Egértanya (1997) 76% 125★

Bolondos, semmilyen szempontból nem komolyan vehető vígjáték. Szinte teljesen slapstick, már-már sajnálja az ember a két szimpatikus idiótát a nagy vadászat közben. Az egeret meg tök jól megcsinálták, aranyos és minden szempontból egy realista külsővel rendelkező rajzfilmfigura.

Hát én meghaltam. :DD
Végre egy vígjáték, ami vicces is. :DD
A kisegér, uh de cuki volt.

Nagyon vicces, szórakoztató film gyerekkorom egyik nagy kedvence. :)

Jaajj, hogy én ezt mennyire nagyon szerettem gyerekként! :-)
Ezt újra is merem nézni, olyan kedves volt a humora, olyan emberi volt, hogy szerintem ma is tetszene. :)

Nagyon nagy marhaság, de jópofa vígjáték. Én ugyan az egérnek drukkoltam, de ezt a két marhát sem lehetett nem szeretni. A vége meg ennél nem is lehetett volna jobb. :) spoiler

Mostanában rákaptam arra, hogy elkezdjem az általam nagyon szeretett filmeknek egy mélyebb tartalmát tudatosabban megfogni. És amiket írok, az nem tény, hanem az, amit én látok az adott filmekben. (Ha soknak találod, nem kell elfogadnod és végigolvasnod, csak jól esik kiírnom a gondolataimat.) Ezek inkább saját gondolatok, melyek a film után fogalmazódtak meg bennem. Egyeseknek lehet úgy fog tűnni, hogy sok minden belemagyarázás – szerintem nem. Úgyhogy hadd írjam le, miért is szeretem ennyire ezt a filmet.
Igaz, egyszerű történettel operál. Adott egy testvérpár, akik apjuk halála után egy örökölt házat akarnak jó pénzért eladni. Csak a házban van egy egér, amitől meg akarnak szabadulni, ami viszont nem egyszerű, és viccesebbnél viccesebb szituációkban láthatjuk, hogy az egér kitol velük. A történet semmiképp sem komolyan vehető, de nem is kell. Ellenben a karakterek nagyon szerethetőek, az egeret pedig sikerült szerethetővé tenni. Még bőven a vége előtt lehet sejteni, hogy az egér is jófiú a maga módján, és a végére összeáll a kép vele kapcsolatban is. Akit mindenképp ki kell emelni, az Christopher Walken. Zseniálisan hozza a kettyós rágcsálóirtót, hogy azt öröm nézni. Amilyen feje van, alkalmasabb színészt nem is találhattak volna erre a szerepre. Amilyen eltúlzott módszereket használ, olyan eltúlzott gyakorlatilag a film minden eleme, és pont ettől lesz tökéletesen működőképes számomra. (A vígjátékokkal kapcsolatban mindig utáltam azt, hogy ez, vagy az hogy tetszhet valakinek. A humor talán a legszubjektívebb és épp ezért nehéz műfaj. Mindenkinek más és más dolog vicces. Van olyan humor, amely nagyon széles közönségnek tetszik, és olyan is, amit csak néhány ember tart humorosnak.) Szóval számomra nagyon betalál a film humora. Emellett a szereplők közötti kémia nagyon el lett találva, annak ellenére, hogy végig konfliktushelyzetben vannak egymással. Emellett a tempóját is nagyon kellemesnek találom. Nagyon ütemben váltják egymást a megmosolyogtató, a székről lefordulós, és a komolyabb jelenetek. A zenéje az esetek többségében meglehetősen visszafogott. Tán pont azért, mert kb. minden más el van túlozva, de a zene nagyon frappánsan támogatja a jeleneteket. Az egyetlen bajom a filmmel, az April karaktere, aki bár idegesített, mégis abszolút beleillik ebbe a világba.
Összességében tehát szeretem és ajánlom. Kellemes szórakozás 1,5 órára.

És akkor most jöjjön az a mögöttes plusz tartalom, ami inkább csak gondolatsorként állt össze bennem.
Ami számomra megfogalmazódott ezzel a filmmel kapcsolatban, az az ősök, itt egészen konkrétan az apa emlékezetének, álmainak a tiszteletben tartása. Nyilvánvaló, hogy szüleink álmaihoz másként állunk hozzá, ami erősen kiütközhet, hogyha egy testvérpárról van szó. Ez már a nyitójelenetben megjelenik, ahogyan Ernie és Lars a koporsót tartják. A két fiú ellentéte, mely az apjukkal való kapcsolatuk miatt alakult ki, a végtisztesség megadása helyett, annak kifigurázását eredményezi. Ezzel gyakorlatilag megtörténik a felütést, hogy a komikus szituációk közepette minek is kell majd megoldódnia. Ez pedig a két fiú kapcsolata.

