Átok (Átok 1.) (2004) 64% 123★

A kiscsaj neeeem is volt ijesztő, nem kell itt parázni. :-D Nem volt olyan rossz, pedig ezt sem most láttam először. :-) Nem volt ijesztő maga az alapsztori sem, mint mikor anno először láttam, sőt inkább az a lightos horrornak mondanám. :-D Karen pedig uncsi volt. Nem sok vizet zavart szegény a filmben, de amúgy egyik szereplő sem. Itt inkább a fekete hajú csaj volt érdekes karakter. Kár, hogy nem sok minden derül ki róla a filmben, dobott volna csak a filmen, ha a múltja, és hogy hogyan került oda. :-) De egyébként nem rossz film, egyszer kétszer simán nézhető. A cicu nagyon ari volt. :-)

Megtekintés előtt: „Sarah Michel Gellar? Akkor biztos valami könnyed horrorfilm lesz…”
Megtekintés után: „Úristenúristenúristen, így nem merek elaludni, bújjunk a takaró alá…De nem jó, ez ott is megtalál, vááááá…”

Ez mi a retek volt? >< Borzasztóan gagyi, kicsit sem ijesztő, ez a kecskéhez hasonló mekegés pedig szörnyen idegesítő volt. Legalább valami normális lezárást kaphatott volna, mert én a következő két részt meg nem nézem, az tuti. :D

Egyik traumám okozója gyerekkoromban. Sunyiban megnéztem, bántam meg nem is bántam. Most újranézve nem volt rémálmom, de azért bőven volt ijesztő jelenet, amitől azért kirázott a hideg. Még ha amerikai remake is, a japánok értenek a horrorhoz. Ez végett nem merek olyan sok japán (vagy ázsiai) horrort megnézni.

Ez az a nagyon ritka szar kategória, amikor a filmben lévő „gonosz” maga a nevetség mintaképe.
Unalmas, látványvilága szörnyű, egyáltalán nem ijesztő és végül, de nem utolsó sorban pocsék.
A két csillagot Sarah Michelle Gellar és az alapsztori miatt adtam.

A Kör után néztük meg moziban. Hát, a krá-krá-krá hangon, meg a padláson és a leeső állon inkább nevettünk. De idézgetni sajnos nem lehet jól belőle. Szóval maradt nekünk Samara, mint igaz szerelem :)

No, nézzük, mihez kezd Buffy Kayakóval.
Nem is remake, hanem remix: a forgatókönyvíróknak sikerült összeszabnia a Ju-on sorozat első és harmadik részét, bár mindkettőben külön-külön is volt elég anyag. A harmadik részt alapul véve, beletettek két szálat az első részből, meg újítottak is rajta, és átírták a végét jó alaposan. Maradtunk Japánban, el sem tudtam képzelni, hogy ültetik át amerikai környezetbe, de szerencsére nem tették.
A rendező is maradt, és némileg nyugatosított változatban, de maradt az eredeti kronológiát és történetvezetést felforgató koncepció. A történetmondás nem lineáris, és ez izgalmas lenne, ha nem töltenék ki szépen a hiátusokat a film vége felé. Bár mit is vártam, az amerikai filmekben rettegnek a (látszólagos) hiánytól, mindent szépen meg kell magyarázni, lehetőleg többször és többféleképpen, nehogy a nézőnek esetleg legyen valami dolga a befogadás folyamán.
Őszintén szólva, nem tudom, mit kezdenék ezzel a filmmel, ha nem láttam volna az eredeti sorozatot. Összességében nem rossz, de a vége miatt nálam vesztett pár csillagot.
spoiler

Életem egyik legparásabb horrorfilmje volt, rengeteg álmatlan éjszakát okozott, bár valószínűleg inkább csak azért, mert még kiskoromban láttam. Így visszagondolva rá inkább viccesnek tűnik, de akkor is nagyon megmaradt bennem az a halott csaj és a hörgős hang.. :'D Hónapokkal később is eszembe jutott, amikor egyedül voltam éjszaka a lakásban.

Egy kiváló japán horror gyenge másolata. Lehet, hogy ugyanaz a rendező, de inkább az eredeti Ju-on (Harag), mint ez. Ezen majdnem elaludtam.

Nem egy nagy szám, de szódával elmegy. Ráadásul ezt még annak idején moziban néztük osztálytársammal, akivel ellógtuk a népművészet órát és helyette beültünk erre. Talán ezért is értékelődött fel bennem a film. (Határozottan jobb volt, mint a népművészet óra… :D)