Az álmok ura (Rémálom az Elm utcában 4.) (1988) 63% 93★

Nem rossz, de már nagyon klisés. Mindig ugyanaz, bár más más szereplők csak Freddy Krueger nem más. De az első, kettő részhez képest más a magyar hangja, ami nem igazán tetszik. Még mindig izgalmas, látvány sem utolsó, de Freddyn kívül a többi szereplő nem igazán izgat, nem kötnek le.

Nekem ez tetszett, jobban is, mint az előző részek. Eleve az álom-valóság témát is szeretem, de ez a rész tovább vitte a dolgot egy kicsit meta irányba, még a „film a filmben” téma is benne volt, és rájátszottak az Alice Csodaországban történetre is, amit külön értékeltem.

Eddig ez a rész tetszett a legjobban. A főszereplő csaj végre nem csak rinyált, hanem elkezdett edzeni és felkészülni a Freddy-vel való harcra. Eddig ilyet nem nagyon láttunk, holott ez lenne a logikus. Úgyhogy ezért jár neki a pont.
És láttam Freddy Kruegert napszemüvegben a strandon. Már megérte :D

A 4. rész kicsit talán gyengébb mint a harmadik rész, de jobb mint a második. A zenék továbbra is nagyon tetszenek. Voltak benne kreatív ötletek és kellően undorító jelentek pl.: spoiler. A szereplők sem annyira rosszak, viszont Kristen szinkronja szörnyű volt.

Az álomharcosokat is szerettem, de ez… „Korai volt eltemetni. Nem haltam meg.” Imádtam. Kellőképpen vagány és misztikus volt.

„Korai volt eltemetni. Nem haltam meg.”

Freddy Krueger-t az álomharcosoknak sikerült pokolra küldeniük. Legalábbis egy időre. Égett arcú gyilkosunk előző filmje ugyanis olyannyira sikeres volt, hogy a következő évben jött is az új rész Az álmok ura címmel.
Freddy meglehetősen furcsa módon tér vissza az élők, vagy inkább alvók sorába – de komolyan, egy Jason nevű(!!!!) kutya lepisálja tűzzel a sírját –, hogy bosszút állhasson a még életben levő utolsó Elm utcai fiatalokon, kiknek szülei korábban felgyújtották őt. Sajnos így búcsút kell intenünk Kincaidnek, Joeynak és Kristennek is – ő még viszonylag sokáig húzza –, hogy átadják helyüket az új gárdának. Véleményem szerint ez nem volt valami jó húzás. Persze, nem voltak valami, hű de összetett figurák az előző rész túlélői, viszont akiket itt kapunk azok egyáltalán nem emlékezetesek. Van asztmás csaj, kondis csaj, karate kölyök, focista srác meg egy álmodozó lány. Ez utóbbi hölgyemény, Alice kerül igazából a középpontba. Szerencsére azért ő még úgy ahogy kedvelhető is. Lisa Wilcox alakítja, aki azért kellően bájos és jópofa, ámbár színészi képességei néhol nincsenek a topon, bár a többi szereplőre köröket ver. Na jó. Kivéve Kincaidet :D Nála nincs jobb. Szomorúan kell konstatálnia a nézőnek, hogy Patricia Arquette helyett itt már Tuesday Knight alakítja Kristent. Hát, legyen elég annyi, hogy jobban énekel, mint ahogy alakít. Bizony, ő énekli ugyanis a főcímet, ami kifejezetten stílusosra sikeredett. De az egész film tele van jobbnál jobb dalokkal, szóval a ’80-as évek mérő itt tényleg kiakad. Kicsit olyan egyébként, mint a Rocky IV, kb. olyan az egész, mint egy nagy videoklip. De ez nem is baj, mert ez a laza, könnyed hangulat azért nagyjából feledteti a film néhány gyengeségét.
Na de mi a helyzet a pizzaképű álomrémmel? Freddy karaktere ekkorra már olyannyira ikonikus volt, hogy Robert Englund neve került a stáblista elejére. Na igen, Krueger itt már igazi popkulturális ikon lett. A humora még halálibb, mint az előző részben, napszemüveget ránt elő és lélekpizzát falatozik. Közben pedig megöl egy rakás fiatalt. Előéletét itt szerencsére nem taglalják, de jó pár hülyeség akad itt is. A poénkodása talán nem jön be mindenkinek, de azért itt még véleményem belefér, már csak a jóval könnyedebb hangulat miatt is. De az már szerintem kevésbé megbocsájtható, hogy behozzák ezt a kapuőrős badarságot a sztoriba, úgy, hogy aztán nem is igazán magyarázzák meg. Freddy őrzi a rossz álmok kapuját, az álmok ura pedig a jókét. De mi a francért nem őrzi az álmok ura az összes álmot? Aztán kitalálják ezt a hülyeséget, hogy csak az Elm utcai fiatalokat ölheti meg, szóval Alicenek átadja Kristen álomba hívó erejét, hogy hozzon neki áldozatokat. Őszintén, ez miért kellett? A második részben simán megölt olyanokat is, akik nem Elm utcaiak voltak, illetve nem is voltak a szüleik a gyilkosai.
A gyilkosságok azért rendben vannak, legalábbis a többség. Kincaid halálának a helyszíne remek, Joey gyilkossága megidézi az első rész egy ikonikus halálát, a kondis lányé pedig Kafka egy híres művét. Viszont a karate kölyök és Kristen halála elég snassz, az asztmás csajé meg szimplán furcsa.
Mondjuk az álmok kapcsán az marha furcsa, hogy itt már az alkotók se tudták szerintem teljesen, hogy mikor, ki és hogyan álmodik. Alice azt hiszi fenn van, de közben alszik, ezt onnan tudja meg, hogy Freddy berántja a mozivászonba. Aztán a gyilkos távozik, hogy a kondis csajt kinyírja, akiről eddig nem is mutatták, hogy aludna! Alice felriad, elfut a focista sráchoz, akivel mennek megmenteni Ms. Bicepszet. Freddy viszont kicseszik velük, mert alszanak, így körbe, körbe futnak (pontosabban vezetnek) A-B időintervallumon belül. Aztán Freddy megjelenik a kocsi előtt, Alice elgázolja, majd látjuk, hogy igazából egy fának mentek neki. Mi a picsa? Hogy az Istenbe vezetett eddig? Hogy nem vette egyikőjük se észre, hogy elaludt? Freddy elaltatta őket? Eddig ilyet nem tudott?
A finálé nem rossz, bár az előző részé pofásabb volt. A helyszín itt is remek, illetve Freddy pusztulása kellően gusztustalan, ámbár ez a rugdossuk össze-vissza dolog elég hülyeség volt. Főleg, hogy két rúgás után nem jött rá Alice, hogy szart sem ér vele.
Minden hibája ellenére ez még egy egész korrekt folytatás, melyet elvisz Freddy figurája, a többségében remek gyilkosságok, a kiváló, ámbár csöppet sem félelmetes hangulat, valamint a rendező, Renny Harlin kellően pörgős rendezése. Talán itt kellett volna abbahagyni a szériát.

