Szűnj meg, Fred! (1991) 74% 32★

Annyi mindent tudnék írni róla…talán majd egyszer. A 7 csillag is lehet, hogy inkább 8, és nem is annyira a tetszésem indexálása ez, inkább az asztalra kitett téma, annak feldolgozása iránt érzett hála mértéke.
(Nézem rajta a címkéket, és elgondolkodtató, hogy mennyi minden hiányzik róla…Nem én fogom pótolni, én megvagyok a magam felismeréseivel és magyarázataival, de változatlanul csodálom, hogy pl a Legényanyára micsoda bátor kezek pakolgattak mindenféléket. Gondolom Lizzie-hez hasonlóan vagyok bátortalan én is, és kéne egy ilyen Fredhez hasonló jópofa barát nekem, akire ráfoghatnám a címkézést :D)

Jajj, hogy én ezt mennyire szerettem! Mondjuk elég vegyesek voltak az érzéseim vele kapcsolatban, hol sajnáltam Fredet, hol utáltam, hol meg szerettem vagy éppen idegesített. Mikor hogy. De mindig megnéztem! :)

Azért néztem meg azt a filmet, mert bemutatja milyen az, amikor valaki kiskorától kezdve elnyomja az érzéseit, de azok szüntelenül ki akarnak törni… persze nagyon kisarkítva és viccesen teszi ezt, de a lényeget átadja, s a főszereplő kimond fontos dolgokat ezzel kapcsolatban. Bár szerintem jobb lett volna, ha az elején kiderül, hogy mikor és miért jelent meg először Fred, mert így kerekebb lett volna a történet.

Elizabeth anyja jó példa arra, hogy hogy nem szabad bánni egy anyának a gyerekével és főleg hogy nem szabad bánni a felnőtt gyerekével… Szörnyű dolgokat mond a lányának és minden mondatával érezteti vele, hogy ő nem jó, csak akkor lesz jó, ha feltétel nélkül engedelmeskedik neki… Pff, jól felhúzott!

Azt is jól bemutatja a film, hogy nem szabad feladni akkor sem, ha minden összeesküszik ellenünk és nem látjuk a kiutat…

Bátyámmal rongyosra néztük kiskorunkban. :D Nagyon szerettük. De anyukánk valamiért ki nem állhatta a filmet. Rosszul volt, mikor meglátta, hogy megint ezt nézzük. :D