Arachnophobia – Pókiszony (1990) 70% 87★

Amikor elkezdtük nézni, nem gondoltuk, hogy ez tényleg tetszeni fog. De az egész 1990-as filmek feelingje ott lebegett benne, ez annyira kellemesen érintett, hogy egyre inkább odaszegeztem a szemeim a képernyő elé. Tetszett a kisvárosi hangulat, a humoros karakterek, nem vitték túlzásba a humort, hanem csak nagyon találóan illeszkedett bele az egész a történetbe. A borzalom amit a pókok látványa vált ki főként azokból, akik irtóznak a pókoktól, mint jómagam, egész elképesztő. A film végéig vakaróztam, állandóan magamon véltem érezni őket. :) De ugyanakkor ott volt a szépséges pókháló, ami tényleg fényképen méltán megörökítendő alkotás :) A humor nem árnyékolja be a borzalmat, a végső harc pedig egész kiemelkedőre sikerült ember és pók között.

Jesszusom, oh te jó ég, hogy én ezt meg mertem nézni. Nem elég, hogy gyerekkorom óta sikítozom, ha pókot látok a közelembe, és rettentően irtózom tőle. :D Nem volt rossz film, izgalmas volt, bár kissé ijesztő is a pók miatt. A szereplők jók voltak, jó az alapsztori is.

Számomra iszonyatosan ingerszegény volt a film. Engem a dolog pókos része nem ijesztett meg, mert elég jó cimborák vagyunk a kis drágákkal, az emberi dráma érdekelt volna inkább, de az meg lapos és sekélyes volt, pitiáner konfliktusokkal és lagymatag színészi játékkal. A film olyan volt, mint maga a kisvárosi helyszín; álmosító. Én végig a pókoknak drukkoltam.

Épp sikerült elcsípni a tévében, hát annyit is ér.
Lehet, hogy annak idején izgalmasabb volt, de nem rágtam le a körmeim tőle.
Egész korrekt pókos film, ráadásul főszereplője a címben is olvasható iszonytól szenved.

Azért szeretem nagyon ezt a filmet, mert kellemes emlékeket idéz, ahogy tesómmal együtt sikongatunk rajta :)
Nem ijesztő, de aki fél a pókoktól, azt rázni fogja a hideg.
Már sokadjára láttam, mégis néha idegbetegként söpörtem magam végig a kezemmel, mert annyira undorodtam :DD
John Goodman nagyon jó rovarirtót alakít :)

Igaz más filmtől alakult ki az araknofóbiám, de ez simán rontott a helyzeten :D Az egész film alatt konkrétan söprögettem magam, szinte éreztem, hogy a közelemben vannak: a vécécsésze alatt, illetve a cipőben megbújó aranyoskák ötlete pedig tuti kísérteni fog még egy darabig. Egyébként jó film, de ne nézzétek meg, hogyha nem szeretitek a pókokat, tehát legyetek okosabbak nálam :D (ennél csak az lett volna rosszabb, ha poloskákkal csinálják, pfúj, mondjuk az legalább nem csíp…)

Nagyon sokáig féltem a pókoktól. Aztán megnéztem ezt a filmet és elmúlt.

Pókiszonyos nővérem és én tipikusan tenyéren átkukucskálósan néztük mindig (igen, többször is). Volt, hogy apu film közben belógatott elénk egy ágat, képzelhetitek, mennyire örültünk neki. :D
Az első alkalom után ráadásul a wc és a fürdő megközelítése lehetetlennek bizonyult, attól féltünk, hogy kiözönlenek a kagylókból az undok kis dögök. Brrrr. Azért újra kellene nézni. :)

Valahol ennél a filmnél alakulhatott ki a pókiszonyom. :D

Ááá, de jó, hogy fent van, és így eszembe jutott! :) Imádtam ezt a filmet, újra kéne néznem valamikor.