Túl a sövényen (Túl a sövényen) (2006) 76% 370★

Anno már láttam egyszer kétszer akkor is vicces volt, és most is az volt. Jó kis mese, szórakoztató és aranyos is, az állatok is cukik, a sztori felépítése is eléggé jó. :-) Voltak vicces jelenetek, amiken jókat nevettem, és a párbeszédek is, annyira jók. :-D

Nagyon szerethető mese barátságról, családi összetartásról, mohóságról és talán kicsit mélyebb témákról is, mint például az állatok természetes élőhelyének beszűkülése és ennek következményei. Azért működik ilyen jól, mert kedvelhető a kis csapat, a különböző személyiségű karakterek. Van izgalom és kaland is a rajzfilmben, tanulság és megbánás, szóval jól működött nálam. Nem az a típus, amit sokszor megnéznék, de örülök, hogy láttam, kedves, szórakoztató történet volt.

Nagy igazságok vannak ebben a mesében. Kezdve az örökös zabálásunkkal, az erdőirtással csak hogy az erdő mellett élhessünk, a batár nagy autóban egyedül ülő tahón át a kutyát láncra kötő idiótáig. Aztán itt voltak a cuki állatkák, akiken keresztül megkaptuk a tanmesét hogy fontos összetartani, nem szabad hazudni, ne legyünk mohók és bunkók, blabla. Mintha az állatok azok lennének. De oké, mese, félre kell tennem a mindenbe belekötő állatvédő énemet. Azért sajnáltam szegény macit is – egyáltalán nem láttam negatív szereplőnek, hogy kiérdemelhesse azt, hogy a végén ő is elnyerje a büntetést. Arról nem is beszélve, hogy végre értettem mit mond Nick Nolte! Mindig medvét kéne szinkronizálnia, akkor legalább nem harapja el a szavak végét. A többiek hangja is telitalálat volt, olyannyira, hogy valakit fel se ismertem. Carell frenetikus mókus volt. Extra poén, hogy a sövényt Steve-nek akarta elnevezni.
Terveztek második részt is (pont idénre), de befuccsolhatott a projekt, mert se híre, se hamva. Pedig elég ütős stáb jött volta össze az eredeti banda (kivéve Shandling…) mellé: David Tennant, Denis Leary, Simon Pegg, Alec Baldwin… ejh.

Az egyik kedvenc animációs filmem, minden részét imádom. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki még nem látta.

Egyedül is jókat mosolyogtam de gyanítom, hogy gyerekkel együtt nézve igazi visítva nevetős kategória. Az elején RJ monológja az ember és a kaja viszonyáról pedig szégyenletesen igaz. Elemezgethetném, hogy mennyire jó ötlet az, hogy a végén már az állatok is TV-t néznek és chipset zabálnak, de azt hiszem, ez a rajzfilm nem az a kategória amibe ennyire mélyen bele kell menni. És akkor nem említem meg Simont, a macskánkat aki meredve bámulja az angol bajnokságot a tv-ben.

Meglepően szórakoztató volt és még mondanivalót is tartalmazott. (Még ha én személy szerint nem is adtam volna neki spoiler. Már csak azért sem, mert kb. 1000 esetből 1-szer, ha bekövetkezik ilyen, legalábbis ha a személyesen tapasztaltakat veszem alapul…)
A karakterek jópofák, ötletes kis csapatot alkotnak. Személyes kedvencem Verne. (És nem, véletlenül sem azért, mert, hanem, mert tényleg.) Ő az egyedüli, akivel tudok azonosulni, és komolyan, csomószor mintha csak saját magamat láttam volna. Én is éppen ilyen megfontolt, gyanakvó, meg nyers bírok lenni, és igen, előbb-utóbb csomóan vérig sértődnek emiatt / a – fájó – igazságtól, aztán… szépen lekoptatnak. (Te meg totál nem érted a világot…)
Stikli csak addig szórakoztató, amíg nem kell komolyan venni. És, mivel pontosan látjuk őt az első perctől kezdve, így még annyira sem tud szimpatikussá válni, hogy… spoiler :S
A mókus is kiemelendő fazon, bár Kerekes hangjával… Szamárnál még működött a Shrekben ez a fajta idiótaság, de itt valahogy néha már nekem erőltetettnek hatott. (Az eredetibe meg még nem hallgattam bele, de majd fogok, hogy ott milyen.)
Azt nem mondom, hogy sokszor megnézem majd, de ha pl. elcsípem valahol – mondjuk tévében, akkor biztosan ott maradok előtte. Nem bánom, hogy megnéztem – alapvetően „kiművelődési” célzattal –, de így már legalább tudom ÉS értem (!), hogy miért…

Első blikkre nem hittem volna, hogy ennyire le tud majd kötni. A megvalósítás se annyira szép azért, a történet is egyszerű, na de ahogy elő van adva, az kiválóan működik. A fő vonzereje a rengeteg különböző karakter, akik között tényleg vannak kicsit jobbak, kicsit rosszabbak, de persze mind megértik egymást, és így lesz a főszereplő mosómedve is igazi „családtag”. Mondjuk nekem a mókus volt a kedvencem (spoiler). Ami meglepett, hogy ez egy napilap-képregény adaptációja, és bár az eredetihez sok szerencsém sajnos nem volt, azt látom, hogy a képregény alighanem még sokkal jobban tetszene nekem.

Szórakoztató, vicces és tanulságos, felnőtt fejjel is teljes mértékben élvezetes filmecske :)

Aranyos karakterek, de unalmas és egyhangú. Egyszer nézhető.

A magyar fordítás sokkal viccesebb mint az angol.:D
Bár nekem ez mindig is egy kedvenc mese marad amin bármikor nevetni tudok.
Steve is the best