Álomharcosok (Rémálom az Elm utcában 3.) (1987) 71% 105★

Ez a rész egy kicsivel jobb, mint az előző. Ebben is sokkal jobban tetszett Freddy Krueger, mint a többi szereplő. Hát Nancy ebben a részben is idegesítő, és az első részhez képest cseppet sem tűnt idősebbnek, még úgysem, spoiler Ebben a részben spoiler Izgalmas volt ez is az alapsztori még mindig tűrhető, de már kezd laposodni, a szereplők meg irtóra uncsik. Lassan már Freddy is elveszti a humorát, de meg kell hagyni látványos. De azért még kíváncsi vagyok, mit hoznak ki a többiből.

„Mi a baj Joey? Nyelvi nehézségek?”

1985-ös kalandja után Freddy kicsit váratott magára és csak 2 évvel később tűnt fel újra a vásznakon, hogy kicsit kipihenten (kac-kac) vesse bele magát az újabb adag tini kaszabolásába. A produkcióhoz visszatért a figura megálmodója, Wes Craven is. Rajta kívül még három ember írta a forgatókönyvet, köztük Frank Darabont is, akinek a King rajongók három elismert feldolgozást is köszönhetnek. A történeten egyébként látszik is, hogy dolgoztak, de senki ne számítson eget rengető csavarokra, viszont az álmok kreatív használatára annál inkább. Itt ugyanis már nincs ez a testmegszállós marhaság, helyette Freddy újra alvás közben látogatja meg áldozatai, hogy előtte kicsit eljátszadozzon velük, majd személyre szabva végezzen velük. Az Álomharcosok ugyanis tele van ötletesebbnél ötletesebb gyilkosságokkal, melyek után minden horrorrajongó megnyalja mind a tíz ujját. Ehhez pedig desszertnek jön Freddy éjsötét humora, mely innentől kezdve kap nagyobb teret. Viszont, ha úgy vesszük, ezekkel meg is pecsételték a szériát. Egyrészt Freddynek kb. mindenki neki fog menni ezek után, nem igazán félnek tőle. Másrészt kedvenc gyilkosunk jobbnál-jobb poénokat fog ellőni, de ezzel a tekintélye a 6. részre végleg elvész. Szerencsére itt még helyén tudták kezelni a dolgokat. Freddy humoros, de még mindig egy hidegvérű gyilkos. A végén azért elég rendesen bekattan és éppen csak megmenekülnek hőseink. Jelenlétének pedig még mindig megvan a hatása. A legelső rémálom ékes példája ennek. Ahogy a kislány megszólal: „Itt szokott elkapni minket.” Illetve ahogy üldözőbe veszi Kristen-t, aki bejut az akasztott gyerekekkel teli szobába. Továbbá itt kezdik el bolygatni a múltját is, de szerencsére nem olyan mértékben, hogy zavaró legyen. Szóval Krueger karakterét itt még helyén tudták kezelni, akárcsak a főhősöket. Az első részhez hasonlóan itt is egy elég szimpatikus gárdát kapunk és két későbbi sztár is feltűnik: Patricia Arquette és Laurence Fishburne. Ezen kívül piros pont, hogy visszahozták Nancy karakterét is. Istenem, Heather Langenkamp milyen csinos lett! De kis időre John Saxon is tiszteletét teszi.
A széria egyébként itt kezdett el kicsit fantasysebb stílust felvenni, melyet a 4. rész járatott csúcsra, de az azt követő két részben is érezhető. Ennek ellenére erre a részre még bőven rá lehet húzni a horror jelzőt, mert az említett nyitó álom elég félelmetes, illetve a hangulat is még sokszor nyomasztó. A koszos, dohos Elm utcai ház kiváló helyszín egyébként, akárcsak a poklot idéző film végi helyszín. Ezeken kívül viszont még a kórházad helyet az álmoknak, illetve egy-egy sikátor, de a viszonylag kevés helyszín megbocsájtható.
Persze nem hibátlan a film, hiszen olykor kicsit leül a két álom közötti jelenetekben, melyek között akadnak nagyon jók, de néha az ember azon veszi észre magát, hogy Freddy újabb akcióját várja. Továbbá a karakterek hiába szerethetők, nem valami kidolgozottak. A sztoriban is akad egy-két érdekes dolog, így például: mikor a srác átmegy a lelakatolt ajtón és lezuhan a toronyból, utána senki nem kérdezte meg, hogy miként is jutott át a zárt ajtón?
Az Álomharcosok az a fajta folytatás, melynek minőségét már a 2. résztől is elvárta volna. Az itt behozott vérfrissítés működik, megfelelően egyensúlyozik az egyes elemek között, így nyugodt szívvel oda lehet rakni az első rész mellé.
Na és a végére: a rock marhára passzol a horrorhoz. A végén a Dream Warriors dal a Dokken együttestől. Királyság!

