Az új rémálom – Freddy feltámad (Rémálom az Elm utcában 7.) (1994) 63% 83★

Nem volt rossz, de annyira még sem, inkább a kettő között. Jobb volt az előző részekhez képest, de hiányzott belőle a humor, és Freddy sem volt annyira tökéletes, Heathertől meg totál elegem volt. Annyira idegesítő volt a sikítozása, és a hangja, pfff… XD Szegény csaj egy csöppet túl tolta az idegesítő némber szerepét, és már agyvérzést kaptam tőle. XD A kissrác rendben volt, tök aranyos volt, meg a dinója Rex. :-D Egyébként jól indult a sztori, de aztán untam, meg idegesített, szóval már alig vártam a végét ennek is. :-D Az tetszett benne, hogy egyrészt önmagukat adják, és ezért minimum megérdemli a 6 csillagot, és azért voltak jó jelenetei, bár hiányzott a humor. :/

És akkor vége :,) És nem, én nem sorolom ebbe a filmsorozatba a Freddy vs. Jason c. rettenetet, mert nem, szóval most van vége. És igen, egy 7 részből álló sorozat végén nehéz csak az utolsó filmet értékelni, úgyhogy kezdjük egy összesítettel.

Először is a Rémálom az Elm utcában számomra messze az egyik legeredetibb horror, hisz pont arra játszik rá, amit az emberek egy horror után nem igazán tudnak befolyásolni : a (rém)álmokra. Én mondjuk mindegyik rész után kifejezetten jól aludtam, de teljesen érthető, hogy Freddy és a széria miért is vált kultikussá a horrort kedvelők körében, hisz olyan örömmel embert ölni mint Freddy, még senki se tudott azóta se. Úgyhogy adott egy főgonosz, aki a rettenetes tettei ellenére valamiért még akár kedvelhető is, egy fantasztikusan jó alapötlet, csak az a fránya megvalósítás ne lenne olyan fránya. Persze, mondhatjuk, hogy a nyolcvanas évekről beszélünk, amikor a technika még közel se volt olyan szinten, mint mondjuk ma, de a probléma nem innen eredeztethető. Annyi bőrt akartak lehúzni a szériáról, hogy a végén a mennyiség a minőség rovására ment, sok rész van, aminek értelme se volt megszületni, mert nem ad semmi újat és sokszor ott csúfolja meg az első részt, ahol csak tudja. Az én kedvenceim a szériából az első és a negyedik rész voltak, de a harmadik helyre becsúszhat ez a bizonyos utolsó rész is akár.

És akkor most a befejezésről, ami spoiler azért nem a széria legerősebb darabja. Először is alig ismertem meg Nancyt, gyerekek a sok plasztika rossz :D Másfelől nekem Nancy sose volt a kedvencem a főszereplők közül, szerintem a legkarakánabb Alice volt, de elfogadom, vele kezdődött, akkor végződjön is vele. Pozítivum, hogy eredeti az ötlet és méltó folytatás lehetne a negyedik rész környékén , de inkább volt ez egy családi dráma, mint egy jó kis Freddy-féle mészárlás. Hosszú is volt és nagyon más volt az eddigi részekhez képest, Freddyt alig láttam :( Robert Englund meg amilyen jó Freddynek, önmaga megformálásában annyira otthontalanul mozog, hogy akár fel is bérelhettek volna valakit a szerepére, lehet hitelesebb lett volna :D Annyiban tartom méltó lezárásnak, hogy így a széria utolsó része nem az a nézhetetlenül vacak hatodik rész lett.

És igen, nagyon szeretnék egy olyan pulcsit, mint amilyen Freddynek van :D

Jó az alapötlet és helyenként a történetvezetés is rendben van. Látszik a korábbi részekhez képest, hogy itt újra Wes Craven ült a rendezői székben. Működik egy kis nosztalgiafaktor is, csak sajnos hiányzik belőle a humor, Langenkamp az évek során sem lett jobb színész és kevés Freddy-t kapunk a filmben, ráadásul az új maszk is túlságosan gumiszerű.
Nem mondanám, hogy méltó lezárása az önálló Freddy filmeknek, de jobb, mint pár korábbi rész és messze jobb, mint a remake.

„Hiányoztam?”

