Nem oké (2022) 70% 54★

Nem hittem volna, hogy Quinn Shephard filmje ennyire magával fog rántani, azt meg végképp, hogy gyakorlatilag Adam McKay stílusában fogok kapni egy iszonyú fontos alkotást. A közösségi média hányingerkeltő elkorcsosulásáról arról, hogy egy hazugságon alapuló posztra milyen sokan, milyen könnyen rá tudnak harapni, és milyen durva veszélyláncolatot indít el, mindezt a figyelemfelkeltésért, a behódolásért, a menőségért, nevesebb embereken való felkapaszkodással az elismerés kicsikarásáért. Ugyanakkor a pozitív olvasatát is szemlélteti, hogy az influenszer létet lehet hangsúlyosabb, hasznosabb célokra használni, segítve ezzel másoknak feldolgozni súlyos tragédiákat.
Nyilvánvalóan sok múlik azon, hogy a főszereplő lánnyal miként lehet azonosulni, ami valljuk be valóban nem könnyű (nem véletlen figyelmeztet az elején a nyitószöveg, hogy antipatikus lesz). Sokszor meggondolatlanul cselekszik, élvhajhásszá válik, mégis a film egyik kulcsjeleneténél érezni tudtam felé némi empátiát.
spoiler
Baromi sodró lendületű, impulzusokkal teli, vérprofin vágott jelenetekben, szuper párbeszédekben, szatirikus formában prezentálja témáját, piszok jól passzoló, ritmikus zenékkel, realistán megformált karakterekkel, vaskos társadalom,- és médiakritikával átszőve. Zoey Deutch, Dylan O'Brien és Mia Isaac alakítása lenyűgöző, teljesen belesimulnak figuráik jellemébe. Egy álcázott attitűdre építkezni, és ezt a mások által létrehozott létrán feljebb vinni, visszaélni vele, na az tényleg nem oké. Elképzelhető, hogy akár egy mélyenszántó barátság is kialakulhat közben, amit nem éri meg beáldozni ezért. Ahogy az átélt, hirtelen beütött traumák is egy életen át az emberrel maradnak. Az év egyik legjobb filmje.

Nem sok jóra számítottam, de kellemes meglepetés. Lekötött, végig fenntartotta a figyelmem. Kíváncsi voltam, hogyan alakul a történet, mindeközben pedig sokszor elgondolkodtatott.
Dannivel sokan tudnak azonosulni: egy magányos, elhanyagolt ember, aki csak figyelemre vágyik. Rossz eszközhöz nyúlt, és annak ellenére, hogy én nem tettem volna így, megértem őt. Persze, ítélkezni sokkal egyszerűbb, ahogyan a filmben is teszik, pedig inkább azon kéne elgondolkodni, mi visz rá valakit egy ilyen tettre, mik azok a strukturális okok, mert nem, nem annyi, hogy ő egy szar, gonosz ember. Az is ugyanakkora gond, hogy egy ilyen eset kell ahhoz, hogy valakit emberszámba vegyenek. Más, hogy aki átélt egy ilyen és ehhez hasonló traumát, annál kiveri a biztosítékot a tette.
A me too és a Black Lives Matter hashtegek után/mellett valóban fontos lenne egy #IamNotOkay is, amibe minden nehézség beletartozik.
A social media kritikája ebben a filmben is megjelenik: hogy milyen károkat tud okozni, és mennyire meg lehet vele vezetni az embereket, de ezekkel semmi újat nem mondtam.
Tetszett a lezárás is, így volt életszerű. Nem olyan egyszerű a megbocsátás, mint ahogyan sok másik filmben ábrázolják.

spoiler
spoiler

Nekem elég okés volt.

:D
Na, mm az elején a csaj az agyamra ment. Nem szeretem az ilyeneket. De végül kicsit olyan volt ez, mint a Röfinél, csak pepitában. Itt az elején idegesített a csaj, a végére viszont egész megbarátkoztam vele. És a legvége tökéletes volt így, szvsz, úgyhogy nekem tetszett…

És ahh, irigylem azokat, akik így értenek a rajzprogikhoz… >3>

Nagyon érdekes volt nézni egy elégge antipatikus fiatal nő kálvariáját a 21. században. A film jól megoldotta hogy a néző mivel tud a hazugságról, olyan mintha tettes társ lenne. Érezzük hogy milyen visszataszító minden amit Danni csinál, de muszáj néznünk, mint mikor egy pár balhézik melleted az utcán és nem tudsz nem oda figyelni és ítélkezni. Annyira nem megy mélyre a film mint tehetné, nem elég drasztikus, így kicsit hiányérzetem maradt. De ettől függetlenül is nagyon fontos a téma amit feldolgoz, és én nem csak a fiataloknaj ajánlanám, hanem a szülőknek ugyanúgy. A legrosszabb talán az volt hogy Danni mennxit is ártott Rowannak, akit viszont sikerült szimpatikussá tenni. Zoey Deutch és Mia Isaac nagyon jól játszottak, jó páros voltak.

IRRITÁLÓ.