A testrablók támadása (1978) 71% 63★

Nem volt olyan rossz, mint a címe, pár jelenet pedig kifejezetten feszültre, vagy ijesztőre sikerült.
Viszont mégsem tudnám azt mondani, hogy kiemelkedő alkotás lenne, az eleje például eléggé unalmas, és a vége is kiszámítható. Sok dologra nem találtam magyarázatot, és pár fordulat is kitalálható.
Ettől függetlenül egy nézést megér.

A korábban nézett They Live után ez egy profibb módon kivitelezett idegen inváziós film, kellően feszült hangulattal és remek szereposztással, melynek ezúttal a szinkronja is minőségi lett. Valószínűleg Jeff Goldblum ezzel az alakításával nyerte el később Malcolm szerepét a Jurassic Park-ban, hisz itt is egy hasonlóan lökött és lobbanékony írót játszik, de a csészealjas szövege a jóval későbbi Függetlenség Napja miatt is vicces lehet sokaknak. Leonard Nimoy-t is érdekes volt egy Star Trek-től teljesen független szerepben látni, szóval igazi csemege a klasszikus horror és sci-fi elegyek kedvelőinek.
Egyedüli negatívuma talán, hogy az utolsó 15-20 percben kissé veszít az erejéből, illetve nem magyaráz meg mindent, melyek közül az utóbbi nem feltétlen hátrány, hisz a szájbarágás sokszor ment már egy sztori kárára.

A színészek jók és az alaptörténet. Mégsem volt annyira szórakoztató. A vége tetszett, a csavar benne.

Ezt a filmet valamiért soha nem gondoltam volna, hogy megnézem, de a Dens Macabre kihívás alapfilmként kezeli műfajában, tehát „kénytelen” voltam meglesni. Amit egyáltalán nem bánok. Ha a trailert vesszük alapul ez egy nagyon gagyi film, nem is néztem volna meg. De maga a film… hát végre egy olyan film, ami életszerű. Egy invázió, ami hihető. A karakterek hihetőek, mégha a maguk 70-es évekbeli sablonszereplők is. Egyedül talán a barna hajú nő fogorvos pasija nem volt nekem 100 még akkor, sem amikor még nem cserélték ki, bár lehet, hogy így akarták megjeleníteni a kihűlni készülő szerelmet. A főcím nézése közben feltűnt, hogy sztárparádéval van dolgom, legalábbis számomra és a korszak sci-fi horror tekintetében. Leonard Nimoy, Jeff Goldblum ezek a nevek számomra nagyjából garantálják a sikert. Az eleje kicsit lassacskán indul be, de amint a gubókra fény derül remek pörgős és látványos. Annyira lenyűgöző, hogy ilyen technikával mennyire látványosan oldották meg a másolatok létrejöttét, wow . A vége csavar is jó üdítő volt. Közben pedig azon gondolkodom, hogy vajon meddig bírhat élni egy ember ilyen helyzetben, anélkül hogy bármikor is érzelmeket mutasson ki és nem tudhatja ki barát és ki nem, ki ember és ki nem. És most jöttem csak rá hogy nem az eredetit néztem meg, hanem a remake-et… -.- (jellemző)

Hát az idei év nem indul túl jól se olvasás se film szempontjából, ez volt az első film 2022be végre volt időnk szombaton filmet nézni, hát nem jött be :D

Szörnyű katyvasz az egész, egy biológus valószínűleg a fejét fogná idegességében.