Filmek 5-től 7-ig zóna

Bűnös élvezetek:
1. Attack on the Pin-Up Boys

Már a címe is cringe, és először el sem akartam hinni, hogy rászántam magam… Igazából, az egész, úgy, ahogy van, komolyan vehetetlen, és tulajdonképp elég béna, filmes szempontból értékelhetetlen úgy, ahogy van: de nem is mélyelemzésre szánták. Én tökéletesen jól elvagyok vele, ha valami olyasmit szeretnék látni, ami megnevetett és szórakoztat, de egyéb vágyam nincs vele kapcsolatban. Annak pedig tökéletes :33

2. Másnaposok

Kell ezt jellemezni? Tudom, hogy nem jó: némely jelenete már nekem is sok volt, ettől függetlenül könnyesre röhögtem magam rajta, újra és újra. Van, amikor ennyi is elég :33

3. Jay és Néma Bob visszavág, avagy a Kevin Smith összes

Ha tapló humor, akkor Kevin Smith: ugyanazt tudnám írni, mint a Másnaposoknál. Nem jó, és azt is tudom, miért nem, helyenként sok (iszonyatosan sok), de kellőképp elszórakoztat ahhoz, hogy ezzel ne törődjek.

4. Hausu (1977)

Nincs hozzáfűznivalóm :DD

5. Bohém rapszódia

Na, ez érdekes lesz: ugyanis, ez az a film, ami különösebben sehol nincsen lepontozva, mivel a közönség nagyon szerette, a kritikusok ellenben lehúzták/lehúzzák – és hát, tulajdonképpen jogosan. Mivel filmszakos voltam/vagyok, minden alkalommal, ha szóba kerül(t) ez a film az egyetemen, behúzom a nyakam, és inkább nem mondok semmit :DD Mert tudom, hogy relatíve nézve, nem annyira jó film: azt is tudom, miért nem. Sablonos, felszínes, és igazából semmivel sem nyújt többet, mint az 50-es évek tucatszámra forgatott jukebox musicaljei. A helyzet viszont az, hogy cseppet sem érdekel: nem tudnám megmondani, hányszor láttam (minimum harmincszor biztos), és még legalább ennyiszer megfogom nézni, tiszta lelkiismerettel, és annak teljes tudatában, mik a hibái, amiket szintúgy a legtisztább lelkiismerettel bocsátok meg neki. Dixi.

A téma módfelett hiánypótló, pár cím magától jött, de kellett kicsit gondolkozzak is.

1. Részeges karatemester: Szóval az úgy volt, hogy anno általános iskolásként én, öcsém, meg az egyik osztálytársam végignyomtuk az akkoriban fellelhető összes Jackie Chan filmet (TV-ből, meg kölcsönzőkből főleg; a net még csak bontogatta szárnyait akkortájt) és ugyan mai fejjel már kábé sehogy nem tud érdekelni a pali vagy a filmjei, DE azt mondom, akad egy-két említésre méltóbb próbálkozása, amik között… nem szerepel a Részeges karatemester. Azaz de, csak ahhoz sávot kell váltani, a guilty pleasure ösvénye meg pont kapóra jön ehhez. A sztori bagatell, a filmkészítés szabályaival nem igazán voltak tisztában a készítők, mérhetetlenül túljátszott és nincs is igazán „megfelelő” verzió belőle, mert az eredeti kantoni változatban fejhangon visítanak, az angolban a szöveget teljesen átírták (és a szinkron is ócska), a magyar meg pont jó lenne, csak épp a cringe angol szöveget vették alapul.
Mindezek ellenére számomra valahogy fontos film, mert NOSZTALGIA és mert ez volt valahol az a kapudrog, ami felkeltette az érdeklődésemet (hobbi szinten) a filmek iránt.

