A hasonmás (2013) 71% 68★

Húú, ember, szerintem vegyél be egy Xanaxot, és költözz el, de sürgősen…
Na jó, ez nem poénkodás helye, de bevallom, egyszer-kétszer azért megfordult a fejemben ez a gondolat. Kegyetlen egy film ez, főleg mert kb. a felében az ember vérnyomása kezdi a plafont verni, ahogy próbálja nem kikapcsolni a filmet a Simont ért atrocitások miatt. Éljen az együttérzés. Persze már James felbukkanásától kezdve világos mindenki számára, hogy spoiler (spoiler alá teszem, ne érje szó a ház elejét), így a végkifejletben is valami ilyesmire számítottam, bár kevésbé drasztikus változatban. Nekem kicsit a Fekete hattyút idézte, valamiért vonzanak ezek „sötét oldalt” is bemutató filmek. Jesse alakítása nagyon jó volt, még ugyanolyan ruhában is azonnal tudni lehetett, Simon vagy James áll-e előttünk. Mia karaktere is érdekes volt, nem valami szimpatikus, de az alakítás jó, és tetszett, hogy végre megvan a kémia is, nem hiába alkottak az életben is egy párt. :) Dosztojevszkijtől pedig most már tényleg olvasnom kellene valamit, mert ennyi alapján nem kis piskóta, amit alkot.

Képzeljük el, hogy Dosztojevszkij, Kafka és George Orwell elmegy iszogatni, de az iszogatásból valami aljas lerészegedés lesz (buhaty, ahogy a két szláv mondaná) és persze a szövegelést nem hagyják abba. Mindeközben a szomszéd asztalnál ül Richard Ayoade (igen, a IT Crowd fekete, szemüveges okostojása) és az egész lejegyzeteli és rendez belőle egy filmet.

A légkör és a hangulat nyomasztó, mint az 1984-ben, a sztori meg groteszk, mint egy Kafka regényben. A harmadik csóka, Dosztojevszkij úgy jön a képbe, hogy ő írta ezt a keretsztorit meg majd kétszáz éve. A film alapja ugyanis az A hasonmás (Двойник) című kisregénye (vagy A kétéltű Goljadkin címen is megjelent magyarul), amit 1846-ban jelentetett meg a Pétervári történetek sorozatban. Ez már önmagában jelentős teljesítmény, ahhoz képest, hogy még abba a prefreud-i időszakban vagyunk, ahol nincs ego, szuperego meg id. Illetve vanni van, csak még nem tudnak róla.

A történet egyszerű: Simon James (Jesse Eisenberg) egy becsületes és átlagos hivatalnok, akinek feltűnik egy tökéletes mása a munkahelyén (Jesse Eisenberg!!!), aki gátlástalan és törtető, alattomos féreg és elkezdődik a konfliktus. Van egy nő is (Mia Wasikowska). Ez egy frankó tudathasadásos történet, kicsit más szempontból hasadásos, mint a Bűn és bűnhődés (lingvisztikai buzulás és NB.: a Raszkolnyikov (раскольников) szó is meghasadtat, szakadárt jelent az oroszban) meg az 1984, de ettől függetlenül itt is az a karinthys kérdés merül fel, hogy “De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?”.

Kemény lélektani dráma ez, messze óvnék mindenkit, aki egy fekete komédiát vár a filmtől, ez nem az IT Crowd. Persze van benne valami angol humor, de azt már vadászni kell. A képi világ nyomasztó, szürke, de ilyen szempontból nagyon elkapja a sztorit. Még abszurdabbá teszik a filmet, hogy a hatvanas évek japán táncdalai teszik ki a soundtrack nagyrészét, ami ezt a steampunkos világot tényleg valahová Chiba Citybe helyezik el, ami után William Gibson is megnyalná Ridley Scott tíz ujját.

A színészi játék elfogadható volt, az egyetlen főszereplő szinte csak a kétarcú Jessie Eisenberg, aki jól hozza a kétféle szerepét. A mellékszereplők is egészen jól el vannak helyezve, korrektül nyomasztó karikatúrái mind a jelenkorban is megtalálható embertípusoknak.

Ez most nagyon bejött! A hasonmást elkezdtem olvasni, bár angolul, szóval valamikor félbehagytam, de mivel imádom a hasonmásokkal foglalkozó dolgokat, feltétlen látnom kellett ezt a filmet. A nyomasztó hangulat, a sivár világkép, ami a képi világgal csak még jobban hangsúlyozott valami eszméletlen atmoszférát teremt. Zseniális történet a magányról, a nyomásról, az elkeseredettségről és hogy milyen hatása van ezeknek az emberekre. Abszolút kedvenc lett.

Nyomasztó…jólkivitelezett és néhol még vicces is , tragikomikus … A szinészek dicséretet érdemelnek és a zene is egy egész fura de élvezhetö hangulatot adott a filmnek .
Simonért idönként szinte a szivem szakadt meg …

Nyomasztó és groteszk, amit Kafkától olvasni is épp elég, nem hogy nézni. Sötét, esős őszi estén végképp nem ajánlott, mert az ember elveszti minden reményét és nem csak a filmektől, de az élettől is elmegy a kedve.

Szerintem ez egy jó film, bár elég sok negatív kritikát olvastam róla. Az a fajta amire rá kell hangolódni.. A sztori jó, a képi világ nekem kifejezetten tetszett, amit én máshogy csináltam volna, az az hogy a két karakter közti kinézetbe valami eltérést csináltam volna, hogy kicsit egyértelműbb legyen a megkülönböztetésük. Meg a film megnézése után, azért utána kellett olvasnom hogy teljesen megértsem miről is volt szó, mert maradt egy két kérdés bennem. Ezért 8/10.

Első reakció: Mi van? Második reakció: Mi van?
Nos, az egész film nyomasztó. Furcsa. Idegtépő. Elgondolkoztató. Olykor szívszorító.
Számomra talán már túlzás is volt ez.
A zene és a színészi alakítás viszont mindent visz!

Kicsit kafkai, de túlságosan is klisés. Pont annyira volt művészi és mély, mint Ákos 1984 c. nagylemeze. Hahaha. spoiler