Filmek 5-től 7-ig zóna

Gyerekek

1. Állj mellém! – Nagyon szeretem a „coming of age”-jellegű filmeket, fejlődéstörténeteket. Ahogy egy kezdeti, nem feltétlenül tudatosan összeállt gyerektársaság tagjai elkezdenek önálló személyiségekké válni és saját utat választani, abban egyszerre ott van a gyász az elmúlás felett és az örömteli várakozás érzése is. Ez az elmúlás/megújulás egyébként is visszatérő része minden életnek, de talán ebben a korban jelentkezik először markánsan (Na akkor a napi Coelho is megvolt)

2. Osama – Nem igazán fejlődéstörténet, lényegében nincs tér a fejlődéshez, csak a teljes kilátástalanság és sivárság.

3. Rémségek háza – A gyerek főszerepő egy energikus cselekvő, ami döntően járul hozzá ahhoz, hogy a felnőttek világa abszurdnak tűnjön, a gyerek megjelenésére adott érzékeny reakciójuk pedig hanyatlásukat készíti elő – szerintem Wes Craven legjobb filmje.

4-5. Viszontlátásra, gyerekek!; A nap birodalma – ezek szintén felnövéstörténetek, csak erős történelmi keretezésben.

Ha lenne sorozat, akkor a Stranger Thingsnek itt lenne még a helye.

Azt hiszem megint egy sokfelé ágazó, érdekes téma jön és bőséggel akadnak emlékezetes filmek.
Aktuális téma: gyerekek.

Határidő: december 12. 23:59.

Álmok:

Bimbo’s Initiation (Dave Fleischer, 1931)
Shocker (Wes Craven, 1989)
A Stendhal szindróma (Dario Argento, 1996)
Vertigo (Alfred Hitchcock, 1958)
Waking Life (Richard Linklater, 2001)
Meshes of the Afternoon (Maya Deren, 1943)
A Faun labirintusa (Guillermo del Toro, 2006)

Álmok
1. Andalúziai kutya
2. Eredet
3. A nap vége
4. Rémálom az Elm utcában
5. Donnie Darko
6. Alice

Álmok:
1. Zuhanás
2. A John Malkovich menet
3. Csodás álmok jönnek
4. Komfortos mennyország
5. Mulholland Drive – A sötétség útja
6. Baseball álmok
7. Mátrix

Álmok

1. Rémálom az Elm utcában 7. – Freddy feltámad

Itt talán az az egyik nagy kérdés, hogy melyik álom a rémesebb: az, amelyik a borzasztó tartalma ellenére is kerek egész (kezdetet és véget magában foglaló és így másoknak is elmondható történet; a bennük megjelenő gonosz ezáltal semlegesíthető), vagy amelyik nem elbeszélhető, elmesélhető, mert nincs benne történet. Jobban mondva: nincs szellemi készletünk arra, hogy történetté formáljuk az ilyen, kaotikus álomban „látottakat”. Az utóbbi, mert elmossa az álom/fikció és a szintén kaotikusnak tűnő valóság közti határokat. A kerek történetről lehet tudni, hogy valamelyest fikció, a benne megjelenő dolgok felett hatalmunk van, ha egy elbeszélésbe illesztjük.

2. Mulholland Drive

Lynch ebben a témában hálás forrása az inspirációnak. Az „Útvesztőben” című filmjéhez hasonlóan, álom és valóság két, egymással ellentétes területként jelenik meg. Az álom a valóságnál ideálisabbnak tűnik, menekülési útvonalnak látszik, de a valóság furcsaságai, zavaró körülményei folyton beszűrődnek a képbe és ébresztőt fújnak.

3. A gépész

Az álom itt is menekülés, bár legalább annyira szörnyű, mint a valóság. Dosztojevszkijhez hasonlóan a lelkiismeret mozgatja a húrokat: arra törekszik, hogy a fizikailag és mentálisan is megterhelő önbecsapásnak előbb-utóbb vége legyen, és adódjon végre lehetőség egy álom nélküli, pihentető alvásra.

4. Testről és lélekről

Az álom transzcendentális, mágikus jelentőségre tesz szert (két ember pontosan ugyanazt álmodja), amelyet a pszichológusok és a tudomány hiába próbálnak megfejteni, elméletekkel magyarázni, az egy pár lelki belső világában marad. Az álom egyébként olyan sivár, mint a valóság, de a mágikus kötődés és a közös élmény által valamelyest elviselhetőbbé válik.

