Áruló van az Egyesült Államok kormányában. Az elnök ellen összeesküvés készül. Egy radikális csoport tagjai már hiába próbálják az elnök fiatal tanácsadóját, Bobby Bishopot értesíteni, egy bérgyilkos mindannyiukkal végez. Bobby mindenre elszánt, hogy a hidegvérű gyilkos üldözőbe vegye. Iszonyú… [tovább]
Árnyék-összeesküvés (1997) 5★
Képek 7
Szereposztás
Rendező
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Hogy itt mi ment félre…? El sem tudom képzelni, hol csúsztak meg a banánhéjon Vajnáék, de ez az 1997-es film abszolút érthetetlen módon süllyedt igen-igen mélyre a filmtörténetben, miközben minden apró részlete sikerre ítélhette volna. Azokban az időben járunk, amikor a Szökevény, A végképp eltörölni és az Összeesküvés elmélet viszonylag jól megalapozott ezeknek a kis költségvetés mellett is viszonylag jó látványvilággal dolgozó „menekülő ember” jellegű sztoriknak. George P. Cosmatos alapvetően jó hírű rendező, nincs a filmográfiájában igazán kiemelkedő cím, hacsak nem a Tombstone, de amit csinált, azzal nagy bajok általában nem voltak – maximum a Leviathan és a Kobra húzhatja le a megítélését, de még ezeknek is van egy csomó bája. A szereplőgárdát fel sem hozom, sztárparádénál visszafogottabb jelző nincs erre a castingra.
És elcseszték. Az Árnyék-összeesküvés megdöbbentően érdektelen és semmilyen mozi, lemegy benne az első akciószekvencia, rövidesen megismerjük a meghatározó hősöket, és egyszerűen nincs semmi, ami okot adna arra, hogy ne kapcsoljuk ki a filmet. Az alapötlet, ha jó is volt (nekem gyanús, hogy már az is túl vékony lett), rendkívül gyorsan elveszti jelentőségét, az izgalom-faktor pedig gyakorlatilag elő sem kerül. Bizarr módon nem érezzük veszélyesben Sheent, bizarr módon megsejtjük a soron következő jelenet vagy fordulat lényegét, sőt, bizarr módon korán rájövünk arra, ki az áruló – amekkorát kellene ennek a csavarnak szólnia, akkora pofára esés az alkotóknak, hogy ezt a nézők nyolcvan százaléka valószínűleg már húsz perc után tudja…
Színészi játék terén nagyon nincs is miről beszélni: Sheen és Hamilton kettőse érdekes, a kettejük között felsejlő korkülönbség jó értelemben izgalmassá teszi a duójukat, de semmiféle hiteles kémia nem alakul köztük ki. Sheen bántóan nem alkalmas romantikus árnyalatok megjelenítésére, de akciófilmes közegben természetesen jól helyt áll. Sajnos a karaktere érdektelen. Sutherland mintha nem tudna mit kezdeni a szereppel, rutinból és nem túl nagy meggyőződéssel dolgozik. Még Stephen Lang talán a legizgalmasabb jelenség a képernyőn, de ő egyébként is nagyjából arra építette fel a karrierjét, hogy mellékszerepekben ellopja a show-t a központi figurák elől…
Cosmatos rendezése „semmi különös”, a filmet tisztességesen vették fel, az akciókat jól megkomponálták, de az egészről akkor is csak annyi marad meg bennünk utólag, hogy „semmi különös” – jó esetben legalább nem érezzük teljesen kárba veszettnek a mozival töltött nem is kevés időt.
Nem jött össze, nem is ajánlom, maximum csak érdekességként: mert tényleg, 1997-ben elkészült ez a film is. Jó tudni – és ennyi.