2. A minden6ó: Egy időben (= a „naiv és bohó” intervallum) a kedvenc filmjeim közt tartottam számon, de a mai napig megvan a varázsa. Bőőőven nem Jim Carrey legjobbja, de valahogy piszok szórakoztató, Aniston és Freeman meglepően jól működtek Carrey mellett/-vel és az sem utolsó szempont, hogy filmet készítettek arról, aminek a gondolatával szerintem mindenki eljátszadozott már egy adott ponton. Na, én is valami hasonlókat képzelgettem. (Ja, és van benne egy dögös fehér Saleen S7.)

3. Hull a pelyhes: Egy időben állandó-visszatérő vendége volt a Karácsony délelőttöknek. Annyiban kissé csaló tétel, hogy itt a „pleasure” rész már régóta lekopott, és csak a „guilty” maradt vissza.

4. Diszkópatkányok: A film, amit a 90-es években illett volna látnom, de kimaradt. Mindegy, a hatása azért így is megvolt és megvan.

5. Johnny English újra lecsap: Az első két Angol Jancsi valahogy nem, de ez érdekes mód valahogy mégis.

6. Átok: Kellett egy horror is, mert szerintem több is akad, amire jóval magasabb pontszámot böktem, mint amennyit valójában ér és rögtön ez a darab ugrott be. Igen, az amerikanizált változat. Szégyen talán, de az eredeti japánt a mai napig nem láttam.

Hirtelen ennyi, ha még eszembe jutna közben valami, max szerkesztek.

Azt hiszem bátran mondhatom, hogy a legtöbb nem vígjáték amit kedvelek alapvetően mások által is jónak tartott film, vagy legalább is nagyon ritka, hogy a tömeg szerint rossz, gyenge, max középszerű lenne. Így kaptok egy rakás vígjátékot.

Rock and Roll Szamuráj – poszt-apokaliptikus világ, közelharcok, jó zenék. Kell ennél több? :)

Szűnj meg Fred! – szerintem első osztályú film ami nem nézi hülyének a gyerekeket, valóban róluk és nekik szól, de egy felnőttnek is szórakoztató lehet. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttkori lelki és személyiség-beli problémákat is a sérült belső gyerekhez vezeti ki ami egy családi kaliberű vígjáték mozitól a 90-es évekból kb annyira szokatlannak és radikálisnak hatott számomra, mint amikkel Docter próbálkozik manapság a Pixarnál.

Mezitlábas szerelem – Már korábban sztoriztam róla, egyszer szenteste ment a tévében, az után kezdtem el nézni, hogy megtudtam: az akkori párom megpróbálja letagadtatni magát a telefonba, hogy mégse kelljen velem töltenie az ünnepeket, ahogy ígérte. Szóval mondjuk úgy, hogy a hangulatom alapján csak ájultra akartam inni magam és többet fel sem ébredni. A film mégis képes volt feledtetni velem a problémákat és jó kedvre deríteni, megnevettetni.

A kábelbarát – Jim Carrey szerintem egyik (ha nem a leginkább) alulértékelt filmje

Egértanya – Remek komikus duó, egy film erejéig kész Stan és Pan-t idéző alakulat és egy egér, igaz gyerek-mozi első sorban, de háromszor vagy négyszer biztos láttam még moziban is, annyira imádtam.

Féktelen Minnesota – Ezt is még moziban láttam annak idején. Nagyon lehúzzák a filmet, legjobb esetben is középszerűnek tartják, de szerintem rendkívül szórakoztató és sötét humora van.

