A Gyűrűk Ura: A rohírok háborúja (2024) 67% 63★

A magyar szinkron kritikán aluli lett, Wulf, Wolf, Wulf… Ellehetne dönteni igazán, főleg hogy egy neve van szerencsétlennek és az nem Wolf. De Hera lovát is hol így, hol úgy mondták…
Ezen kívül sok minden fájt: a sok monologizálás, amire egyáltalán nem volt idő az adott helyzetben, a soksoksok logikátlanság, aminél már csak a fejem fogtam kínomban, a zene, ami lehetett volna egyedi, de kb csak a trilógiából vett át, és nagyon kevés új dallam volt, az értelmetlen párbeszédek oO sokszor csak lestem, hogy mennyire elbeszélnek egymás mellett, és ez nem a nem értik meg egymást, hanem 2 külön dologról beszélnek. Soha többet ezt a filmet nem akarom megnézni.

A történet bizonyos szempontból beleerőltetésnek tűnt, de összességében Tolkien-hűbb alkotást hoztak ki, mint gondoltam. A hangulata megvolt, a zene és a szinkronhangok sokat hozzátettek. Tetszett, hogy a lovaknak is adtak komolyabb szerepet kis és nagyjelenetekben is. De azért zavaró furcsaságok is akadtak benne szép szerével: a félrerajzolások, az idétlen halálok (ellenséges íjászok előtt, fedezék nélkül döngetni a mellet? lovasroham íjászsereg ellen?) és irrealitások (a főhősnő egy szál, mély háti kivágású selyemruhácskában indult csatába a téli hidegben? vagy amikor ott állnak egymással szemben és ahelyett, hogy figyelné az ellenfelét, bambán bámul a távolba hosszú perceken át).

Egyszer meg lehet nézni – rosszabb, mint a trilógia, de jobb, mint a Rings of Power.

Tulajdonképpen aranyos volt a film. Nem vártam sokat, nem igazán kedvelem az animét, de egész aranyos, és relatíve Tolkien-hű film lett. Van benne pár hiba, de én meg tudom ezeket bocsátani. Nem akart olyan nagy ívű lenni, mint GyU, így el tudom fogadni a kisebb hibákat. spoiler

Nos.. összességében örülök neki, hogy feldolgozzák a többi történetet is.
Azoknak javaslom megnézésre, akik hajlandóak nagyon alacsonyra rakni a képi-világ lécet és.. hát lehet eredeti nyelven jobb..
* A történet természetesen zseniális volt (maradt!), nekem tetszett ahogyan vezetve volt – meg sem éreztem azt a röpke 130 percet..
* A zene rám jó hatást tett, kellett az a nosztalgia faktor.
* A magyar szinkronok… itt megint szükség lesz a lenti-lécre, DE! Galadriel magyar hangját megölelném, nagyon nagyon sokat mentett az egész filmen a magyar oldalról!!! <3
* A karakterek szerethetőek voltak, szerintem pont annyira voltak bemutatva, amennyire elég volt.
* A képi világ: ….. na itt lenne jó pár kérdésem, ugyanis néha a sebhelyek rossz oldalra kerültek.. vagy eltűntek egy-egy jelenetben.. aztán újra megjelentek.. nagyon esetlen volt az egész a szinte realisztikus háttéren. Mintha papírból kivágott figurákat próbáltak volna last-minute a háttérre illeszteni.. a kettő együtt hihetetlenül erős kontrasztban volt és engem végig zavart. Lehet idő hiányában sikerült így..? Ha valakinek több infója van, megköszönöm, ha kommentben itt megosztja velem!!!!
* Az epikus, gyönyörű jelenetek azért minden baki ellenére megvoltak és jól működtek. :)

Ezt nem biztos, hogy mozira javaslom..
kölcsönözzétek ki.

Istenhegyi Kendzsi ezt elba*zta

Valakitől hallottam, hogy az anime mindennek jól áll, és én bizony egyetértettem az illetővel, sőt, azóta én is ezt szoktam mondani. Nos, ez a film most arra kényszerített, hogy ezen teóriámat felülvizsgáljam. Ez a viszonylag reális és családbarát megközelítés és az anime egyedi, néha picit túlzó stílusa, annyira rosszul keveredett, hogy az már fájt. Komolyan, már azt vártam, hogy egy emberi karakter, mikor változik Super Saiyanné.
Sajnos a történet tekintetében sem jobb a helyzet. Az alapötlet és maga az egész narratíva, kísértetiesen emlékeztetett a trilógia második részére, ami annyira nem is lett volna nagy baj, ha lett volna benne csak egy olyan fordulat, ami egyedivé teszi, de nem volt. S ami fordulat is volt benne, az is kiszámítható végkifejlettel bírt és teljesen feleslegesnek hatott.
Emellett sok rész összecsapottnak tűnt, mintha az utolsó pillanatban jöttek volna rá, hogy az adott rész felesleges és kapkodva kivágták volna, de az ok-okozati összefüggés miatt csak egy részét vették volna ki.
A karakterek viszonylag jól vannak megírva, de ezzel együtt nagyon sablonosak is, és egyes cselekedeteik tudatos döntésnek vannak álcázva – ezt néha ki is hangsúlyozzák –, mégis, az árral való sodródásnak tűntek.