A bugyuta Freddy halála után 1994 végül a New Line ismét harcba küldte Freddyt. Ehhez visszatért a megálmodója is, maga Wes Craven, aki nem csak a forgatókönyvet szállította, de ő is rendezte a filmet. Ennek hála azért itt már egy épkézláb sztorit kapunk és a rendezésre sem lehet különösebb panasz. Craven visszahozott pár olyan szereplőt, akik igazából már nem lehetnének benne egy új Rémálom filmben, viszont egy ügyes húzással kiküszöbölte a problémát: legyen film a filmben az új rész, ahol a színészek magukat alakítják. Az elgondolás jó, van is nem egy igazán remek momentuma a filmnek, de egy olyan húzást kihagyni, hogy Robert Englund találkozzon Freddyvel óriási hiba volt.
A 6. rész után óriási öröm volt látni, hogy ennek a filmnek végre horror a műfaja, nem vígjáték. Craven be is vet mindent, hogy nyomasztó legyen a hangulat és Freddytől rettegjünk. A karmos kezű gyilkos átesett egy elég rendes vérfrissítésen, így új külsővel terrorizál, amin érződik, hogy félelmetes akar lenni, de nem annyira stílusos, mint a klasszikus alakja Kruegernek, a maszk pedig nagyon gumi hatású. De legalább ezen a téren is próbálkoztak. Mondjuk azt itt mindenképp meg kell még jegyezni, hogy ez a rész egyáltalán nem az a fajta horror, mint az ezt megelőző részek, ahol azt vártuk kit milyen módszerrel öl meg Krueger, sokkal inkább egy horror-pszichotriller, ahol egy anya vívódását kell néznünk. Furcsa, de egész jól működik.
A filmhez kifejezetten zseniális zenét szerzett J. Peter Robinson. Sokszor nagyon para, máskor hihetetlen intenzív. Az autópályás rész zenéje fantasztikus!
A rendező nem hagyja ki a lehetőséget, hogy az előző részekre is utaljon, így egy-egy mondat elhangzik azért belőlük, az első rész előtt pedig többször is főhajtást tesz. Ez remek, csak Craven kicsit átesik a ló túloldalára azzal, hogy ennyire isteníti saját filmjét, illetve nem egy jelenetet szépen ctrl+c ctrl+v módszerrel beilleszt ebbe a részbe. Azt viszont aláírom, hogy az ágyból való kiemelkedés roppant hatásos lett itt is.
A színészek egész kellemesen alakítanak, Langenkamp pedig kifejezetten hitelesen hozza a gyermekéért aggódó anyát. És most még csinosabb lett, mint a 3. részben volt. A kisfiát egyébként az a bizonyos Miko „a fiúknak fütyijük van” Hughes játssza. Sokan kritizálják, hogy idegesítő benne, de nekem nem volt vele túl sok bajom. Szerintem aranyos gyerek.
Kis hibaként sajna fel kell hoznom, hogy Freddyt megint elkezdik bolygatni és kitalálják, hogy a filmbéli Freddyvel egy démont ejtettek fogva, aki addig marad csapdában, míg készülnek folytatások, de a 6. résszel véget ért a történet, így kiszabadult. Az egyetlen módszer, hogy megállítsák, ha csinálnak egy új filmet. Hát, elég furcsa ötlet, annyira nem tetszik, de jobban lenyelem, mint például az előző epizód marhaságait.
Craven egy egész jó filmet tett le az asztalra, bár az első részt már ő sem tudta megismételni.

Végre a sok béna rész után egy értelmesebb. A történet logikusan van felépítve, és a szabályokat betartja, nem úgy, mint a korábbiak közül párban. Jó ötlet volt, hogy mindenki önmagát játssza, ez tetszett. Freddie új arca viszont elég gáz, műanyagszerű és szerintem nem is olyan félelmetes, mint az eddigiekben. A gyerekszereplőt utáltam, de összességében tetszett ez a rész.

Az ezt megelőző pár része a sorozatnak nem sikerült túl izmosra, de ebben Wes Craven igazán kitett magáért. Ötletes és merész a történet, a kivitelezés pedig mesteri. Persze nem olyan korszakalkotó, mint a legelső rész, de valami ilyesmi korrektséggel kellene folytatni minden horrorfilmet.

Azt azért el kell ismerni, hogy ennek a filmnek igazán kreatív és többrétegű az alapszituja. Kár, hogy maga a forgatókönyv és a megvalósítás már nem ilyen kidolgozott. Ha jobban kibontották volna ezt spoiler illetve ha kevésbé éltek volna a horror klisékkel, na meg ha nem rágtak volna mindent a néző szájába, hogy még egy óvodás is megértse a látottakat, akkor ez egy nagyon jó film is lehetne. Még így is vannak benne remek megoldások: ahogy spoiler a Jancsi és Juliskás áthallás, vagy a plüss dinoszaurusz motívuma kiválóak. Kár ezért a filmért, értő kezek alatt ebből tényleg egy ütős remake lehetne (mondjuk, előbb illő módon kéne feltámasztani Freddyt is a hamvaiból). Wes Craven már itt elkezdte (sőt, itt tette meg igazán) ledönteni a negyedik falat, ami végül a Sikolyhoz vezetett.

Zseniális az ötlet, hogy kiléptünk a valóságba, és mindenki önmagát alakítja (jó, nem mindenki, csak a régi főszereplők). Jó volt látni Wes Craven-t is a saját filmjében.
Sajnos időnként elvesztettem a fonalat, és nem igazán tudtam követni Wes magyarázatát arról, hogy miért is szabadult ki Freddy. Mindegy, ez legyen az én bajom.
Végre megint lehetett borzongani egy kicsit, és a zene is egész hatásosra sikerült.
Igen, azt én is sajnálom, hogy Robert Englund nem találkozott Freddy-vel.

A cinematic masterpiece.

Egyszerűen zseniális. Minden perce még mindig.