Veszélyes vágy (2011) 59% 113★

Ebből az alaptémából sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni, el sem hiszem, hogy ilyen szereplőgárda és rendező mellett ez lett a végeredmény… A forgatókönyv teljesen parttalan, de komolyan, pedig nagyon izgalmas lett volna Freud és Jung elméleteinek összecsapása. Ennyiből még azt sem tudom megállapítani, hogy aki a filmben találkozik először a pszichoanalízissel, mennyit ért meg belőle – van egy olyan sanda gyanúm, hogy háttérismeret nélkül fülem-farkam behúztam volna. Egynek elment, de nem hiszem, hogy még egyszer megnézném – vagyis szabad akaratomból biztos nem.

Már egyszer nekiálltam ennek az értékelésnek, de a felénél véletlenül becsuktam az ablakot, elveszett, és olyan ideges lettem tőle, hogy egy darabig hozzá se nyúltam utána. De nem baj, csak sikerült eljutnunk idáig.
A történet Carl Jung és Sigmund Freud mentor-tanítvány kapcsolatáról szól, aminek kerettörténetet Jung viszonya szolgáltat az egyik páciensével, Sabina Spielreinnel. Maguk a történelmi események, amik alapot adtak neki, meghatározóak a pszichológia történelme szempontjából. A probléma ott kezdődik, hogy a film nem éppen hitelesen dolgozza fel. A tények közé tartozik, hogy Sabina valóban (az akkor egyébként házas) Jung páciense volt, akivel idővel viharos viszonyba bonyolódott, és valószínűleg hatással volt néhány elméletére is. A kapcsolat később véget ért, Sabina maga is pszichoterapeuta lett, főleg gyerekekkel foglalkozott. Ezzel párhuzamosan (NEM Sabina miatt, bár voltak átfedések, és Jung sokszor kért tanácsot vele kapcsolatban), Jung elkezdett levelezni Freuddal, akivel később erős barátsága, és mentor-tanítvány kapcsolata alakult ki, Freud sok szempontból a szellemi örökösét látta benne. Ahogy azonban Jung elkezdett eltávolodni a szexualitás témájától, kiterjesztette az elfojtás gondolatait, és elkezdett érdeklődni a spiritualitás iránt Freuddal egyre kevésbé találták meg a közös hangot, ami végül ahhoz vezetett, hogy összevesztek, és többet nem beszéltek. Sabina később próbált kicsit közvetíteni köztük, de ez már nem járt sikerrel.
A filmmel a legnagyobb probléma, hogy a konzisztenciát áldozza fel a hatásvadászat kedvéért. Ahelyett, hogy Sabina tényleges problémáit mutatná be, és azokat vezetné át Jung gondolataiba (a problémák egyik gyökere lehetett, hogy Sabina elvesztette a húgát, és sosem tudta feldolgozni a gyászt), teljesen a szexualitásra megy rá, jó néhány ágyjelenetet kapunk, ahol Jung bevezeti fiatal páciensét a BDSM rejtelmeibe, mert… Sabina valamiért izgatónak találta, hogy gyerekként az apja elverte. (Nem, nem azt mondom, hogy nem lehetséges, hogy gyerekkori traumákat később valaki le tud vezetni egy konszenzuális BDSM kapcsolattal. Azt mondom, hogy még ha ez a helyzet, az akkor sem úgy működik, ahogy itt ábrázolják.) A probléma az egésszel, hogy ha Sabina minden problémája a szexualitásból származott volna, akkor semmi értelme nincs, hogy Jung elkezdett eltérni Freud elméleteitől, és komplexebb okokat, majd idővel a spiritualitást kereste. Ha ez a film pontos lenne, akkor minden Freudot igazolná.
Emellett hiányzik annak tárgyalása (pedig az egyik legfontosabb kérdés), hogy bármilyen szinten igazolható-e Jung kapcsolata Sabinával. Az egyik legszigorúbb szabályt szegte meg azzal, hogy viszonyt kezdett egy páciensével (a pszichológusba nagyon könnyű belezúgni, mivel egy feltétlen empátiát nyújtó ember, akivel őszintén beszélhetsz – pont ezért neki nagyon észnél kell lennie, mert nem használhatja ki az embert, aki feltárta neki a titkait), viszont Sabina tényleg jobban lett, tanulni kezdett, tehát valamilyen szinten „meggyógyította” vele (bár erősen kételkedem benne, hogy ez nem szült egy halom új problémát). Elméletben erről a dilemmáról szól az eredeti cím ("Veszélyes módszer"), de a film egyáltalán nem foglalkozik vele. Sabina és Jung kapcsolata éppen olyan felületesen lett tárgyalva, mint Jung elméletei.
A mellékszereplőknek alig van jelentősége, Otto Gross is csak azért van ott, hogy elpuffogtasson néhány nihilista okosságot, Emma Jung pedig minden személyiséget és erőt nélkülöz (pedig szegény nővel amennyire elbánt a férje ezzel az akcióval, annyira próbálta emelt fővel viselni a dolgait). Viggo Mortensen tényleg jól játszik, és mint ember, aki kifejezetten nem kedveli Freudot és az elméleteit (ma már a legtöbb elmélete túlhaladott is – bár a pszichoanalízis tényleg a mai napig fontos), és kicsit elege van abból, hogy mindenbe bír fallikus szimbolikát látni, egyértelműen a legszimpatikusabb karakternek tartottam itt. Michael Fassbender és Keira Knightley sem rosszak színészileg, de az egész film fáradt, köztük nincs kémia, sem intellektuális, sem baráti, sem romantikus szinten. Egyszerűen az egész film olyan fárasztóan semmilyen, átgondolatlan, és ahhoz képest, hogy a pszichológia két nagy alakjáról szól, jóformán pont a pszichológia hiányzik belőle.
Inkább olvasgassatok pszichológiakönyveket és wikipédiát.