5. Long day’s journey into night

Technikailag és szemléletileg az egyik legambíciózusabb álomábrázolás, amit eddig filmben láttam. Az álom egy órát tesz ki a filmből, egy hömpölygő folyam, magával sodorva az álmodó életében megvalósult, vagy épp beteljesületlen lehetőségeket.

6. Üres ember

Sok ember közös álma egy másik ember valóságává válik, ebben az esetben az álom nem fedi a valóságot, de valóság lesz. Ez aztán lehet pozitív és negatív kimenetelű is (az álom – amely itt víziót, utópiát jelent – tartalmától és az álmodók céljától függően), egy horrorfilmben persze nem kérdés, hová vezet a sok álmodozás. Allegorikusan ezt a történetet lehet érteni a szcientológiától egészen az ideológiákig sok mindenre.

Következőleg, amiről szó lesz: álmok.
(Sokféleképpen érthetjük, most sincs megkötés.)

Határidő: november 28. 23:59.

tudomány:

„Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között” – írja a költő. Kulcsár-Szabó Zoltán egy híres tanulmányában a költészet specifikumaként tételezi „láthatatlan látványok létrehozását”. A kijelentés két szempontból is izgalmas lehet a számunkra. Egyfelől: a kezdetektől, a korai avantgárd film és voltaképpen minden valamirevaló rendező (egészen napjainkig) ezt tekinti küldetésének. Olyan látványt akarnak létrehozni, mely korábban nem létezett. Bonyolódhatunk szemantikai kalandokba, mindenesetre újragondolandó, hogy ez kizárólag a költészet sajátossága volna. Másfelől: mi inspirálhatta József Attilát? A vers címe: A bőr alatt halovány árnyék. Amennyire tudom, nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat, ugyanakkor feltehető, hogy József Attila ismerte a röntgent és tudta, hogy milyen képet ad. A korai tudományos film (vagy éppen az olyan eszközök, mint a mikroszkóp és a teleszkóp) nem pusztán szemléltet, ábrázol vagy valamilyen gyakorlati funkciót tölt be, hanem formál.
A tudomány felhasználása kapcsán még egy film: Szél támad (Miyazaki Hayao, 2013)

A sötétség fejedelme (John Carpenter, 1987)
Balle traversant une bulle de savon (Lucien Georges Bull, 1904)
La quatrième dimension (Jean Painlevé, 1936)
Cristaux liquides (Jean Painlevé, 1978)
The Equation X + X = 0 (Robert Fairthorne/Brian Salt, 1936)
Kuleshov Effect (Lev Kuleshov, 1919)
Monkey Business (Howard Hawks, 1952)

Tudományok

1-2. Idő + Csillagok határán – A tudomány árnyoldalai

https://snitt.hu/ertekelesek/1252356
Mindkét film azzal a gondolattal játszik, hogy mi történik, ha a tudományos kísérletezés külsős kontroll (pl. etikai megfontolások) nélkül zajlik. A tudományoknak köszönhetően számos területen határozottan javult az életminőségünk (ez egyértelműnek látszik, bár itt is vannak intő jelek: a várható élettartam egyes „fejlett” országokban megint elkezdett csökkenni), viszont a tudomány alakulása igen sok mellékvágányt is hozott magával, pl. faji, nemi alapú kizárás a tudósok közösségéből, az emberi és állati testekkel való korlátlan rendelkezés, tudományosságra hivatkozó hatalmi diskurzusok.

Ebben a témában lehetne mondjuk még klasszikusokat is felhozni, pl. a tudománynak a hitre és fantáziára gyakorolt korlátozó hatását bemutató Sztalkert, vagy a tudomány fejlődésével kapcsolatos negatív víziókat (Solaris).

3. L’ecsó – Ki művelheti legitim módon a tudományokat/művészeteket?

Kiből lehet a gasztronómia tudományának/művészetének gyakorlati művelője, szóval szakács? A film mottója szerint bárkiből azért nem válik kiváló művész, de egy kiváló művész bárhonnan érkezhet (jelen esetben egy lil’ patkányról van szó). Ideális helyzetben ezt a tudomány művelésére is átvihetjük, mint utópiát, hiszen a tudomány művelésének lehetősége elvileg bárki számára biztosítottnak kellene, hogy legyen.

