Állj mellém! (1986) 84% 244★

Nagyszerű film, a fiatalságról. A barátságról, a realitásról, kalandokról, ifjú-kori élményekről.
Nem könnyű felnőni, mindenkinek más és más körülményei vannak, de az biztos, hogy fel lehet idézni a régi szép történeteket.
Nagyon jól alakítottak a gyerekek.
Útnak indultak négyen, kalandot keresni.

4 különböző fiú barátságát, kalandjait és életük fontosabb történéseit láthatjuk szépen kibontakozni ebben a filmben. Olyan jó volt kicsit elmerülni ebben a világban a maga minden problémájával együtt, hogy szinte hihetetlen..

Őszinteség. Ez a szó jut erről a filmről először az eszembe. Barátság, bandázás, kaland, de nem a könnyed fajtából. Zseniális színészekkel és állati jó zenékkel.

Nagyon szép, megható történet ez négy kisfiúról, akik életünk talán legnagyobb kalandját élik át. Engem nem is maga a gyilkosság és az addig elvezető út, hanem a gyerekekben végbemenő érzelmi folyamatok kötöttek le, de nagyon. Az ember nem is gondolná, milyen értékes gondolatok fordulnak meg egy ennyi idős srác fejében. Azt hiszem, néha túlságosan alábecsüljük a képességeiket, pedig annyi szépet és jót tudnak adni, néha többet is, mint a sok „mindentudó” felnőtt. Bennem ezek fogalmazódtak meg a film nézése közben, örülök, hogy ilyen sokatmondó élménnyel gazdagodtam. :)

Nagyon jó film, ajánlom mindenkinek. A fiúk és barátságuk története hatással volt rám. Bírtam ahogy ugratják egymást, ahogy komoly dolgokat beszélnek meg, ahogy szerencsétlenkednek… nagyon életszerű az egész és megható. Végig lekötötte a figyelmem, semmi felesleges nincs a filmben. Remek alkotás.

A könyvet szintén idén olvastam, szerintem egész jó adaptációt csináltak belőle, bár örültem volna, ha kicsit sötétebb a hangulata a filmnek.
A gyerekeket imádtam, főleg Jerry O'Connell-t (bár kellett egy kis idő és segítség, hogy rájöjjek az ő).

Nagyon jó kis ifjúsági film a barátságról és az összetartozásról. Stephen King írta az alapját, s talán egy kicsit emlékeztet a AZ című művére. Persze ez visszafogottabb, (természetesen sokkal rövidebb is) de itt is gyerekek a főszereplők, akik barátságukban kiállnak és küzdenek egymásért.
A történet szerint négy jó barát elindul, hogy megkeressenek egy eltűnt gyereket, azért is mert, még nem láttak holttestet, de nem ez a film lényege, hanem az, hogy útjuk során megismerjük őket és a családi háterüket, vágyaikat és fájdalmaikat.
Ez egy kevés szereplővel operáló kamaradarab, ami 'roadmovie" is. A gyerek színészek egytől-egyig nagyszerűek még az is, akit én felnőtt színészként nagyon nem szeretek (Jerry O'Connell).
A szereplőgárdában sok ismerős arccal találkozhatunk.
Érdemes megnézni, mert mókás és megható pillanatokat is okoz.

Nem is gondoltam, hogy ez a vidám főcímdal egy ennyire keserédes történethez tartozik. Tipikusan egyszerű, de nagyszerű történet, ami megmutatja, hogy milyen jó is gyereknek lenni. Négy srác, négy különböző karakter, mindegyikükből van egy kicsi a nézőben is. Nem sok a történet, ám annál többet mutat az emberekből.

De jó volt ♥

Most jobban átéreztem, mint annak idején, mikor először néztem. Érdekes volt, hogy King-adaptáció, de a leginkább szelídebb alkotása, amit láttam filmen. Nem is jött át az a fajta atmoszféra, ami a jobb adaptációknál rögtön megcsapta az orromat (Remény rabja, Halálsoron, Atlantisz gyermekei), és ez kicsit zavart is, aztán rájöttem, hogy itt nem is ezt akarta elkapni a rendező, hanem az ifjúkori barátságok kvintesszenciáját, ami valahol át is jött. Főleg a film befejezésénél. Szóval jó volt ez, nah! :)