Klute (1971) 66% 28★

Av’van, hogy 1001-es lista, meg kult státusz és kiemelkedő színészi munka ide vagy oda, a Klute ma már nem nagyon jön át, pontosabban bár világosnak tűnik, miért rajongott érte annyira a korabeli és a retrospektív kritika is, azért ez a rajongás köszönhetőnek tűnik a film koncepciótévesztésének, avagy a néző direkt félrevezetésének is, bár ilyen szándékot tudtommal nem nagyon emlegetnek fel vele kapcsolatban.

Legelőször is itt van ugye ez a bizonyos nyomozati cselekményszál, ami gyakorlatiasan nézve nagyrészt kamu. Pontosabban mellékes alibi ahhoz, hogy bedobják a képbe Sutherlandet, illetve hogy eladják a filmet valami thrillerbe hajló krimiként – a lényegnek majdhogynem Jane Fonda alakítása tűnik, mint New York-i prostituált, aki a film különböző pontjain feltárulkozik pszichológusa számára, amúgy pedig előadhat egy paranoiával és félelmekkel teli hangos belső vívódást, aminek a végpontján választania kell addigi, számára különböző szempontokból nézve kényelmes és élvezetes életvitele és egy lehetséges új létforma között. Ha az ember lényegre törő akar lenni a Klute-tal kapcsolatban, prostituált-drámaként kellene körbeírnia, amiben mellesleg Donald Sutherland nyomoz, Roy Scheider meg megmutatja, hogy tud veretes görényt is játszani, ha akar. Ám mindemellett ez a bizonyos nyomozati eseménysor jó kiindulási alap a nyomasztó thrilleres hangulathoz is, szóval nemcsak prostituált-dráma, de erőteljes hangulatmozi is a Klute.
A gond az, és könnyen lehet, hogy ezt az alig egy hete nézett Kristálytollú madár és a sok korabeli európai film mondatja velem, hogy mindennek az ábrázolásában ez a film egyáltalán nem annyira erős – lehetne még elvontabb, még eredetibb, még izgalmasabb a kamerakezelése, érvényesülhetne benne még több európai hatás. Általában véve úgy érzem, ezt a filmet sok hasonló stílusú európai mozi meghaladta már a maga idejében is.
Tény azonban, hogy Jane Fonda és Donald Sutherland alakítása is nagyon-nagyon meggyőző, vitán felül a legjobb formájukat hozzák, és maga a film az esetek többségében nagyon jól tartja a saját maga által megteremtett hangulatot. A zene igazán erős pontja a produkciónak. Mindezzel együtt is, a műsoridő szerintem hosszú, a film műfaji identitása pedig bizonytalan, de inkább úgy fogalmaznék, kiforratlan. Sok pozitívuma mellett sem tűnik meglepetésnek, hogy idehaza viszonylag kevesen emlékeznek és hivatkoznak rá, akit érdekelnek és elbűvöltek ezek a sötét tónusok, az régen is találhatott ezen a nyomvonalon haladva még érdekesebb találatokat.

Nem vagyok teljesen meggyőzve, de a színészi munka terén teljesen jogos a filmmel kapcsolatos elragadtatás, ilyen tekintetben ajánlanám talán legelsősorban!

Azért jó volt egy thrillerben hallani Malackát és Nyuszit :))))