Csibefutam (Csibefutam 1.) (2000) 67% 180★

Már ránézésre is rosszul voltam a fogas csirkéktől. Nekem ez nagyon nem jött be, kifejezetten szenvedtem, miközben néztem. Voltak jobb momentumai, de nem szeretném többször látni.

Az értékelések és a film leírása alapján azt hittem, végig fogom szenvedni a filmet, de végül jobb volt, mint amire számítottam, egész élvezetesre sikerült. Bár nem tetszik a karakterek külseje (valahogy nem tudom megemészteni a fogas csirkéket), aztán ott van a rengeteg szóvicc, ami jópofa tud lenni, de egy idő után fárasztó is lehet. Főleg ekkora dózisban. Viszont érdekelt a sztori, hogyan fognak megmenekülni. Egyszer nyugodtan meg lehet nézni.

Annak idején nem néztük meg moziban mert nem tetszett a bemutatója. Szerencse, mert vertem volna a fejem a falba ha ott kellett volna végigszenvednem. Ha nem lennék lassan 30 éve vega, akkor tuti lemondanék a húsevésről a film után. Szemét emberek. Poénok voltak és alapvetően a karakterek is rendben vannak, de úgy összességében szerintem barom(f)i fárasztó egy alkotás.

Ez annak idején annyira tetszett, hogy kétszer is megnéztem. De ez a kettő bőven elég volt egy életre a vigyorgó fogascsirkékből. Értem én, hogy kell bele a szerelmi szál, de a csókolózó baromfikat a végén felejtsük el…

Fura, de tetszett.
A történet meg hogy csirkék – patkányok az úgy kicsit furii. De a karakterek egész jók voltak.
Tepsiné gonosz néni szerepe fennmarad a mese végéig.
Rocky, ahogy eljátssza a nagy csirkét, aki majd hős megmentő lesz, pedig ő maga sem tud éppen repülni, csak ha kilövik szerencsétlent.
De talán ami a legjobb az Rozsda kitartása, és az, hogy a végén ő menti meg az egész csirke csapatot. Valahogy ezt már az elején érezni lehetett.

Nagyon régen láttam, akkor nem tudom mit gondoltam róla, de biztos nem sok jót. Most visszagondolva se nagyon tetszik. Jaj, a sok vigyorgó, fogas csirke! Mellesleg pont a születésem napján jelent meg, szóval ikrek vagyunk.

Taníts meg repülni!

Valamiért ez a film egy dolog lett az egyik crushommal még… hát nem most és azóta elfelejtettem a címét, de akárhányszor kerestem mindig a csibés mesét adta ki, de most valami sors vagy mi a kezem közé sodorta, ami még viccesebb, hogy a csirkék megint valami kihelyezett szerepet kaptak a párkapcsolatomban, szóval amúgy közepes mese.

Bátyámmal annak idején rongyosra néztük. A mai napig fel tudom idézni a zene dallamát, ami megy alatta. A történet kissé bugyuta, de imádtuk és ez a lényeg.

Félelmetes, hogy egy buta tyúkfarm hogy tud emlékeztetni a 20. század történelmére. Nem tudtam nem holokauszt vagy hadifogolytábor történetként nézni. Persze a végén a mesei szál uralkodott, ami a valóságban is néha előforduló ritka csodás elemekkel párhuzamba hozható.
Még akár a feminista irodalom is megtalálja a magáét. Semmiképp nem tudtam meseként tekinteni rá.