A történetben egy bátor afroamerikai gyermek száll szembe a városka legrejtélyesebb házának két tulajdonosával, s szép apránként megismerkedik a külvilágtól hermetikusan elzárt, beteg életükkel. A pincében rabságban tartott, megcsonkított, állatok módjára viselkedő emberféleségekkel találkozik,… [tovább]
Rémségek háza (1991) 33★
Képek 5
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 19
Kiemelt értékelések
Craven egy átlagosabb mozija, mely a kísértetházas mizériát veszi elő és próbál frissíteni rajta. A végeredmény egy fekete humorú, horrorisztikus elemekkel operáló Reszkessetek betörők. Érdekesnek hangzik, a gond csak az, hogy a Rémségek háza sajnos képtelen kikecmeregni a középszerűség gödréből.
A környezet mindenképp dicséretes, a hatalmas ház a dohos, piszkos szobáival, és a falak mögött húzódó nem túl biztató folyosóival, no és persze sötét pincéjével minden horrorrajongó étvágyát kielégíti. Ennél tökéletesebb helyszínt elképzelni sem lehet. Aztán ott van a Twin Peaksből átugrott Everett McGill és Wendy Robie a beteges párként, akik igazi csúcspontját képezik Craven mozijának, annak ellenére, hogy olykor kicsit infantilisek.
Mindazonáltal a film lassú, és Craven ezúttal nem tudta olyan jól elegyíteni a humort és a félelmet, mint anno az első Rémálom filmnél. Sajnos a Rémsége háza ugyanis sokszor csap át infantilisbe, és a néző néhány alkalommal azt érezheti, hogy egy élőszereplős Tom & Jerryt néz. Az ilyen jellegű filmek kellékei is kicsit hányaveti módon vannak összedobálva. A ház körüli misztikum felépítésével Craven nem sokat dolgozik, és amit fel is húz, azt is szétzúzza a játékidő végéhez közeledve.
A tempó olykor meg-megakad, de a remek környezet, néhány ötletes megoldás és persze McGill és Robie játéka miatt érdemes megnézni. No meg persze a jó adag nosztalgiafaktor miatt is. A tompa színvilág, a borzalmasan bárgyú magyar szinkron – a majdhogynem 30 éves Bor Zoltán szinkronizálja a 13 éves főhőst! –, és az általam gyengébb minőségben levadászott kópia igazi VHS hangulatot teremtettek. Emiatt pedig hálás vagyok ennek a filmnek, mert bő másfél órára visszavitt a gyerekkoromba.
Nem tudom miért van rajta az állatkínzás címke. Emiatt féltem tőle, de amit én láttam (igaz közben gépeztem), abban nem volt ilyen. Sőt, amikor odapillantgattam, nekem úgy tűnt, hogy a kutyusra ugyanúgy próbálnak vigyázni, mint mondjuk a kissrácra. És annyi volt a dolga, hogy üldözte a betolakodókat…
Nagyon szép volt amúgy a kutyus! *w*♥
Lol amúgy apukának az a bőrszerkó. XD
Ja és a ház amúgy nagyon menő volt. A pincelépcső, + a sínen guruló fal… + a zongora, amiben apuka a fegyót tárolta… :D
Ez amúgy ilyen gyerekeknek való „horror” szvsz. Ovis koromban én legalábbis ennél durvábbakat néztem… X,)
Ja és igen, azon én is röhögtem, hogy a 13 éves kisfiú kinéz vagy 10-nek max., a hangja viszont…. =D Bár ahogy nézem, Bor Zoltán akkoriban 28 körül volt? Ahhoz képest viszont kisfiús volt a hangja. :D
Két dolog valóban nevetséges volt: ahogy a csávó festett az sm szerelésben, illetve, hogy a kissrácot egy 30 körüli férfi szinkronizálta, elég kevés sikerrel.
Szörnyű ez a film.
„Horror vígjáték” = inkább kínos mint vicces.
Nincs semmi értelmes története és nem is félelmetes.
Vannak benne jó dolgok, meg elég beteges furcsaságok, amik kölcsönöznek valami egyedi hangulatot, máskor meg nagyon suta megoldásai vannak. Helyenként mintha Lynch hatását is érezni lehetne.
Népszerű idézetek
Bohóc (kezet nyújt Alice-nek): Én, én Bohóc vagyok. Téged hogy hívnak?
Alice: Alice. (Kezet fog Bohóccal, de gyorsan vissza is húzza a kezét.)
Bohóc: Ne félj tőlem! Még nem láttál néger bátyót?
Alice: Soha nem volt bátyám.
Bohóc: Úgy értem, fekete fiút. Akik itt élnek a környéken.