A fater mondását akár el lehetne fogadni egy hóbortos öregember semmit mondó szavajárásának. „A világ madzag nélkül csak káosz.” Az én interpretációmban ez azonban sokkal többet jelent. A madzag arra jó, hogy dolgokat összekössünk, összetartsunk. És az apa akarata az volt, hogy fiai szeressék egymást. Tartsanak össze, amit többek között azzal kívánt elérni, hogy a gyárat ne adják el, hanem maradjon az övék. Legyen számukra egy közös ügy, ami összetartja őket. Így a szövege értelme számomra az, hogy összetartó erő nélkül csak káosz van. Mondjuk, pont emiatt az elvont szöveggel nem tudta fiaival életében megértetni ezt, és amit ő összetartó erőnek szánt, az választotta őket szét. Mert nem egy külső összetartó erő kell, hanem maguknak szükséges összefogniuk. És az egér által teremtett szituációk pont ezt segítették elő.

Alapvetően mindent egészen másként közelítenek meg. Az apjukhoz és a gyárhoz való viszonyt. Másképp tekintenek a pénzre, az értékekre, másként kívánnak problémákat megoldani, és másként állnak hozzá az egérhez is. Alapvetően különbözőek, ami természetes, viszont vannak helyzetek, amikben a véleménykülönbség csak szakadást okoz/na. Ennek alapja nyilván a gyárhoz, és azon keresztül az apjuk emlékéhez való viszony. Eladni, hogy jólétünk legyen, vagy megtartani, s kockáztatni, hogy földönfutókká lesznek. És durva, hogy még azután is ez a kapcsolatuk gyújtópontja, miután kilátásba kerül, hogy a házat mocskosul sok pénzért adhatják el. Mert nem a gyár a baj, hanem az, hogy Ernie nem tudott megbékélni az apjával. Maga a temetés sem tudott úgy megtörténni, ahogy annak kellett volna. Mivel nem tudta az apjával való ügyet lezárni, a gyártól való megszabadulás jelentette számára a megoldást véleménye szerint. Máskülönben mért akarna annyira megszabadulni tőle, ha úgy néz ki, ő a házért 300.000-t kap?

Az egér pedig egy eszköz ahhoz, hogy a fivérek újra összekovácsolódjanak, ismét testvérekké váljanak. Mert most az egér a probléma, amit meg kell oldani. Van egy közös cél. Az pedig az egyik legjobb csapatépítő módszer, amikor van egy adott probléma/cél, amit meg kell oldani/el kell érni, és az oda vezető közös út összekovácsol. Ebbe a folyamatba nem léphet bele senki és semmi, ezért kell likvidálni a macskát és a kártevőirtót.

A főszereplőknek maguknak kell a helyzetet megoldaniuk, mely újra ráébrednek, hogy jól tudnak együtt működni, még ha másfelől is közelítik meg a dolgokat. A fordulópontot félig akkor érik el, amikor egyrészt kiadják magukból az érzéseiket. Egyébként az egészséges kapcsolatokhoz elengedhetetlen a beszélgetés. A problémák és az érzések megbeszélése a másikkal. Kicsit leegyszerűsíti a dolgát a film azzal, hogy pont ekkor sikerül az egeret is kivonniuk a forgalomból. De még nem ez hozta el számukra a kapcsolatuk helyreállítását, hanem az, amikor már nem maradt számukra semmi, csak a gyár. A ház összedőlése egyébként szép szimbóluma annak, hogy az egy tévút lett volna számukra, amiből az igazi gazdagság nem jött volna létre. Nevezetesen, hogy összetartó fivérek maradjanak. Végül azonban ez a cél megvalósul, abban a gyárban, amit az apjuk hagyott rájuk. Az ő álmait továbbgondolva mindketten megtalálták az örömöt, ami viszont azért vált lehetségessé, mert egymással helyre jött a viszonyuk. Így, a megbékéléssel válik még erősebbé a záró mondat: „A világ madzag nélkül csak káosz.”

Ez volt az egyik kedvenc filmem gyerekkoromban! És még mindig vicces… :)