Hull a pelyhes (Hull a pelyhes 1.) (1996) 70% 241★

Howard pocsék apa és szerintem ezen a világon semmi nem változtat. A film arról szól, hogy két infantilis felnőtt viaskodik egy játék megszerzése miatt. A postás gondja véleményem szerint reálisabb volt egy fél fokkal, mint Howardé, aki szimplán egy feledékeny, nemtörődöm majomként viselkedett. A film annyira gagyi, hogy az már jó; nem egy jelenetnél könnyesre nevettem magam. A mellékszál a szomszéddal viszont abszolút felesleges, nem futott ki sehova. A kisfiút nagyon megkedveltem és tetszett az is, ahogy Liz kezelt bizonyos konfliktusokat. Mindent összevetve viccesnek találtam, jól szórakoztam.

Nem vagyok rá túl büszke, de nekem tetszik ez a film :)
Kiskoromban láttam utoljára, akkor tényleg szerettem, most kíváncsiságból újranéztem, de még mindig tetszik. Hiába karácsonyi családi vígjáték, akkor is szép kis kritika a fogyasztói társadalomról.

Ezzel a filmmel kezdtem el a karácsonyra való hangolodást és milyen jól tettem. Jó a Turboman szó valamiért nagyon idegesített, de azon kívül ez az egyik legaranyosabb film, amit valaha láttam.

Karácsonyi, semmi extra sztori.

Hát nem ez lesz életem legjobb karácsonyi témájú filmje.
Booooorzasztóan gagyi és rettentően cringe… lényegében vagy 70 percen keresztül a 89 percből. ^^"
A színészi játék még csak csak elvitte volna a filmet a hátán, az alap elképzelés sem lenne annyira rossz, sablonosságától eltekintve (pocsék apa igyekszik jó lenni) mégis borzalmasan unalmas. :') A tenyérbe mászó szereplőkről és a végtelen önzőségről nem is írnék inkább… A végén persze minden happy.
Kikapcsolt valamilyen szinten -bár filmek alatt nem szoktam a telefont nyomkondi, itt mégis megesett, elég sokszor-.
A karácsonyi hangulat sem igazán volt meg… így ez nekem nagy csalódás volt.
Egyedül Arnold miatt kapott 5 helyett 6 csillagot.

Gyerekkorom meghatározó családi vígjátéka és Swarzenegger legjobb alakítása a műfajban. A karácsonyi témát és az elnagyolt részleteket leszámítva, tökéletesen bemutatta a mai világban lassan általánossá váló apa-fia viszonyt, ami mellett még könnyed, a 90-es évektől megszokott poénokat is csatolt, így évszaktól függetlenül is bármikor megtekinthető darab.

A három csillagot csak a kellemes gyerekkori emlékek végett adom meg, mert akkoriban egy jó, vicces és kellemes filmnek tartottam és azt gondoltam, hogy néda az izomgyúró Arnold Schwarzenegger milyen jó apuka ebben a filmben. Mindent megtesz, hogy fia boldog legyen és felnézzen az apjára. Sok-sok évvel később újranézve rájöttem, hogy tévedtem. Lehet hogy nem kellett volna újra néznem és meg kellett volna őriznem a szép emlékeket. Arnold Schwarzenegger karaktere egy önző, egoista mindent megtehetek s@ggfej volt az egész filmben, akit mintha nem is a fia szeretete vezérelt, inkább az hogy ő nyerjen. Mégis a végén ő lett szó szerint a nagy hős, és bocsájtsuk meg hogy mindenkinek betett és (szerintem) mikor véget ér december 25-e minden visszaáll a régi kerékvágásba, ahogy indult a film. A gyereket sokkal jobban kedveltem. Ő tényleg jó szívű volt ahhoz képest hogy milyen fiatal.

Valójában ez egy iszonyú béna film, de valamiért nagyon szeretem. Talán mert gyerekkoromban láttam először, és akkor nagyon bírtam Schwarzi filmjeit meg az ilyen bolond karácsonyi mókákat. Bár sok poénon még most is jókat derültem :D Főleg Sinbad játékán. Ő nagyon szórakoztatóan adta elő a karakterét. És most is olyan jó volt látni, ahogyan az izompacsirta akciósztár együtt bolondozik a szófosó humoristával, mint húsz évvel ezelőtt :) No, meg James Belushi cameója is fergeteges volt :D
És most tudtam meg, hogy a stáblista után van még egy slusszpoén :D

Ha még egyszer elhangzik, hogy Turboman, nem csak Schwarzi fog sírva világrombolásba…
(Öcsém kedvence volt cirka tíz évig… Tíz év alatt nagyon sokszor láttam…)

Semmiképpen se mondanám jó filmnek, de valamiért annyira eszeveszettül tetszik, hogy nem igaz :D családi hagyomány már karácsonykor, rongyosra néztem még VHS-n! :D Egyedül azt sajnálom, hogy a végén a felvonulás valahogy nem állt össze olyan jóra, de összességében még mindig szeretem!