Egy hangyapucányival jobb volt a másodiknál, de az első közelében se jár. Örülök, hogy Nancy visszatért, Freddy is sokkal jobban hasonlított az első filmbeli önmagához, de annyi volt benne a szereplő és annyira unalmasak meg zavaróak voltak, hogy nem tudott lekötni….

Sokkal jobban tetszett, mint az előző rész, logikusabb volt a történet. (Meg ott volt Laurence Fishburne is, bár nem túl nagy szerepben, és Patricia Arquette is tetszett).

Ez a rész ismét elnyerte a bizalmamat a vacak második rész után. Elég sok mindenre emlékeztem, mivel végre voltak emlékezetes jelenetek!

Nagyon tetszett a történet bevezetése Kristennel. spoiler

Árulja már el nekem valaki, hogy a Fred Kruger-ből, hogy lett Freddy Krüger Freddy Krueger? Oké, szerintem a magyarok ez utóbbi néven ismerik kivétel nélkül, míg előző neve már feledésbe merült…

Neil doki, tényleg szeretne segíteni a kb. fél tucat beteg fiatalnak, akit itt kezelnek alvási rendellenességeikből fakadó „kényszerképzeteik” miatt. Van egy remek húzása a film készítőinek, ugyanis visszahoztak valakit a sztoriba. spoiler

Ami jó volt eddig a filmben azt most is megtartották, hogy a Freddy okozta sérülések visszahatnak a valóságra, de megspékelték egy „hihető” csavarral. spoiler

A többi beteg srác is egyedi, jól elkülönülő egyéniség. Freddy őket is változatos módon vegzálja. spoiler

Végre van valami plusz információnk Freddy múltjáról, nem csak annyit tudunk, hogy ő a mumus, aki régen gyerekeket gyilkolt meg. spoiler

A film utolsó negyede igen pörgős, több szálon futnak az események és mondhatni totális hadviselés folyik Freddy ellen. spoiler

Bár a film alcíme elég bugyuta, még talán egy kicsit jobb is lett, mint az első rész, történetileg jól felépített, jól nyúltak vissza a történet során megismert szereplőkhöz, végre valami újat is hozzá tudtak tenni Freddy személyéhez/életéhez, remek és változatos rémálmok voltak, Freddy egy kicsit többet beszélt ezúttal, de nem volt zavaró.

Na, ez már viszont horror volt a javából. Brutális, véres, ijesztő… spoiler Voltak már borzasztó álmaim, egy-kettő meg is közelítette ezekét a filmekét. Többször nézős ez a rész a sorozatból. :D

Na igen. Az első rész után ez az egyetlen értékelhető rész a sorozatból. Imádtam Freddy szar poénjait. A színészi teljesítmény itt is elég gyenge, de nem is ezért nézzük. Na és a szinkron is elég idegesítő. Az Arquette lány amikor sikítozott (tudom gonosz vagyok), de néha már drukkoltam Freddy-nek, csak kapja már el. Amúgy az alapsztori itt is tetszett és a vége is elég jól érzékeltette, hogy nincs vége. Nancy naivitása a végén kihagyható lett volna, de mindegy is. Jah és hogy Gábor Zsazsa nincs feltűntetve a szereplők között felháborító! :D :D

Akarok én erről beszélni? Persze, hogy… még mindig tetszik az alapötlet. Még mindig szeretem Freddy karakterét a bizarrsága ellenére is.

A második rész után kész felüdülés volt.
Szerencsére elég jól eltalálták megint a hangulatot, Badalamenti is remek választás volt. Az elején Kristen álma elég ijesztőre sikerült, a későbbiekben sikerült nagyjából tartani a színvonalat. Szerintem nagyon ötletes volt ez a közös harc Freddy ellen. Itt is eléggé kedveltem a szereplőket, bár kicsit többet is megtudhattunk volna róluk.
Viszont a film végén volt egy jelenet, ami nekem nagyon nevetségesnek tűnt spoiler, azon kívül élveztem. Azért nem fogom évente újranézni.

Látványosabb, mint az előző rész és szerencsére Freddy is több benne, még ha a humor ezúttal eléggé háttérbe szorul. Viszont jó volt a ma már ismertebb színészeket ilyen fiatalon látni, akiknél azért már itt is feltűnt a tehetség, ellenben Heather Langenkamp, aki most is szörnyen játszott.