Freddy halála – Az utolsó rémálom (Rémálom az Elm utcában 6.) (1991) 53% 86★

Hát az előző részekhez képest ez ritka sz.r film volt… A szereplők uncsik, és idegesítőek voltak, Freddy nem is volt olyan ijesztő, még vicces se, pedig az előzőekben bírtam a karakterét, ennél sokkal jobb, és izigibb volt karakter volt, de ez a része talán nem is kellett volna. Nem volt olyan jó, de azért kíváncsi leszek még az utolsó két részre.

Hát ez rémesen rossz volt. Egy darabig még akartam egy valamire való értékelést írni, de aztán Freddy elkezdett videojátékokkal ölni és onnantól a remény is elveszett. Két pont Robert Englundnak, mert még ebben a kritikán aluli filmben is nagyon jól játszott, meg amúgy végig.

Ez sem váltotta meg a világot, hiába próbáltak egy korát megelőző előzmény félét csinálni. Valahogy olyan mintha patikamérlegen rakták volna össze az ismert Freddy kliséket, de semmi kreativitással. Sajnos itt már egyre jobban érződött, hogy nem nagyon képesek új életet lehelni szériába.

„Minden városban van egy Elm utca!”

Az álomgyerek már kevésbé volt sikeres, így a New Lince Cinemánál kapcsolhattak, hogy nem túl jó ötlet tovább húzni a szériát, mert Freddy talán csakhamar ki fog menni a divatból. Szóval az új felvonás már a Freddy halála – Az utolsó rémálom címet viselte. Nos, ha a 2. és 5. rész rossz volt, akkor ez borzalmas, már-már tényleg egy nézhetetlen film. Bocsánat, filmnek már nehezen nevezhető.
A rendezői székbe ezúttal egy hölgy került, egészen pontosan Rachel Talalay, aki korábban producere volt a 4. résznek, itt pedig sikeresen meggyalázta Freddy mítoszát. Bugyutábbnál bugyutább jelenetek egész sora követi egymást, melyek sokszor rajzfilmbe illőek. A horrorisztikus hangulatnak szikráját már szinte látni se lehet. A gyilkosságok, melyekből az előző részhez hasonlóan kevés van, nevetségesek. Ezt szó szerint kell érteni. Nézed és röhögsz rajtuk. Egyrészt mert annyira gagyik, másrészt mert visszasírod azokat a napokat, mikor Freddy még a plafonon trancsírozta szét áldozatát, vagy épp marionettezett vele egy kicsit, mielőtt lelökte volna a tetőről. Itt pedig komolyan nintendozik a gyerekkel? A gyerekkel, aki pattog, mint Mario?
Hiába volt rossz a 2. és 5. rész, egyfajta misztikusság átlengte még így is őket. Itt viszont nincs meg az az Elm utcai hangulat, de olyannyira, hogy a kölykök már nem is springwoodiak. A város pedig teljesen kifordult magából, mivel Freddy valahogy visszajött és kiirtotta a teljes gyerek és tiniállományt. A felnőttek meg szépen bekattantak. Szóval a csíkos pulóveres gyilkos most azon van, hogy kijusson Springwoodból és új helyen kezdhessen ámokfutásba, ehhez viszont szüksége van rég elfeledett gyermekére. Az utolsó springwoodi gyerek azt hiszi ő az, de végül kiderül, hogy mégsem. De honnan szedte ezt? A tanár az iskolában mondja, hogy 1966-ban elvitték a gyerekeket. Innen jönnek rá, hogy Freddy gyerekét. Ok. 1966, feltételezhetően azért már nagyobb gyereke volt Freddynek. Az 5. rész 1989-ben játszódik, ez 10 évvel később, szóval 1999-ben. Na már most, ha 4 évesnek vesszük a gyerekét 1966-ban, akkor 37 évesnek kellene lennie a gyereknek! Akkor ez a srác honnan szedte, hogy ő az, mikor ő maximum 20 éves?
De tele van egyéb marhaságokkal a film. Freddy démonoktól kapta a hatalmát, ha valaki elalszik, az fizikailag bekerül az álomba, de aztán mégse. Már nem csak a lelküket veszi el, de a testük is eltűnik.
Freddy karaktere itt már tényleg komolyan vehetetlen. Bohóckodik, össze-vissza ugrál. Semmi félelmetes nincs benne. Mikor az Ózbéli boszorkányhoz hasonlóan megjelenek, már ott sejthető, hogy az egész figura egy Jancsi bohóccá degradálódott. Ahogy pedig megpróbálják legyőzni azt az első részből vették át, ugye kirántják a valóságba, ahol ember lesz. Ez megint egy nagy hülyeség. A halála meg még szánalmasabb. A 3. részben oldották meg a legjobban. Az stílusos volt, ez meg egy rakás f*s.
A Freddy halálát sokan egy bűnös élvezetnek tartják, de egy bűzölgő trágyadomb, mely csak feljebb húzza a 2. és 5. részt. Mert míg azok azért próbálkoztak félelmetesek is lenni, addig ez egy délutáni matiné tele nevetséges jelenetekkel. Ha haverokkal piálós estét tartotok, akkor épp be lehet lökni háttérzajnak, mert úgy talán élvezetes is, de amúgy igazi agysejtpusztító förmedvény. Szerencsére három évvel később Craven igyekezett egy elég eredeti ötlettel kiküszöbölni ezt a részt.

Hát ez a leírás nagyon gáz, de persze a film maga sem épp a legjobb. Freddie gyilkosságai itt már a nevetséges kategóriába esnek, és még erőltetett poénokat is pufogtat. A táblacsikorgatás, meg a videójáték szörnyűek, és a szereplők is megérettek a halálra, én legalábbis semmi szimpatikusat nem találtam benne. A végjáték is szenvedős, jóformán rajzfilmszerű. Amit pozitívumként tudok felsorolni, azok a jelenetek Freddie ember korából, ezek tetszettek, és hozzáadtak egy kicsit az alaptörténethez.

Gyengébb mint az eddigiek. De a visszatekintések miatt számomra azért még mindig adta ez a rész is.
Továbbra is elfogult maradok, úgy érzem. :)