Donald McNichol Sutherland kanadai színész 1935. július 17-én született Saint Johnban, New Brunswickban, Dorothy Isobel (született McNichol; 1892–1956) és Frederick McLea Sutherland (1894–1983) fiaként. Édesapja vezette a helyi gáz- és elektromosság-műveket, valamint autóbusz-hálózatot.
Skót, angol és német származású. Gyermekkorában reumás láz, hepatitisz és gyermekbénulás támadta meg a szervezetét.
Tinédzser éveit Nova Scotiaban töltötte és 14 évesen részmunkaidőben dolgozott, mint küldönc a helyi rádióállomáson, a CKBW-nél.
A torontói Victoria College-ban tanult, ott találkozott első feleségével, Lois Hardwickkel. Dráma és mérnök szakon szerzett diplomát. 1957-ben úgy döntött, hogy a mérnöki pálya helyett a színészetet választja, Angliába költözött és a londoni Academy of Music and Dramatic Art-on kezdett el tanulni.
A diploma megszerzése után másfél évig a skót Perth Repertory Theatre társulat tagja volt, majd visszatért Angliába, ahol szerepet kapott a The Avengers című televíziós sorozatban. A hatvanas évek közepéig több kisebb szerepet kapott brit filmekben és televíziós produkciókban – olyan klasszikusokban tűnt fel, mint a Castle of the Living Dead (1964) House of Horrors (1965) The Bedford Incident (1965) és a The Saint két epizódjában ("The Happy Suicide" 1965, "Escape Route (1967).
Ezután szerepet a mára legendássá vált The Dirty Dozen (A piszkos tizenkettő) című háborús filmben, amely meghozta számára az áttörést. Egy évvel később, 1968-ban Hollywood kedvéért otthagyta Londont, és további háborús alkotásokban szerepelt: MASH (1970), Kelly's Heroes (1971).
Később egy Oscar-díjas krimiben, a Klute-ban játszotta a főszerepet – a forgatás alatt viszonyt kezdett kolléganőjével, Jane Fonda-val. A kapcsolat rövid életűnek bizonyult, a két színész azonban további közös munkával állt elő: együtt szerepeltek és producerként is tevékenykedtek a vietnámi háború ellen készült, F.T.A. (1972) című dokumentumfilmben, majd a Steelyard Blues (1972) című filmben.
A hetvenes években egyre több főszerepet kapott: Don't Look Now (1973), The Day of the Locust (1975), The Eagle Has Landed (1976), Casanova (1976), Eye of the Needle (1976), 1900 (1976), Invasion of the Body Snatchers (1978), National Lampoon's Animal House (1978).
Alakításait dicséretekkel illették – különösen a 1900 (1976) és az Ordinary People (1980) című filmekben, a neve világszerte ismertté vált – ennek köszönhetően kapott szerepet Kate Bush 1985-ben készült videoklipjében, a Cloudbursting-ben – de díjak nem követték.
A nyolcvanas és kilencvenes években is jelentős és változatos szerepeket kapott, különböző műfajokban is megmutathatta a tehetségét és olyan sztárokkal játszott együtt, mint Marlon Brando és Susan Sarandon (A Dry White Season (1989), Sylvester Stallone (Lock Up (1989), Kurt Russell és Robert De Niro (Backdraft (1990) Kevin Costner (JFK (1991), Stockard Channing és Will Smith (Six Degrees of Separation (1993), Michael Douglas és Demi Moore (Disclosure (1994), Dustin Hoffman, Morgan Freeman, és Rene Russo (Outbreak (1995).
1997-ben együtt játszott a fiával, Kieferrel az A Time to Kill című díjnyertes krimiben, majd 2000-ben a színész-rendező Clint Eastwood oldalán jelent meg a Space Cowboys című filmben.
A 2000 utáni években is számtalan szerepajánlatot kapott: Cold Mountain (2003), The Italian Job (2003), Fierce People (2005) Pride & Prejudice (2005), amelyeknek köszönhetően még szélesebb körben vált ismertté. A televízióban is vállalt munkát, több sorozatban és TV-filmben tűnt fel jellegzetes arca és hangja (ez utóbbit több rádió- és TV-reklámban, valamint narrátorként is hasznosította). 2010-ben a vancouveri Téli Olimpián ő volt az egyike azoknak a kanadai sztároknak, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy vihették az olimpiai zászlót.
A fiatal generáció is megismerhette a nevét, amikor 2012-ben Snow elnökként jelent meg a filmvásznon a The Hunger Games (Éhezők viadala) című népszerű könyvtrilógia filmváltozataiban (The Hunger Games (2012).
2013-ban a Crossing Lines című krimisorozatban volt látható, de emellett három mozifilmet is forgatott (a The Hunger Games folytatása, a The Hunger Games: Catching Fire mellett a Jappeloup és a The Calling című alkotásokban.)
2014-ben jelent meg a The Hunger Games: Mockingjay első része. 2015-ben több munkája is akadt: játszott a Basmati Blues, a Forsaken című filmekben, a The Hunger Games: Mockingjay második részében, valamint a Pirate's Passage-ban, amelyben a hangját kölcsönözte Captain Johnsonnak.
Magánélete:
Első feleségével, Lois Hardwickkel 1959 és 1966 között élt házasságban – nem született gyermekük.
Második felesége Shirley Douglas volt, akitől 1970-ben elvált – két gyermekük lett, a világhírű színész, Kiefer és ikertestvére, Rachel.
Harmadik és jelenlegi feleségével, Francine Racette-tel 1990 óta él együtt, az Alien Thunder forgatásán találkoztak először és azóta három gyermekük született: Rossif, Angus Redford és Roeg.
Fiai mind olyan rendezők után kapták a nevüket, akikkel Donald együtt dolgozott: Warren Kiefer, Nicolas Roeg, Frédéric Rossif, Robert Redford.
1978. december 18-án a kanadai állam kitüntette az Order of Canada tiszti rangjával, majd 2000-ben bekerült a kanadai Hírességek Csarnokába.