MLP filmek, pl: My Little Pony: Az új nemzedék – Nem tudom védeni, főleg, hogy divat oltani azt, aki bizonyos kor felett nézi és sok elődje első sorban azért készült, hogy a Hasbruh még több pénzt sajtolhasson ki szerencsétlen szülőkből játékokért. Egyszerűen csak jó érzés nézni és hallgatni a dalait.

https://www.youtube.com/watch…

„Bűnös” élvezetek:

Kilistáztam azokat, amelyek itt 73% vagy az alatt állnak, nálam pedig jóval magasabban:
2 vagy 3 dolgot tudok csak róla (1967) 73%
Vörös sivatag (1964) 72%
Mennyei napok (1978) 72%
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007) 72%
A világítótorony (2019) 71%
Alphaville – Lemmy Caution különös kalandja (1965) 71%
Ellenség (2013) 65%

Azt hiszem ez nem a klasszikus „bűnös” élvezet kategória, inkább mást mondd el a dologról (de alacsonyabb %-okat nem találtam a kedvenceim közül, bocs), azért itt hagyom, hátha belefér. :)

Bűnös élvezetek

Tékasztorik
A cápa bosszúja
Chucky menyasszonya
A fiú
Szobatárs
Plázacicák

Egyelőre ezek jutnak eszembe.

Bűnös élvezetek
Avagy alacsony százalékon álló filmek, amiket én szeretek:

Zombi sztriptíz (2008) – 47%
Kocka 2. – Hiperkocka (2002) – 58%
Godzilla II. – A szörnyek királya (2019) – 61%
Godzilla Kong ellen (2021) – 62%
Rémálom az Elm utcában 4. – Az álmok ura (1988) – 64%
A Babadook (2014) – 65%
Elvira, a sötét hercegnő (1988) – 65%

A következő – meglehetősen izgalmas – kategóriát Kino javasolta.

Tehát: bűnös élvezetek.

Olyan filmek, melyek nem részesültek kedvező fogadtatásban, sőt, kifejezetten rossz a hírük, ugyanakkor mégis tetszenek. Itt annyi kiegészítést tennék, hogy gondolhatunk olyan filmekre is, amelyeket mi magunk is rossznak vagy kevésbé sikerültnek tartunk, de valamilyen szempontból fontosak a számunkra.
Indoklás is elfér, de továbbra sem kötelező.

Határidő: május 22. 23:59.

Kisasszonyok (mindegyik, de én a 2019-eset láttam)
Észvesztő
Mulan
Lady Bird
Midsommar (igen, szerintem ide passzol)
Fekete hattyú

női filmek:

Sajnos erre a kategóriára most nem maradt kapacitásom, pedig roppant fontosnak tartom. Mindenesetre a válogatás legfontosabb szempontja, hogy ellenajánlatát kínáljam a „női filmeknek”.

Hét asszony (Ford, 1966)
The Watermelon Woman (Dunye, 1996)
Kiki – A boszorkányfutár (Miyazaki, 1989)
Saute ma ville (Akerman, 1968)
India Song (Duras, 1975)
Black Girl (Sembène, 1966)
Fuses (Schneemann, 1967)
+
most a mozikban látható ez a kitűnő darab:
Never Rarely Sometimes Always (Hittman, 2020)

Azt szeretem leginkább ezekben a fordulókban, hogy bár a téma mindig adott, az interpretáció lehetősége(i) már teljes mértékben a karcokat elkövetőkre van bízva. Némelyik címet mások listáiról csórni szerettem volna, de inkább saját utat jártam és ezeket hoztam végül:

– Őszi szonáta: Egy rendkívül komplex, viharos anya-lánya felállás Bergmannal, Bergmannal és Bergman múzsájával.
– Táncos a sötétben: Egy kiszolgáltatott nő kontra a kiszolgáltató Világ.
– Huszadik századi nők: Három női sors, három eltérő generáció egyéni és halmazmetszeti problémái.
– 4 hónap, 3 hét, 2 nap: Egy kiszolgáltatott állapotos nő kontra a kiszolgáltató Világ.
– A kedvenc: Nő kontra nő, avagy a komorabb oldal, avagyavagy mi mindenre képesek egyes nők, ha másik nőnek kell fájdalmat okozni.
– Edge of Tomorrow: Végül a badass, tettre kész nő se maradjon ki, amire valahogy egyből ez a film ugrott be, már csak azért is, mert mentes mindenféle erőltetett propagandától, felnagyítástól vagy túlzástól.