Egy egykori rendőr egy eltűnt lány után kutat. Találkozik egy titkos csoporttal, amely félelmetes, természetfeletti entitások megidézésével kísérletezik.
Üres ember (2020) 75★
Képek 7
Szereposztás
Kedvencelte 4
Várólistára tette 45
Kiemelt értékelések
Szánalmas, szánalmas, szánalmas, kib.szottul szánalmas… Van egy rohadt jó kezdet, és izgalmas is elsőre, r.hadt izgalmas, de van az a nagy, De. A közepétől k.rvára elcseszték. Jön egy exrendőr, akinek a múltja eléggé tragikus, spoiler De ez a film baromira fostalicska, még annál is rosszabb. Az eleje még jó, de aztán kicseszettül elbarmolták az egész sztorit, mert túl nagyot akartak villantani, de ez annyira nagy f.szság, már már tragikus, és ezt nevezik krimi, thriller, meg horrornak, még viccnek is rossz. XD spoiler A szereplők borzalmasak egytől egyig…
Nyarlathotep, te vagy az?
Igen, ez nem csalás, nem ámítás, egy remek kozmikus horrorhoz volt szerencsém. Félelemből, misztikumból és kultistákból nem volt hiány.
Témájában (árulkodó a cím) és hangulatában a Sebek (Wounds) c. filmhez tudnám hasonlítani, szóval aki azt utálta/nem értette, az Az üres embernek inkább neki se kezdjen…
Hosszú film, nagyon oda kell az apróságokra figyelni, az utolsó 10 perce meg annyira WTF, hogy többször le kellett pörgetnem a fejemben, hogy mit is láttam.
Nagyon tetszett.
spoiler
Fuuuu ez utott. Nagyon eros volt a kezdes, aztan (picit talan tul hosszu) epitkezesbol lett egy igazi mindfuck cucc. Imadom az ilyeneket. Voltak benne olyan reszek, amiknel tenyleg letettem a hajam es megbabonazva bambultam. A vegere nagyon megcsavartak az egeszet, kellett koncentralni rendesen, de en nagyon birom, amikor egy horror (thriller?) gondolkodasra kesztet, es nem csak ijesztgetni akar.
Neznek belole folytatast egy minisorozat formajaban, mert rengeteg lehetoseg maradt benne es meg tobb kerdes.
Nagyon birtam na.
A sztori jó lenne, ha ez a két óra nem a hülyeségre ment volna el.
Vannak benne jó gondolatok, de számomra nem volt több, mint két óra tömény unalomnál.
Egyszer nézős, egyáltalán nem ajánlom.
A történet előzményéül szolgáló első 22 perce a filmnek kimagasló. Sőt, horrorként 10/10. Nagyon jól ábrázolja az elszigeteltség, az ijedtség, a misztikum, és az őrület hatásait az elmére. Az a Beksiński festményből előmászott csontkupac pedig valami gyönyörű. Ha a főcímnél vége lett volna, akkor mint rövidfilmet, még a kedvenceimhez is adnám. Sajnos ekkor még hátravan a film maradék 2 órája, ami alatt egyetlen percre sem közelíti meg a bevezetőben tapasztalt hangulatot.
spoiler
Nagyon, de nagyon tetszett az első kb fél óra. Már-már csodálkoztam mért nem hallottam én még erről a filmről, mert nagyon beszippantott. Majd szépen lassan leült, plusz elmentek egy ilyen „szektás” témába. Még volt kb 1-2 kemény ijedős jelenet a 2. felében. Jobb lett volna azért egy másik sztorival ezt tálalni, hogy fenn maradjon az érdeklődés, a közepe fele sok volt a duma is. Így sajnos az egészet nézve gyengécske lett, de annyira sz@r se volt :)) Főleg az eleje :) csak emiatt 6⭐
A történet: Minden előzmény nélkül eltűnik a világ legrondább frizurájával büszkélkedő 18 évese, Amanda Quail.
A szomszédban szerencsére egy ex-rendőr lakik, aki természetesen beleártja magát a dologba, és hamarosan azon kapja magát, hogy felhergelt egy titkos, és igen hosszú múltra visszatekintő szektát, akik egy Empty Man-nek nevezett istenséget imádnak. Mint tudjuk, ez a szituáció nem a hosszú élet titka, úgyhogy kezdetét veszi a versenyfutás az idővel.