Olyan ez a film, mintha valaki verszemet kapott volna egy MI altal generalt „A gyuruk ura anime stilusban” videotol, teljesen megfeledkezve arrol, hogy ez pont egy ilyen 2 perces video erejeig szorakoztato.

Számomra nosztalgikus volt, de mégis tudott újat is mutatni. A cselekmény és a dramaturgia érdekes volt, tetszett a képi világ is. Remélem, több anime is fog még készülni.

"Hívjátok a rohírokat! Mondom a rohírokat! Ááá, hagyjuk…

Sort kerítettem erre a filmre, mert bár a sorozatot az első évad után kitoltam a komfortzónámból, ettől továbbra is várom és vágyom a Gyűrűk Ura tartalmakat. Régi vágású fickó vagyok, szeretem a megszokott, jól bevált dolgokat, és ez még ilyesmi.
Szóval jött ez a film és eléggé vegyesen csengett a visszhangja a lovasurak történetének.

Rohan első királyi házának végóráján lépünk be a történetbe, a királyság meggyengült, Vasudvarban még nem ül ott az ekkor még patyolattal tisztított Szarumán, és Pörölykezű Helm nagyobb harcos, mint uralkodó.
Ekkor jön egy házassági ajánlat, egy kimondatlan és egy kimutatott sértés, minek okán a hős maga teremti meg ellenségét és önnön végzetét, hogy a végén maga alá temesse tettei következménye. Látjuk majd hogyan éli utolsó napjait a királyi ház és maga a király is, hogy mitől olyan legendás a Kürtvár és mire nem képes megszállott akarat. S végül eljön, ami a könyvekben már megíratott.

Ezzel nincs is semmi baj. Azzal viszont igen, hogy miként mutatja ezt be a film.
A nő-központúság nem hibás alapvetően. A Gyűrűk Ura írott és adaptált formájában is számos, kompetens és erős női karakterrel dolgozott már, legyen szó akár Galadrielről, akár Eowynről, így egy tűzről pattant rohani hercegnő figurája sem tűnik sem elsőre, sem másodjára hibásnak. A gondot az okozza, hogy a film valamiért azt az utat választotta, amiért amúgy ellentétes esetben biztosan sokan lennének elégedetlenek az eredménnyel, nevesül, hogy az egyik nem képviselőinek kompetenciáját, csakis a másik kárára kívánta ábrázolni. Így a férfiak nem csupán mellékszereplők a történetben, de szükségszerűen „gyengébbek” is. Rövidlátók, logikátlanok, szentimentálisak, eszelősök, minden, ami a női karakterekre nem jellemző. Még Kürtvár becsavarodott manóra emlékeztető gazdasszonya is összeszedettebb figura a maga babonáival, mint a történet fő férfi antagonistája. Nincs olyan érdemi, vagy akárcsak érzelmi jelent sem a filmben, amiben ne kapna szerepet, olykor kulcsszerepet egy nő, legyen az akár ember, vagy egy tisztességben megöregedett hátas kanca – amúgy az „öreg ló és a gazdája” jelenet, nem akármilyen.
Így viszont a fókusz lekerül azokról, akikről amúgy szól a már ismert történet. Helm tragédiája és áldozata – no meg az, hogy miként kísérti Kürtvár ostromlóit, ami amúgy erős, mint a király ökle, így kidolgozottság szintjén – nem kerül a helyére, mivel maga a király is kívül került a fókuszon.
Ehhez jön, hogy a mű időnként mintha megfeledkezne róla, hogy a nézők ismerik a történetet, így semmi értelme sincs azzal húznia az időt – már pedig abból van rendesen –, hogy veszélybe sodorja azokat a karaktereket, akik egyszerűen nem halhatnak meg, mert ekkorát azért nem vállal a film.
S végül, de nem utolsó sorban, a sasok. Azok az ötlettelenségbe fojtott, ganéjos lábú, miafészkesfenének kellett sasok…

Nem rossz ez, de a jó nem ilyen.