4. Tagadás – A tudomány határai, a tudománytalanság kérdése

Egy bírónak kell eldöntenie, hogy David Irving tényleg tagadta-e a holokausztot és hamisította-e a történelmet, vagy sem. Az eset az egyik legérdekesebb kérdést vetette fel a történetírással kapcsolatban: van-e külsős személy által is megítélhető kritériumrendszere a tudományosságnak, el lehet-e dönteni, hogy hol húzódnak a tudomány határai? Optimista film, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy egy kívülállónak is viszonylag egyértelmű a döntés. Filmként egyébként nem túl jó, de rendkívül egyedi témát dolgoz fel. Bővebben: https://ujkor.hu/content/public-history-az-iteloszek-el…

5. Cosmopolis – Neoklasszikus közgazdaságtan vs. aszimmetrikus prosztata

Pattinson és mozgó bulikocsija jelképezi a neoklasszikus közgazdaságtudomány gondolatvilágán (a piac természetes és törvényszerű módon a dolgok kiegyenlítődésére törekszik) felnőtt kapitalizmust. Kisebb lassításokkal, de folyamatosan halad előre, a mozgásához viszont az kell, hogy a körülötte lévő társadalmi felfordulásokról ne vegyen tudomást, azok jelentőségét relativizálja. Mindent meg akar szerezni, nem azért, mert értéket lát benne, hanem mert ilyen a belső logikája. A művészettel kényszerű házasságot kötnek. De kapitalizmusnak nem az értékessége miatt kell a művészet, hanem hogy azt is bekebelezze, magáévá tegye (ld. a házastársak visszatérő beszélgetéseit arról, hogy mikor lesz végre szex). A rendszer alapgondolata épp a természeten bukik meg, amire általában hivatkozik. Mert mi van akkor, ha a természet nem olyan, mint a piac? Vannak benne aszimmetrikus, egyenlőtlen, megjósolhatatlan, megszámlálhatatlan, piacilag nem értelmezhető elemek.

6. Veszélyes vágy – A hard science vs soft science sok évszázados harca

Cronenbergnek a Freud és Jung rivalizálását feldolgozó filmje egy általános ellentétre hívja fel a figyelmet. Amelyik diszciplínának van valami kis köze a bölcsészetekhez, ott időnként felmerül az a vitakérdés, hogy a szakot a természettudományokhoz hasonlóan szigorúan „objektív”, érték- és érzelemmentes alapon műveljék, vagy inkább engedjenek némi teret a racionális-kognitív szempontok mellett az esztétikai, lelki, művészeti, „szubjektív” elemeknek is. Jelen korunk az előbbit részesíti előnyben (biológiai, genetikai alapú érvelés, az „emberi természetre,” mint döntő érvre való hivatkozás, stb.), míg a bölcsészeteket háttérbe szorítja, ha már megszüntetni (még) nem is tudja.

7. Pi – Tudomány és őrület

Egy lehetséges végkimenetele annak, ha valakinek az életében csak a tudomány létezik. Vagy inkább annak, ha a már meglévő megszállottságait valaki a tudomány mezébe öltöztetve próbálja kiélni. Ilyenkor a határok elmosódnak.

Ugyan momentán időm kábé annyi, mint *insert mindenki a neki leginkább tetsző hasonlat here*, így a zónára sem jutott több, viszont feltűnt valami „apróság”: Mostanra mindenki csak felsorol. Direkt nyitottam azzal a mondókámat, amivel, mert lehet, hogy másnál is pont az idő-komponens játszik be a némileg hosszabb kivonatú, indoklásokkal összefűzött válaszadásba, szóval ők még technikailag előrébb is vannak, mint például én, mert kapásból posztolnak, viszont szerintem a zóna egyik fontos küldetése pont a miértek taglalása lenne. IMO. Vegyük úgy, hogy elbátortalanodtam emiatt, és most én is csak felsorolok.

Tudomány, sorrend nélkül, nagyjából mindegyiket másért preferálom (tudományos szempontból teljesen elfogadható, ad egy teljesen más, de mégis hiteles képet a világról, etc. etc.):
– Pí
– The Martian (nem fogom a magyar címét használni…)
– Egy makulátlan elme örök ragyogása
– 2001: Űrodüsszeia
– A nő
– A dolog
– Beszélj hozzá (ugye a pszichológia is egy tudomány, csak hogy relevánssá tegyem a szerepeltetését)