Ami nagyon tetszett benne, az a misztikus horror hangulat; ezt tökéletesen eltalálta a rendező. A szereplők rendben vannak; a történetnek van egy keretes szerkezete, ami csak a végén bontakozik ki (egyébként elég epikus módon fonódik egymásba az elején felvezetett, 1995-ös eseménysor és a 2018-ban játszódó történetszál). Az eleje kicsit lassabb, de ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre pörgősebb; hála a jó égnek nem jump scare-es; a betojcsi faktort a hangulat adja; nem a rosszul megvilágított pocsolyákból előugró förmedvények.
Ami viszont kevésbé, az a vége. Mivel egy filmben nincs idő kibontani mindent, ezért sok maradt a hiányosság, főleg magyarázatok terén, amik nélkül számos cselekedet és történetszál értelmetlenné vált. Nem tudom, hogy miért nem tudnak mostanában az USA ban olyan filmes forgatókönyvet írni, amiben ne rontaná le az egyébként remek látvány és hangulatvilágot valami ostobaság, ami nincs/rosszul/logika törvényeinek szembe menve van magyarázva.
Érdekes és elgondolkodtató egyébként maga az empty man filozófiája. A rendező szeretett volna agytekervényeket megdolgoztatni a művével; a dolog sajnos azonban szintén a magyarázatok hiányában kissé értelmetlenné válik.
A képregényt minden esetre el fogom olvasni, hátha választ kapok a kérdéseimre.
Összességében ajánlom a misztikus horror hangulat kedvelőinek, de az elvárásokat ne tegyétek túl magasra a film felé.
Nekem tetszett.Nem éreztem soknak a 2 óra 17 perces játékidőt pedig horrornál ritkán indokolt az ilyen hossz.A nyomozás szál a körre emlékeztetett,a rém megidézés a kampókézre maga a kinézete és a tinis körítés pedig kicsit a slender man-re.Hálisten hogy nem a percenként arcunkba robbanó sablonos jumpscare-ekre alapoz a film,hanem a hangulat és misztikum megteremtésére.Mondjuk a végére talán már kicsit túlmisztifikálták. Kicsit összezavarónak találtam ezt a sok gondolat-elme-anyag-erő hablatyot.Ebből talán kevesebb több lett volna,ezt leszámítva mindenképp jobb darabnak tartom (főleg mai horrorfelhozatalból) Nekem 6,5/10
Huhh
Hol is kezdjem?
Az eleje az nagyon komoly volt, normál esetben utálunk feliratosan nézni filmet, de ez annyira izgin indult, hogy basszus muszáj volt folytatni. Eltelt kb 20 perc, lezárták az előzményt és összenéztünk, hogy jó, de akkor mi lesz a következő 2 órában?
Addig csavarták, hogy konkrétan már elvesztettem a fonalat, meg egy csomó minden nem is volt megmagyarázva (vagy csak én bambultam el közben), ez elég sokat elvett az élményből spoiler.
Lehet újra kellene néznem és megérteném, így baromi kesze-kusza volt, azt se tudom mi a francot néztem 2 és fél órán keresztül :D
Népszerű idézetek
– But I…I came to tell you that I found something so wonderful and so freeing. And it's helped me to realize that nothing can hurt you, because nothing is real.
– Each one of you here today is looking for something. Why else would you be here? We go looking for things we have lost. Yes? Well, I'm here to tell you, there is nothing you have lost. More than that, there is no such thing as loss. From our earliest days, meeting in garages, living rooms, church basements, to this very moment, our message has always remained „you are complete in yourself.” There is no struggle. Struggling has failed. Struggling is what wakes you up every day, wondering how much more you can acquire, how much more you can use, how much more space can you take up in the world. When the question we really need to ask ourselves is, how much less can you use? How much less space can you occupy? There is no struggle because there are no distinctions. To say that you are wrong, or I am right, is to divide us. Therefore we deny there is such a thing as right or wrong. These are exclusionary constructs designed to foster the illusion of separateness. There is no such thing as disunity. There is only the great, binding nothingness of things.
– Nothing exists. Even if something exists, nothing can be known about it. Even if something can be known about it, knowledge about it can't be communicated to others. Even if it can be communicated, it cannot be understood. Nothing exists. Even if something exists, nothing can be known about it. Even if something can be known about it, knowledge about it can't be communicated to others. Even if it can be communicated, it cannot be understood.