjelentek a pókok azon ideges lettem (utálom a pókokat) de igazából azon kívül így nem nagyon éreztem így semmit. Nem volt unalmas csak mondjuk a „bedilizek a napi monotonitástól” témáról csináltak jobb filmeket is. A pókokra igazából van pár elég jó magyarázat (a nőstény pók megeszi a pasi pókot baba csinálás után a legtöbb ember ezzel kezdi amikor megakarja magyarázni a dolgot) de valamiért ez a pók dolog így engem nem fogott meg. Mindegy a könyvet biztos elolvasom mert az alap történet tényleg nagyon nagyon jónak tűnik csak valamiért nekem hát laposra sikerült ezt látnom (totál szubjektíven). Most így végig gondolva azzal tudnám magyarázni a dolgot, hogy a pókokon kívül minden halál világos volt a filmben és ha nincsenek a pókok akkor egy teljesen közepes filmet kapunk semmi érdekességgel és engem ez a pók dolog sem fogott meg mint már azt hiszem írtam.

A kamera és a színész játék persze csillagos ötös és én meg azt is megkockáztatom, hogy a forgatókönyv volt a vészes anyag és nem a rendezéssel volt a probléma ezért is adtam neki a negatív hangnemhez képest magasabb értékelést. (ja és ne tessék rám haragudni én elhiszem, hogy ez egy jó film csak nem nekem és még mindig végtelenül tisztelem a rendezőt csak úgy érzem meglehetett volna ezt csinálni jobban is.)

Reg szenvedtem ennyire egy filmen. Szamomra vegig ures maradt, még a tulkombinalt mondanivalo sem tudta megtolteni. Rendezonk is erezhette ezt, mert jol tele volt tomkodve jelentosegteljesnek szant zenevel, csak hat a kevesebb tobb lett volna, mert igy nem kisegitette a filmet, hanem teljesen agyonnyomta (igaz nem volt nehez dolga).
Jake mint szinesz szamomra tovabbra is talany, nem lattam meg kiemelkedot tole, ez is borzasztoan halovany kozepszer volt. Vagy inkabb alatta, szurke, unalmas, jellegtelen.
Nem azert huztam le ennyire, mert nem ertettem teljesen (csak nyomokban), hanem mert egyszeruen halal unalmas volt, kozben mert el akarta magat adni valami nagynak -na es az ilyen alsagos ámitasokat nem birhatom.

Kicsivel több, mint három évig a listámon volt már ez a film. Aztán pár hete eldöntöttem, hogy megnézem. De valahogy nem értettem, hogy mit láttam az elmúlt másfél órában. Aztán @sipiarpi értékelése megmagyarázta, hogy akkor pontosan mi is lehetett a sztori. És te jó ég! Mindenképpen újra kell majd nézni a jövőben, mert szerintem sokaknak nem teljesen érthető, hogy mi is történik a játékidő alatt. Az viszont biztos, hogy Villeneuve nagyon érti a dolgát. Kíváncsi leszek, hogy milyen lett a Dűne, mert már le se tudom írni mennyire várom azt a filmet. Az Ellenség egy sejtelmes, kicsit baljóslatú, de érdekes film. Többször nézős, mert megérdemli. Ha pedig hozzám hasonlóan halvány lila gőzöd sincs, hogy mit láttál, akkor olvass utána. Egyelőre egy stabil 7-est simán adok rá.

Ööö, oké. Ez most mi volt? O_O Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy egy filmet nem értek, de most sikerült elpazarolnom másfél órát az életemből valamire, ami nekem magas, szóval nem volt semmi értelme annak, hogy megnéztem. A könyvet nem olvastam, így csak találgatni tudtam egész idő alatt, hogy mi a fene történhet valójában, de gőzöm nincs, hogy az elméletem mennyire felel meg a készítők elképzelésének. A színészi játék nagyon jó, csak nem tudok vele mit kezdeni.
Az elméletem: spoiler Ha valaki olvasta a könyvet és ismeri a történetet, írja már meg, hogy eltaláltam-e. :D

Köszönöm @sipiarpi értékelését https://snitt.hu/ertekelesek/231881 így már kezdem sejteni mit is láttam.
Bár szeretem, ha egy filmnek van mondanivalója, lehet utána gondolkodni, beszélgetni az élményről és az is rendben van, ha nem teljesen egyértelmű. De azt már nehezen viselem, ha ennyire be van csomagolva. Mert ha csak találgatni lehet, hogy mit is akar a film, akkor ezt a rendező magának készítette, nem közönségnek. Ennyi erővel meg naplót is írhatna.

Jézusom, mi volt ez?? :D Bevallom én rohadtul nem értem, hogy mi történt és ez bosszant… De ahogy olvastam a többi értékelést, mások se nagyon értették… :/ Jake miatt azért kap 5 csillagot…

Sajnos az Embermást sem olvastam még, de a film tipikusan azt a fullasztó világot tárta elém, amit Saramago könyvei szoktak bemutatni. Úgy végigülni egy filmet, hogy a legtöbb jelenet vagy eszméletlen sötét, vagy eszméletlenül zöldessárga, kicsit zavaró volt, úgy éreztem, egy csomó mindenről lemaradtam, a vége meg pfff. – nem is nagyon értettem, hogy most mi van. Azt gondolom, a könyv olvasása nélkül egyszerűen a film rengeteg kérdést és nyitott kaput hagy maga után. Igaz, hogy Saramago sokszor a miérteket nem magyarázza meg, szóval még az is lehet, hogy a könyvvel együtt se jönnék rá semmire, de ez így nekem eléggé nyűglődős volt. Talán, ha egyszer végre megkaparintom az alapművet, akkor helyére kerülnek a dolgok.

Bárcsak a gyakorlatban is annyira jó film lenne, mint az internetes mély elemzés szerint.
Utána kerestem minden kis apróságnak a történettel kapcsolatban, de sajnos nézés során, semmi nem jött át, iszonyat vontatott.