Űrcowboyok (2000) 76% 134★

Az elején az adok-kapok a fiatal űrhajósok, meg a veteránok között hatalmas! :D A film első 1 órája inkább vígjáték, majd a második felére megérkezik a dráma is.
Biztos bele lehet kötni, de én nem fogok. Én szeretem. A nagy öregek négyese szórakoztató. Élvezettel néztem végig mind a 2 órát. :)

Egyfajta Feláldozhatók Eastwood-módra. Történet szempontjából lehetne itt kötözködni azért (1 hónap alatt felkészíteni ezeket az embereket? A műhold adatait senki nem kérte el az oroszoktól?), de lényegtelen, mivel a film alapjáraton nem veszi magát véresen komolyan. Mint itt már írták, Clint és a haverok összejöttek szórakozni és közben elkészítették ezt a kis gyöngyszemet, melyet tényleg a négy öreg visz el a hátán. Karaktereik egytől egyig szerethetőek, szórják a jobbnál jobb beszólásokat, de azért egy kis tökösségre és romantikára is van idő természetesen. A film végi dráma sem maradhat el, de egyáltalán nem csap át csöpögésbe, mi több, nagyon szép záróképet kapunk. A film látványa elsőrangú, ámbár az ILM-től nem is lehet rosszat várni. Egyedül a CGI asztronauták öregedtek csúnyán, de mégiscsak egy 17 éves filmről beszélünk.
A film szinkronja egyébként elsőrangú, egyedül a Tommy Lee Jones – Vass Gábor párosítással nem vagyok kibékülve. Rajhona Ádám szerintem jobban passzolt volna hozzá.
Az Űrcowboyok egyáltalán nem Eastwood legjobb munkája, de így is kategóriáján belül egy kiváló film, ami arra a 2 órára bőven leköti a nézőt, és nem mellesleg simán többször nézhető.

Szeretem az ilyen filmeket, ahol viszonylag több idő telik el a felkészülésre, mint magára az akcióra.
A kiképzés alatti bénázásokon, poénkodásokon hatalmasakat lehet nevetni. A művelet végrehajtása pedig izgalmas és fordulatos. Igaz, hogy van benne egy teljesen felesleges szerelmi szál, de azt el lehet nézni.

Nagyon jó volt ez a film, az első perctől az utolsóig lekötött, miközben remekül szórakoztam rajta. Egyetlen csillagot vontam csak le, mégpedig egyrészt a szokásos űrbéli-zajongások miatt, másrészt azért, mert az én ízlésemnek túl nyálas lett spoiler. A Sara-szál viszont tetszett de megvezetettnek érzem magam, mert nagyobb age gapet gondoltam közéjük :D, plusz O'Neill lazasága is bejött. :-)
A sztori amúgy teljesen ötletes, én elhittem. :D
És még egy gondolat: mindenki „öregezi” a főszereplőket. Egyrészt a filmben, másrészt meg itt, az oldalon is. Én nem fogom. Én azt mondom: végre egy film, ahol igazi férfiak voltak reflektorfényben. :D Inkább őket nézem, mint a 20-as, 30-as, 40-enpáras kisfiúkat. :D

Nem tudom, hogy csinálják a régebbi filmek, hogy csak úgy elröppen az a két óra… míg sok mostani 90 perces alkotás maga a pokol, és alig akar véget érni.
Nagyok játéka ez a film, klasszikus, sokadjára is izgulós és érzelmeket megmozgatós.

Szerencsétlenségemre most láttam először, gondolom 2000 körül, kevéssel az Armageddon után odalettem volna tőle.
Egyébként épp a napokban néztem kb. az ötödik olyan korabeli filmet, amiben az adott téma közismertségét egy tévénézős Jay Leno-jelenettel gondolta átadni a rendező, és azt gondoltam, hogy a hatodik ilyet mostmár kilövöm a pcsába. Hát nem ez lett a hatodik?…de nem fogok egy Eastwoodot kilőni sehova, viszont ezzel az unalmas geggel tényleg beárazza magát a produkció – a mostani önmagam számára legalábbis.
Akkoriban még nem volt felkapott ötlet, hogy a kissé már megöregedett, de egyenként még üzemképes színészek szerveződjenek valami izgalom köré, így e tekintetben újszerű lehetett a film, de ezen belül felszínes blődlinek érzem, épp hogy szórakoztatónak. Először erős hatosnak éreztem, de az utolsó néhány másodperc annyira bejött, hogy – a három remek színészre tisztelettel is – gyenge hetes. (Garnerrel nincs bajom, pár filmben láttam, de nekem mindig a Szerelmünk lapjai Duke-ja jut róla eszembe, és az sem a színészete miatt, semmiképpen sem sorolnám a másik három pajti mellé.)

Nagyon sokszor láttam már, és ha rajtam múlik valószínűleg meg is fogom még nézni egy párszor, mert a történet kiszámítható, mindig is szerettem ha a színészek tudnak nevetni saját magukon és nem kérik ki ha hülyét kell csinálni magukból. Szeretem ezeket a színészeket és most sem csalódtam bennük. Vicces, humoros, aranyos.

Óóó, a nagy öregek, együtt egy filmben! :)
Annyira eltalálták, hogy melyik színésznek melyik karakter áll a legjobban. Sutherland a szemüveges sztorival… hát van itt is min nevetni.

Szórakoztató volt látni a színészlegendákat az űrben.
Egy picit hosszúnak éreztem, de nagyon nézette magát, vicces, néhol drámai.

Nagy sci-fi őrületem közepette belevágtam ebbe is, gondolván, hogy egy újabb „régiség”, ami elkerülte eddig a figyelmem. De aztán rájöttem, hogy a végére határozottan emlékszem, szóval, valamikor láthattam már legalább a lezárását.

Számomra kicsit unalmas volt, el-elkalandozott a figyelmem. Túl sokáig tartott a felkészülés, a poénkodások nem mindig voltak ütősek, a gyengéd szálak légből kapottak voltak és úgy összességében nem sok jót tudok mondani róla. Tetszett az ötlet és tetszett az űrbeli meglepi, de ennyi.

Telepakolták a filmet nagy nevekkel, hogy ezzel is próbálják vonzani a nézőket, bár ez engem hidegen szokott hagyni, ilyen esetben, amikor ennyire régi motorosok vannak benne, meg aztán pláne. Egy-kettőt azért felismertem.