Kedvenc

tartalmak művészek művészértékelések értékelések események filmnézések gyártók hozzászólások idézetek karcok kihívások listák plakátok szavazások triviái

Itt az ideje egy hosszabb és részletesebb értékelésnek.
A könyvek közül ez a rész a kedvencem, el is olvastam kétszer, ha jól emlékszem.
Ahogy a könyv, úgy a film is nagyon jól sikerült, viszont hiányoltam a részletesebb okklumencia órákat, a Grimmauld téri karácsonyt (itt is láthattunk belőle egy kb. két perces jelenetet, de az semmi), Mundungus karakterét, Sipor jeleneteit. A részletesebb DS gyűléseket, magát a kviddicset. Illetve, a könyvben nem Cho árulta el őket, Fred és George nem az RBF vizsgák kellős közepén parádéztak a Roxfortban és Hagrid is részletesebben meséli el az óriásoknál tett látogatást. Arról már inkább nem is beszélek, hogy Percy Weasley minisztériumi állása miatt is rengeteg vita volt a családban, a filmben erről szó sincs. (Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Szent Mungóban sem jártunk, nem láttuk Neville szüleit és Lockhartot sem.)

Na de vannak jó jelenetei is, amik hűek a könyvhöz, illetve jól sikerültek és még szeretem is őket.
Ismét fel kell hoznom példának Pitont, az okklumencia órák jól el lettek találva, imádom, ahogy Piton cukkolja Harryt, a cinikus megjegyzései, például az „Hát így uralkodsz te az érzéseiden?” Így próbálta meg segíteni Harry dolgát, hátha összekapja magát, de ehelyett Ő inkább tovább siránkozott. Eszembe jutott, hogy Harry nem is úgy tekintett bele Piton emlékeibe, ahogy itt, hanem a Merengőben látta meg. Na mindegy is. Ha Harry komolyan vette volna ezeket az órákat, nem látta volna Siriust és Voldemortot, tehát Sirius élne. Igen, miatta halt meg, az ő lustasága miatt. Persze elhiszem, hogy kényelmetlenül érezte magát, mikor Piton a fejében kutakodott, én is hasonlóan éreznék, de megbízhatott volna a férfiban, és gyakorolhatott volna. Piton már annyi jót cselekedett, annyiszor bizonyított.
Amikor Umbridge kérte tőle a Veritaserumot, feltételezem, hogy maradt még, de nem merte odaadni a nőnek, látva, hogy Harryn akarja használni. Ha nekem feltűnt, bizonyára Harryéknek is, hogy mennyire meglepett arcot vágott, mikor Harry kódoltan közölte vele, hogy Voldemort elfogta Siriust. Sőt, talán még félelem is csillant a szemeiben, nem tudom pontosan, de azon nyomban utána is nézett a dolgoknak. (Amit persze Dumbledore a film végén elfelejtett közölni. Akik pedig csak a filmet látták, azok tényleg gonosznak tarthatják Pitont)
Maga Umbridge karaktere a legutálatosabb,legellenszenvesebb és legvisszataszítóbb, akit valaha láttam. Pedig sok dolgot láttam már. Nála még Freddy Krueger is szimpatikusabb személyiség.
Jól láttam, még a cukor is rózsaszín volt? Csodálom, hogy Piton nem ájult el, amikor belépett oda.
Fred és George karakterét nagyon szeretem, több szerepet adtam volna nekik a filmben.
McGalagony hozta a formáját itt is, nagyot nevettem az egyik mondatán:
„Umbridge: Kíván valamit mondani?
McGalagony: Hogyne! Kívánnék én magának nagyon sok mindent mondani!”
Én azért meghallgattam volna, hogy miket mond. :'D

A minisztériumi csata pedig látványosra sikerült, Lucius mintha veszített volna a drámaiságából, ami az előnyére vált, hogy őszinte legyek. Mikor ránézek, mintha Legolas idősebb verzióját látnám, viccen kívül.
De az az arc, amikor kettétőrik előtte a jóslat, felbecsülhetetlen. Meg Caramel arca is, amikor megpillantja Voldemortot
Nagy jelenet még az az ütés, amit Sirius ad Luciusnak. Hosszú évek ellenségeskedése volt benne, ebben biztos vagyok. :'D
Helena Bonham Carter csodálatos, nagyon jól alakítja Bellatrix karakterét, tökéletesen illik rá a szerep.Magát a karaktert is szeretem, annak ellenére, hogy megölte Siriust, akit szintén nem vetek meg. De azt sosem fogom megérteni, hogy mit lát Voldemortban.