Mocsok (2013) 74% 102★

Előrebocsátom: nem szeretem a „beteg” filmeket – épp ezért csodálkoztam is magamon, hogy ez a darab mégis magával tudott ragadni… Persze valószínű, ez elsősorban McAvoy érdeme, mert őt eddig még nem láttam rosszul játszani – legyen az tolószékes lázadó ifjú, házasságát megfoltozni igyekvő gyászoló ifjú férj, vagy akár az alvilág nagyjait mesterien félrevezető „rablótanonc”…
Így itt is hatalmasat nyomott a latban az ő mesteri kettős alakítása, de nekem maga a sztori is ütősnek tűnt – nem unatkoztam egy percet sem.
A vége pedig zseniális!!!

Egy kedves ismerősöm tanácsára néztem meg a filmet. Érdekelt a könyv, ami a film alapjául szolgált, de ő mondta, hogy mégis próbáljam be előtte, a McAvoy főszereplésével készült filmet. Már vagy egy órája néztem, és azon az állásponton voltam, hogy oké ez egy korrekt alkotás, de mégis mi az amiért jó. Aztán az utolsó fél órára végre kezdtek összeérni a szálak. McAvoy zseniális, a végkifejlet meglepő. Mindenképp elolvasom még a könyvet is, Nálam ez 10/8.

Egy velejéig romlott skót kokain-, szex-, és hazugságfüggő nyomozó purgatóriuma a kecsegtető előléptetésért. Egyszerre taszító és izgalmas.
Jó volt a színészgárda, a kék-sárga dominancia, és az egyedi zeneválasztás.

Igazából a színészek alakításán kívül, nem sok értékelhetőt találtam benne. Kicsit a Dom Hemingway-re emlékeztetett, hogy van egy trágár és bunkó főszereplő, a történet meg érdektelen. Lehetett volna a trágár és bunkó karaktert szerethetően is felépíteni, (ld. A gárdista), de itt szimplán egy humortalan és gonosz főszereplőről van szó. De lehet, hogy csak én látom így, mert a készítők igyekeztek egy kis szánalmat kelteni felé, de egy percig sem tudtam sajnálni.
Unalmas volt és közhelyes, amin a fordulatok sem segítenek.

Elképesztően beteg film, helyenként már-már undorító, de kevésbé sokkoló, mint például egy „Emberi Százlábú” és ennek legalább van egy cseppnyi mondanivalója, ha többel nem is szolgálhat. Persze ettől függetlenül James McAvoy-t továbbra is remek színésznek tartom, hiszen ezzel is megmutatta, hogy tud „gonosz”, illetve szemét is lenni, ha a helyzet úgy kívánja.

Tömény morbid humor, gyomrosoknak… :)

A Széttörve értékelésemnél már írtam, hogy én James McAvoy munkásságának első tizenöt-húsz évében valószínűleg egy párhuzamos univerzumban tartózkodtam, mert 2019-ig még a nevét sem hallottam (a Narniában láttam anno, és ennyi) úgy, hogy azért elég sokat olvasok filmes témában – még ha ehhez képest kevés filmet is láttam idő és türelem hiányában, azért elég sok film létezésével és szereposztásával tisztában vagyok. Ráadásul oké, nem nézek szuperhősfilmeket, de azért azokról is hall az ember, és basszus ő még az új X-Men franchise egyik főszereplője is volt. Na mindegy, de McAvoy nekem valahogy végig a vakfoltomban volt. És rohadtul sajnálom!
Miután a Széttörvében végre felfigyeltem rá, ez volt az első film, amit bepótoltam tőle (mert ez tűnt számomra a legérdekesebbnek). Irvine Welsh regényét még nem olvastam (de már beszereztem), viszont szerintem ennek a filmnek ott kellene lennie a Trainspotting mellett mint másik szuper Welsh-adaptáció. Imádom mind a hangulatát (érződik rajta, hogy skótok készítették, és nem valami hollywoodi izé), mind a sok undorító karaktert benne, zseniálisak a színészek is. A legjobb persze McAvoy, aki az akkori fizimiskájához képest itt felismerhetetlen (tényleg tudtak rajta öregíteni jó tíz évet, bár hallottam, mennyire szét kellett csapnia magát a forgatásokhoz), de Jamie Bellt is jó volt ebben a szerepben látni, mint a nagyravágyó, komplexusos kis újoncot, és több ismerős brit színész is megjelent (Jim Broadbent mint a pszichiáter is szuper). Kicsit kétarcú is a film, az első negyvenöt perc még kifejezetten szórakoztató, aztán átcsap kőkemény drámába.
Nekem ez is egy kedvenc filmem lett, már szerintem négyszer láttam azóta, és bár James McAvoy-t a Széttörve miatt kedveltem meg, és ott is zseniális, de ez az alakítása azt is felülmúlja.
(A filmet a skót akcentus miatt szerintem kifejezetten eredeti nyelven érdemes nézni, viszont magyar felirattal – mert a sok skót kifejezés miatt angolul a feliratból sem értettem semmit. :D)

Gyengéim a beteg filmek, hát még ha a főszereplő egy igazi mocsok antihős! Tudtam már az első jelenetétől, hogy kedvelni fogom Bruce-t és ez kitartott egészen a film végégig. Szerettem a mocsok énjét és az érzékenyt is. Érdekes kontraszt volt és egyáltalán nem zavaró a két én közti ugrálás.
A vége: nem igazán szeretem az ilyen „nyitott” befejezéseket, már amennyire ezt a befejezést lehet így nevezni. spoiler
Összességében tetszett: aki szereti az ilyen filmeket, nem fog csalódni :)