Johnny, annyi kortársához hasonlóan, önkéntesként jelentkezik a Nagy Háborúba. És a harcmezőn, mint megannyi sorstársa, az ellenséges tűzben borzalmasan megsebesül. Szerencse, vagy inkább balszerencse, hogy életben marad, holott keze-lába és arca nagy része odaveszett. Így egy külön kórteremben,… [tovább]
Johnny háborúba megy (1971) 16★
angol
Képek 6
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 41
Kiemelt értékelések
Negative_Singularity
Általában, ha olyan filmet nézek, ami mély benyomást tesz rám, akkor versben, vagy legalábbis sorokba szedve kezdem az értékelésem:
Nincsenek szavaim – pedig van nyelvem.
Nincs hová mennem – van lábam, kezem.
Gondolataim szűk markú zsarnok-férgek;
Csak rágnak, rágnak saját …
… és nem fejeznek be.
Már a kezdő képsoroknál tudtam, hogy ez nem lesz egy könnyű film: a valódi történelmi felvételek eleve adtak egy szörnyű valóságérzetet, nem olyat, amikor az ember egy dokumentumfilmet kezd el. Itt valahogy más volt minden, könyörtelenül emlékeztetve rá már a legelején, hogy egy pillanatra se feledd, ez megtörtént (mármint a világháború), majd megtörtént még egyszer, és nem tudhatod, harmadjára mikor jön el, mert az ember nem tanul, sosem lesz olyan emberséges, mint amilyennek isten megteremtette.
Aztán jött Johhny, akit sosem hívtak így a filmben, John volt gondolatban és emlékképben egyaránt, és a rideg, „szakértő” orvosok. A film egyik legnagyobb jelenete szerintem az volt, mikor a főorvos rájött, hogy mekkorát hibázott. Rá kellene jönnünk nekünk is, mikor kapunk eszméletet, mikor ordítunk fel, hogy elég? Hatásvadásznak szoktam érezni, ha a színekkel játszik egy film, de itt a monokróm környezet, a fekete-fehér képsorok nagyon belém vájtak, a valóságot mutatták, a jelent, míg a kopott színfoltok a múltat, amit összemosott a képzelettel az agy. El nem tudom képzelni, milyen lehet így létezni, mert nem élet ez – de a háború sem volt az, nem az az éden, amit a föld megérdemelt. Létezés. Villanás. Vibrálás és elhalkulás.
Itt minden szimbólum és metafora, és gyűlölöm, hogy nem tudok érdemben értekezni róla, de egyszerűen szétszedett, és még nem tartok ott, hogy összeszedjem magam, mert éjjel az ember amúgy sem önmaga, éberen is az álom irányítja.
Az egyik legszomorúbb és megrázóbb filmélményem volt, ez a mű kincs, egy zseni fájdalmas ordítása, amire nem figyelt a világ, ahogy Johnra sem figyeltek, hiába spoiler. John hangja vezetett végig, egyszerűen annyira zsigerig hatolt, hogy vele gondolkodtam, és alig mozdultam meg az egész film alatt.
sipiarpi
Igazi háborúellenes film. Lelkileg is megterheli az embert, pont ezért kellene sokaknak megnézni. Kicsit szürreális, mégis valódi.
Istris
Elfelejted enni a patkukit. Durva cucc. Remek kivitelezés. Egy háborús „rekviem egy álomért”.
Népszerű idézetek
Londonna
– Segítség kellene?
– Senki nem segít.
– Talán kérted már?
– Nem tudok. Semmit sem tudok kérni.
Negative_Singularity
Johnny [gondolatban]: Nincs semmim. Csak egy darab hús vagyok, ami még életben van.
Londonna
– Olyan sok fiatal lány keres oltalmat idős férfiak karjai között. Hová tűntek a fiatalok?
– Elhajóztak.