Cronenbergtől valami sokkal de sokkal merészebbet vártam… Persze kapott anyagot nehéz átformálni, de ennél még a Lélekszakadva is jobb volt. vagy csak jobbra emlékszem
Keira Knightley engem nem győzött meg. Nem igazán tűnt kezelésre szoruló betegnek, inkább csak egy szimpla hisztérikának, amilyen minden második háztartásban fellelhetünk. A férfi vonallal viszont semmi bajom nem volt, csak a karakterábrázolásokkal. Hiányzott az a kraft, hogy mindenkiről elhiggyem azt, hogy az aki. (kivétel ez alól Freud alakja, szóval az 5 csillagból 3 Mortensené, a másik kettőn meg osztozkodjon Fassbender és Cassel).

Kiváló színészek. Gyönyörű helyszínek. Egy legendás rendező. Érdekes téma. Középszerű, könnyen felejthető alkotás.
Ahogy olvasható a korábbi hozzászólásokban, jóval többet ki lehetett volna hozni ebből a témából, valahogy olyan hiányérzete marad a nézőnek utána, a film nem igazán lel magára. Kár érte.
Viszont a művészeket jó volt nézni, príma alakításokat kapunk, a forgatási helyek pedig igazán szépek.

Alapvetően a színészek miatt érdekelt a film, így a leírását is akkor olvastam el először, mikor már elindult a lejátszás. Érdekes témának tűnt, de sajnos a végeredmény nem túl fényes. A színészi játék jó, bár a szerelem érzését sajnos nem annyira tudtam elhinni Sabrina részéről. De a történet, ahogy az egyes jelenetek követik egymást, az sajnos unalmas és vontatott, és szörnyen röstellem magam, de majd' bealudtam rajta… (Sőt, igazából emiatt csak két részletben sikerült megnézni a filmet.) Úgy érzem, hogy ezzel a stábbal és költségvetéssel sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Nem olvastam utána a filmnek, mielőtt elkezdtem volna nézni, és a történet valós hátteréről sem volt fogalmam, így azt kell mondjam, nagyon kellemes meglepetés volt, és felettébb élveztem a filmet. Nem egy pörgős darab, de a színészek kiválóak (bár nagyon várom, hogy egyszer Viggo Mortensen arcán lássak valamilyen érzelmet, mert eléggé faarcú szegény, de igazából jól áll neki), különösen Keira Knightley volt érdekes számomra, mert tőle nem is vártam ilyesmit.
Romantikus filmnek kicsit unalmas, életrajzinak sem az igazi, vannak benne számomra nehezen hihető dolgok (attól mondjuk még lehetnek igazak…). Szépek a jelmezek és a díszletek, igazából tök jól össze van rakva az egész, mégis hiányzik belőle valami, hogy átütő erejű film lehessen. Egy kicsit laposka.
A téma iránt érdeklődőknek ajánlom, mások viszont nyugodtan kihagyhatják, mert annyira nem nagy szám.

A Lélekszakadva után már úgy néztem meg ezt a filmet, hogy az alaptörténetet ismertem. Mindkettő Carl Jungról szól, csak a Veszélyes vágy inkább Jungra és Freudra koncentrál, míg a másik Jung és Sabrina kapcsolatára. Mélyenszántó, és persze szomorú, de azért sokkal jobban is át lehetett volna adni az érzéseket. Sabrina betegségét elhittem, de Jung iránt érzett szerelmét valahogy nem.

Most már tudom, hogy miért maradt ez eddig ki nekem. Bár így maradt volna. Időpazarlásnak éreztem. Pedig jó is lehetett volna a film, mert a témaválasztás érdekes. De se a rendezés, se a vágó se a színészek (Fassbender-t és Vincent Cassel kb. 5 perces szerepét leszámítva) nem voltak jók, sőt engem annyira de annyira idegesített Keira Knightley – mondjuk sosem kedveltem-, egy cseppet sem volt hiteles. Sem a játéka, sem az orosz akcentusa.

Érdekes film volt, számomra az egyszer nézhető kategória, nem okozott túl nagy katarzist. Nem tudom már hogy találtam rá, valahol a neten bolyongva ajánlotta valaki. Keira egyébként is annyira ellenszenves személyiség, a soványságával és az állandóan előreálló állával, hogy már csak azért is megnézem a filmjeit, legyen min bosszankodnom :)

Bár imádom Viggo Mortensent és Fassbendert is, és Keira Knightlyt is jó színésznek tartom, de ez a film annyira nem ragadott magával. Kicsit többet vártam volna tőle. Sem a szerelmi szál nem volt olyan elsöprő, sem Jung és Freud konfliktusa. De ez nem a színészi játék, inkább a forgatókönyv hibája. Egyszer nézhető, de komolyabb hatást szerintem nem gyakorol az emberre. Ilyen színészekkel ebből a filmből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.