A dög (A dög 1.) (2005) 61% 30★

Bármikor is emelem le a polcról e becses trilógia valamelyik részét, azon kapom magam, hogy kaján vigyorral nyugtázom, hogy a következő másfél órában miféle agyzsibbasztó szórakozás vár rám.

Merthogy A Dög színtiszta szórakozás, de a mocskosabbik fajtából. Hamisítatlan trash, gilti-plezsör. Annak idején az első hírek arról szóltak, hogy készül a tengerentúlon egy szörnyfilm, melynek producerei közt Harvey Weinsteinen kívül Wes Craven, Ben Affleck és Matt Damon is közreműködik. Veterán horror-rajongó már az első két név hallatán is dörzsöli Freddy-pengés kesztyűs kezét. Affleck produceri kredite pedig egyrészt azért is említésre méltó, mert számára sem teljesen szűz terület a horror műfaj, – gondoljunk csak a pályája elején elkövetett Fantomok című, egyébként nagyon hangulatos mozira ( "Affleck was the bomb in Phantoms…") – másrészt pedig mert egy jó arc. Matt Damon neve pedig szintén jól cseng. Ilyen emberkékkel a hátvédben bizony nagyok az elvárások.

John Gulager elsőfilmes rendező vállán nagy terhet jelenthetett a megfelelés, hiszen ha a Dög besül, akkor vele együtt épphogy-csak elstartolt karrierjét is leguríthatja a Mulholland Drive egyik lejtőjén. Meg különben is, ki az, aki szeretné, hogy Freddy és Ghostface apukája negatívan minősítse őt, nem beszélve a jó Will Huntingról. Így hát nagynevű profikkal, megfelelő anyagi infrastruktúrával (ami töredéke egy mainstream film költségvetésének) és egy trükkös forgatókönyvvel a háta mögött elkészített egy vicces, belezős, a hollywoodi sablonoktól némileg eltérő mészárszéket, ahol már a szörnyek első megjelenésétől kezdve sejteni lehet, hogy itt bizony mi, nézők szívatva vagyunk.

A zajos siker viszont elmaradt. A film megbukott, de a DVD kiadásnak és a késő esti TV vetítéseknek köszönhetően mára igazi kultfilmként tekintünk rá.

Miben is rejlik A Dög vonzereje? Talán abban, hogy hosszú idő óta az első szörnyfilm, ami, ha nem is minden tekintetben, de nagymértékben kielégítette a vérszomjas rajongók szükségeit. Utoljára talán az Alkonyattól Pirkadatig örvendeztetett meg minket ilyen gusztusos gusztustalanságokkal. A film eredeti címe nem véletlenül az, hogy „lakoma”.
A brutalitás szikársága és a random halálozások is a pozitívumok táborát erősítették.

A második rész, a „Darálós Pillanatok” ahogy az várható volt, szintén nem büszkélkedhet egy Jurassic Park bevételi számaival. A viszonylagos sikertelenséghez nagymértékben hozzájárult, hogy a film csak DVDn jött ki, így az előző részhez képest a költségvetés a felére csökkent, a brutalitás viszont a duplájára nőtt. A mozinak az undorító jelenetek, a félig-meddig kedvelhető, vagy teljes egészében antipatikus karakterek, és persze a fedetlen cicik azonban még több rajongót szereztek, nem beszélve a több helyen sérelmezett spoiler jelenetről, mely egyes emberkéknél és, ha jól tudom, Amerikában bizonyos hivatalos szerveknél is alaposan kivágta a biztosítékot. Persze ennél egy horror nem is kívánhatna hathatósabb reklámot, így a tudatos provokáció útján járó John Gulager és csapata még több rajongót szereztek a filmnek és A Dög immár trilógiává bővülhetett.

A záródarab, az enyhén ironikus „Boldog Vég” címet kapta és noha egy fokkal jobb, mint az előző rész, de kétségtelenül ebben az epizódban találjuk a legnagyobb baromságokat is. A teljesség igénye nélkül példaként említeném a karate-kölyköt, akinek spoiler de őt ez cseppet sem zavarja abban, hogy Van Damme-ot megszégyenítő módon ossza a sárkányrúgásokat, vagy a spoiler akik a jó ég tudja honnan kerültek oda, vagy épp a film végét, ami az egyik legőrültebb befejezés, amit láttam.

Összegezve A Dög trilógia a mai ingerküszöbünkhöz igazított, és talán kicsit át is lépő színes, szagos, vegytiszta szórakozás. Igazi sztorija, mondanivalója, agya nincs, de hogy piszok élvezetes, az tuti. A kultstátusz mindenképp indokolt. Ha bírod a műfajt, akkor A Dög pontosan az a típusú film, amitől azok a sunyi kis barázdák megjelennek a szemeid sarkában és mire észbe kapsz, a perverz mosolyt már nem lehet levakarni az arcodról.

A Zs-kategóriás trash műfaj egyik gyöngyszeme.

Trashnak teljesen jó volt. Öt csillag körül muzsikált végig, de a végén belejött, akció dús, összeszedett lett és még a szörnyek is ütősen néztek ki. A főhős csajszi is bekeményített.

Trash, szóval túl sokat ne várjunk tőle spoiler de ha helyén kezeljük van benne gy szórakoztatási faktor.

Mi van ha összekeverik mixerrel a horrort, a poént és a body-horrort?
Hát egy ilyen film!!!!
Undorítóan poénos volt! A film nézése alatt csak ökrődtem és nevettem egyszerre. Meg persze szurkoltam a szereplőknek. spoiler

Hát nem is tudom. Lehet nem kellett volna megnéznem. Azt hittem jó kis film lesz. Összeségiben volt egy-két jobb rész/beszólás. Már tudom mit jelent a trash film. Bár ezelőtt is tudtam volna:D Nem vagyok finnyás a horror fimek terén, bármit megnézek, de többször ezt nem fogom, az tuti.

Ez egy hatalmas baromság volt. Filmnézés közben elég vegyes érzéseim voltak, aztán a vége felé rájöttem, hogy tetszik. Ellőttek néhány igen kellemes poént, amiken valóban lehetett röhögni nevetni. Rengeteg, igazán gyomorforgató jelenetet is láthattunk.
Az elején megijedtem, hogy ennyi szereplőt hogyan fogok megjegyezni, de szerencsére erre nem volt szükség. spoiler Az is tetszett, hogy az elején külön bemutattak mindenkit, az életkilátásaikat is elénk vetítették, így tudhattuk, milyen sorrendben fognak meghalni. spoiler
Örülök, hogy nem evés közben néztem a filmet, mert egyes részeknél visszafelé kívánkozott volna a vacsi.
Szóval összességében tetszett, de ez annak köszönhető, hogy igyekeztem inkább valamiféle paródiaként felfogni. De azért egyszer elég volt.
spoiler

Zseniális zs kategóriás trash horror. Imádtam minden pillanatát