Nem félünk a farkastól (1966) 84% 75★

Amiről nem a film tehet: mivel manapság már szájra igazítják a szinkront, így nagyon zavaró ezeket a régen szinkronizált filmeket nézni, mert annyira feltűnő az utószinkron, hogy egyszerűen nem tudok annyira átszellemülni. Kállai Ferenc a lehető legrosszabb választás volt Richard Burton szinkronhangjának, mert egy pillanatig sem hittem el neki, folyamatosan a magyar művész arca volt előttem. A két karakter annyira különbözik.
Amiről a film tehet… nos, olyan nincs. Nagyon jó volt a két színész együtt, Elizabeth Taylort szerintem még sosem láttam ilyen jól játszani, bár az is tény, hogy nem láttam sok filmjét. Néha elgondolkoztam, hogy vajon a páros néhol valóban a darabot játssza vagy esetleg a magánéletükbe is kaptunk egy kis betekintést. Kamaradráma, se több, se kevesebb. Aki szereti a műfajt, semmiképp se hagyja ki!

Nehéz erről a filmről spoilerek nélkül nyilatkozni, mert a legvége teljesen új értelmezést kínál, ezért nem is írok róla bővebben, csak egy ajánlót azoknak, akik egy igazi kőkemény drámára vágynak.
Az alakítások elképesztőek, már ezért megéri megnézni. Akik megkapták érte az Oscart, joggal kapták, de azok is megérdemelték volna, akik nem kapták meg. A dialógusok rendkívül frappánsak és szellemesek, a szinkron is jól sikerült.
Az én 6 pontom csupán annak a jele, hogy személyesen nem kaptam semmi újat, maradandót a filmtől. De objektíven nézve simán 8-9 pontos kategória.
Egy érett és kegyetlen film ez, ami meglepően szórakoztató is.

Kiváló film. Az ilyen és ehhez hasonló elgondolkodtató, emberi lelkekről szóló filmek azok, amelyeket az ember még 2 órában sem un el. Teljesen leköti a figyelmet. A két főszereplő, Taylor és Burton kimagasló teljesítményt nyújt. Két ilyen különböző ember, és mégis örökre összekötötte őket a sors. De mintha az egész életük egy játék lenne, egy színdarab, amit most el is játszanak a fiatal pár előtt. A karakterek pedig nem úgy oszlanak meg, hogy jó és rossz, meg szeretem, nem szeretem. Mindenkiben van olyan, amit szeretni lehet, de mindegyikükben van gyűlöletes is. Hol egyikük, hol másikuk veti el a sulykot a játékban.

Engem felőrölt idegileg ez a 2 órán keresztül tartó szekírozás.

Nem tudom csillagozni ezt a filmet, mert hogy őszinte legyek,nekem nagyon nem jött át.
A színészek persze jók voltak, de Kállait nem szerettem a szinkronban.

Nagyon régen láttam, de arra emlékszem, hogy el voltam ragadtatva tőle. Ismét meg kellene néznem.

Ilyen intenzív és felkavaró 2 órában régen volt részem..

A túlzott alkoholfogyasztás őszinteségi rohamokat okoz. Burton és Taylor karakterei már túl vannak minden egzisztenciális poklon, furcsa túlélési játékaikkal tudják csak egymás társaságát és a pusztító nihilt elviselni.