Az egész film olyan, mintha két különböző rendező csinálta volna. Harlin leforgatott egy tisztes iparosmunkát az első egy órában. Semmi kiemelkedő, csak a sablonok egymásra pakolása. Aztán az utolsó fél órára átvette a rendezést a bio-horror királya David Cronenberg. Mind feszültség keltésben, mind látványvilágban, erősen az ő stílusában alakult a film, ami megmentette ezt a részt a totál átlagos közepestől.

Egyszerűen nem kedvelem az új csapatot, és többekkel ellentétben nekem egyáltalán nem szimpatikus Alice, kifejezetten idegesít.
Ez az „álmok ura” dolog is valami új – értem én, kellett az újítás, ötletek a folytatáshoz; de minek folytatni valamit, amit már egyszer lezártak? Költői kérdés volt, nyilván egyetlen oka van: a pénz.
Nekem itt már túl sok a (nem igazán jó) humor, teljesen más hangulatú ez a film, mint amit számomra eredetileg jelentett. Az is zavaró, hogy elindul az első rész zenei témája, aztán felváltja valami ’80-as évekbeli popmarhaság. Oké, ez valakinek bejön, nekem nem.

Ami már az elején tetszett, hogy szoros folytatásról beszélhetünk, van egy észrevehető kapocs a történetek között, ami ugyanakkor kezd egyre bonyolultabb lenni. spoiler

Jé, meglepő módon ismét a kapunk egy rakás új tinit, és diákokhoz híven a lányok pasiznak, a pasik csajoznak. spoiler

Kristen félelme valóban beigazolódik és Freddy visszatér, majd a régi szereplőkkel kezd leszámolni elsősorban. spoiler Alice főszereplővé való előlépésekor egy teljesen új dolog kezdődik, ami a következő részekre is meghatározó lesz. spoiler

A rémálmok változatosak, egyik-másik kifejezetten durva, teljesen rendben vannak. spoiler

Kifejezetten kreatívnak gondolom, hogy ezúttal hogyan intézik el a végén a jó öreg piros-fekete pulcsis barátunkat. spoiler

A sztori része is rendben van, mindig tud egy picit változni és összességében teljesen új felé megy, de ugyanakkor a folytonosság megmarad. A rémálmok kellően idegborzolóak, Freddy hol kegyetlen gyilkos, hol macska-egér játékkal szórakozik az áldozataival. A speciális effektek terén is rendben van a film, a maszkok jók, a komputeres grafika igaz gyerek cipőben van, de nem viszik túlzásba és ezért sem zavaró.

Így felnőve már nem volt olyan izgalmas. Persze, voltak olyan elemek, amiken elszörnyülködtem, spoiler vagy mint spoiler. A többi része szimplán csak idegesítő volt. A főszereplő csajjal, Alice-szel az élen és a végére csak még idegesítőbb lett. A zenék viszont csúcsszuperek voltak.*.* Ezekért így hét csillag a vége.