Az utazás (2021) 71% 83★

Ez a film elég beteg ahhoz, hogy tetsszen nekem, bírtam a fekete humorát, és Noomi Rapace meg Aksel Hennie elképesztőek voltak. :D Az elején még nem sok reményt adtam nekik arra, hogy működni fog köztük a kémia, de a közepetájt összecsiszolódtak, vicces volt és szórakoztató a párosuk. :D spoiler Vicces volt az is, hogy mennyit bénáztak, miközben védekezni próbáltak. XD Jól összerakták ezt a filmet, a rendező munkássága pedig profi. Láttam már tőle a Hét nővért, ami szintén elképesztően meg lett csinálva, az az egyik legnagyobb kedvencem Noomi Rapace szereplésével. :D Nagyon tud ez a nő is, mint a pasi is. :D Annyira bírtam a párosukat, őrültek voltak, de jól működtek együtt. :D Jó párosítás volt ez, amikor castingolták a színészeket, jól döntöttek, hogy őket tették főszereplőnek. A sztori is nagyon tetszett, bár először fogalmam se volt róla, miről fog szólni. spoiler

Viccesen beteg film.
Aki vevő a fekete humorra, az ki ne hagyja!

Olykor létező, hétköznapi problémákat is előhoz, de az abszurd, remekül működő fekete humorral telepakolt szituációk, fordulatok, a sorjázó, agyament trancsír, Noomi Rapace és Aksel Hennie közti állati jó kémia okán Tommy Wirkola újfent beteg jó szórakozást szállított.

Ez most nagyon nem működött nálam. Az első szűk fél órában egy jó kis morbid fekete komédia bontakozik ki, de még nem elég bátran és nem elég abszurdan. Aztán mikor pont beindulna a dolog, a film hirtelen műfajt vált és nagyon rossz irányba, ami elég sokáig ki is tart. Majd próbálkozik morbid abszurditással, de csak helyenként és sajnos nem nem is illeszkedik már bele a filmbe. Ráadásul amitől ettől még egy fordulatos film lehetne, az sem működik mert borzalmasan kiszámítható a film, szinte előre lehet mondani mindig a jelenetek végét.
A színészek jók benne, de ennél sokkal több pozitívumot én nem találtam benne.

Aludva rá egy napot még rosszabb filmnek tartom, mint frissen melegében. Az elején úgy tűnt, egy fanyar humorú drámát nézek, amiben egy megromlott házasság két szereplőjét összezárják egy hétvégére, kettejük dinamikájából pedig bármi kisülhet. Hamarosan aztán kiderül, hogy a készítők nem a Nem félünk a farkastól (1966) szintjét állították fel mércének, hanem megelégedtek néhány gaggel és a pankrátoroktól ellesett látványos-béna hancúrozás imitálásával.
A kegyelemdöfést a film végső tanulsága adja meg: ha pénz van, minden van. Boldogság, szerelem, szakmai sikerek, hírnév és elismertség. Azt ne firtassuk, hogy akinek már korábban is problémát okozott a pénzzel való bánás, szórta két kézzel és tartozást tartozásra halmozott, az hogyan tanulna meg egészségesen hozzáállni, ha több pénzhez jut. De ez már a stáblista jelenet utáni része a történetnek.

Szorakoztato volt ketsegtelen; valahova 6-7 koze tennem, de a szep taj miatt felfele kerekitettem….

Volt, hogy felröhögtem, de lehet, csak kínomban. Lebutított Tarantinó film volt, vagy az se.

Ez valami fantasztikusan jó volt. Verés és beteg, de annyira, hogy bírható legyen. Fekete humor – remek! Minden perce izgalmas volt. A kedvencem pedig az öreg… mostantól tuti én is tölgyfab*szónak fogom hívni a méregzöldeket. :'D

Minél több nem amerikai filmet nézek, annál jobban tudom értékelni őket.
A sztori jól indul, a fordulatok jók voltak benne – még akkor is, ha számítani lehetett olykor rájuk.
A fekete humor és a túlzó jelenetek valahogy jobban emészhetőek így, mint mikor egy sima akciófilmnél próbálják ugyanezt letolni a torkunkon.
Egyszer mindenképpen meg lehet/kell nézni.

Elég unalmadan indult, a végére meg teljesen Trancsírák voltak. A szereplők nagyon strapabíróak, egy normál ember feleannyi sérüléssel is kórházba kerül vagy kómába esik, ezek meg megrázzák magukat és maradék testrészeiket és mennek tovább, mint Jason vagy Michael Myers. A főszereplők nekem nem voltak szimpatikusak, de talán a pasit a bamba feje miatt kicsit jobban utáltam.
A szinkron elég béna.