Valaki figyel (2022) 65% 73★

Így kell minimális eszközökkel egy nagyon feszült hangulatú, izgalmas filmet csinálni. Bravó!

Ami nagyon tetszett:
– Hogy a divatos helyszínek helyett Bukarestben játszódik a történet.
– Szuper a színészi játék. Maika Monroe-t egyébként is szeretem, de Burn Gorman is kellemes meglepetés volt, a hideg kirázott tőle!
– Logikusan cselekszenek a szereplők.

És amiket megtanulhattunk a filmből:
– Romániában drága lehet a függöny.
– Nem divat becsöngetni egy lakásba, helyette a hatás kedvéért inkább vadállatként kell dörömbölni az ajtón. :D

Nagyon jó volt!

Klasszikusabb vonalvezetésű, lassan csordogáló, kevés eszköztárral dolgozó, ám azokat kiválóan használó, a suspense-t magasan kitartó thriller, amit a román miliő, a karakterek racionális gondolkodása, és a remek színészek (élen Maika Monroe) tovább emelnek. Betalált.

Nekem nagyon bejött, több okból is:
– Maika Monroe
– Karl Glusman (egy életre megjegyeztem egy ominózus szerepe miatt) – itt nem volt elég mozgástere, nem volt rendesen megírva a karaktere. De őt imádom, továbbra is.
– Atmoszféra – tökéletes melegágya a szörnyűségeknek :)
– Képi világ (nekem is bejön a szinte "hazai").

Finom ívű, lassú építkezésű film, ettől függetlenül egyetlen pillanatát sem untam, mindig valamivel lekötött – ezt nevezem rendezésnek.
Egynek feltétlenül jó.

A vége miatt levontam egy csillagot… (de inkább kettőt kéne! :()

Jól építkező feszült hangulatú thriller, a helyszín sivársága tovább emel ezen. Jó színészi alakítások, bár az utolsó jelenetben ahogy Francis áll a folyosón, az inkább hasonlított ahhoz mintha egy pukit akarna visszatartani. Hasonló helyzetben egy hét után pakoltam volna össze a motyókámat az tuti, az ilyesmiben inkább vagyok túl óvatos mint egyszer megszívjam. Összességében nagyon tetszett.

Egesz jofajta thriller, egy kiabranditoan buta, egyszeru befejezessel.

Érdekes, amit a voyeurizmussal csinál (ha úgy tetszik, gyönyörűen tesz egyenlőségjelet a megfigyelt és a megfigyelő közé, hiszen itt már nem beszélhetünk tisztán alá- és fölérendeltségről, mert a viszony, ha úgy tetszik már az elején kölcsönössé válik), holott nem tűnt annyira érdekfeszítőnek a film. Az első fele legalább is elég lassan megy előre, jóformán inkább vánszorog.
Aztán a második felére már kicsit összébb szedi magát, dinamikusabb lesz, de felületes marad. Az antagonistánk elég kidolgozatlan, a motivációi okai meg a nézőre bízza a rendező, csakhogy sok szálat nem ad a kezünkbe, amik közül kedvünkre válogathatnánk, így inkább hagynak minket az út szélén. Emiatt a katartikusra sikeredett filmbefejezés is bár meglepő, de a fentebb írt hibái miatt nem tud megfelelő ívet adni a narratívához. Kár érte.

Valami néz.

Kizárólag pozitív véleményeket olvasok itt erről a filmről, ez is győzött meg arról, hogy érdemes lesz megnéznem. Számomra ez a film végtelenül unalmas volt, egyáltalán nem volt jól felépítve, és minden feszültségnek híján volt. Hogy pozitívumot is mondjak, a díszletek tetszettek, meg a színészekbe se akarok feltétlenül belekötni.
Ha már: a ’78-as Valaki figyelt viszont nagyon szeretem. Nem mondanám, hogy ez egy remake, de a koncepció nagyon hasonló. Az a film viszont számomra hozta mindazt, amit itt hiányoltam. Ott a főszereplő egy sikeres, önálló nő, így talán erősebb a kontraszt, ahogyan kikészíti az állandó fenyegetettség – de azt elismerem, hogy tetszett, hogy az amúgy is magányos Julia az áldozat, akiről ugyan nem tudjuk meg pontosan miért, de láthatóan nincs jól, és nem kicsattanóan boldog, hogy Romániába költözhetett. Így még szívszorítóbb a helyzete.
Na, de ennyi, mert amúgy tényleg nagyon nem jött be.

Hát nem is tudom…ez egy tipikusan olyan sztori, aminek nem ártott volna a végére egy kis csavar, ám ennek hiányában, így visszatekitve az egészre rá kellett, hogy jöjjek igazából dög unalom volt. Jó, persze, kell ilyen is, merthát be kell mutatni hogy így is történhet, semmi túlgondolás, semmi misztikum mindenki pontosan az aminek látszik.
A csajszi végig olyan alakítást nyújtott, mint aki be van lőve, de legalábbis tripla nyugtatóval kezdte a forgatást.
A film igazából pont azon a részen erős, ami csak másodlagos kéne hogy legyen, mégpedig annak érzékeltetésében, hogy egy ember mennyire magányosnak és elszigeteltnek is érezheti magát egy idegen országban, aminek még a nyelvét sem beszéli. Hiába van ott vele a férje, szerintem ő egy tök felesleges szereplő volt, simán ki lehetett volna hagyni, mert kb szobanövény szintű és hatású a jelenléte. Tehát a film ebben a tekintetben erős, a magány és az elszigeteltség éreztetésében, de az a baj, hogy ennek a filmnek egy rejtélyről kellett volna a szólni, egy sorozatgyilkosságról, de abban a szálban már messze alul teljesít. Nem tudom, olyan lapos, sok logikátlanság is történik, a csajsziban annyi élet van, mint a 10 éve halott hörcsögömben, a férj karaktere egy nulla, a nő a képernyőn teljes mértékben egy egyedülálló nő életét éli, a rejtélyes sorozatgyilkos, noha küllemre ijesztő, valahogy úgy mégis kívül marad a sztorin és csak az utolsó pillanatban rángatják be a kamerák elé. A többi szereplő csak statiszta.
Egy megnézést megér, de semmi olyasmi nincs benne, ami arra késztetne hogy újra megnézzem.

Vannak remek beállítások, hatásos jelenetek, Maika Monroe is jó, de összességében nem elég feszült ahhoz, hogy ez a koncepció elejétől a végéig lekösse a nézőt. Számomra totál jellegtelen a score is, pedig az ilyen filmeknél kulcsfontosságú lenne az erős zenei aláfestés.