1958-ban az Amerikai Légierő parancsnoksága kiválasztotta négy legjobb és legmerészebb pilótáját, hogy felkészítse őket az első űrutazásra. Ám a tervek végül másképp alakultak, és az űrkísérlettel járó dicsőséget egy kísérleti majom aratta le. Az egykori nagy csapat négy évtizeddel később… [tovább]
Űrcowboyok (2000) 128★
Képek 6
Szereposztás
Gyártó
Warner Bros. Pictures
Clipsal Films
Mad Chance
Malpaso Productions
Village Roadshow Pictures
Kedvencelte 9
Várólistára tette 37
Kiemelt értékelések
Az elején az adok-kapok a fiatal űrhajósok, meg a veteránok között hatalmas! :D A film első 1 órája inkább vígjáték, majd a második felére megérkezik a dráma is.
Biztos bele lehet kötni, de én nem fogok. Én szeretem. A nagy öregek négyese szórakoztató. Élvezettel néztem végig mind a 2 órát. :)
Egyfajta Feláldozhatók Eastwood-módra. Történet szempontjából lehetne itt kötözködni azért (1 hónap alatt felkészíteni ezeket az embereket? A műhold adatait senki nem kérte el az oroszoktól?), de lényegtelen, mivel a film alapjáraton nem veszi magát véresen komolyan. Mint itt már írták, Clint és a haverok összejöttek szórakozni és közben elkészítették ezt a kis gyöngyszemet, melyet tényleg a négy öreg visz el a hátán. Karaktereik egytől egyig szerethetőek, szórják a jobbnál jobb beszólásokat, de azért egy kis tökösségre és romantikára is van idő természetesen. A film végi dráma sem maradhat el, de egyáltalán nem csap át csöpögésbe, mi több, nagyon szép záróképet kapunk. A film látványa elsőrangú, ámbár az ILM-től nem is lehet rosszat várni. Egyedül a CGI asztronauták öregedtek csúnyán, de mégiscsak egy 17 éves filmről beszélünk.
A film szinkronja egyébként elsőrangú, egyedül a Tommy Lee Jones – Vass Gábor párosítással nem vagyok kibékülve. Rajhona Ádám szerintem jobban passzolt volna hozzá.
Az Űrcowboyok egyáltalán nem Eastwood legjobb munkája, de így is kategóriáján belül egy kiváló film, ami arra a 2 órára bőven leköti a nézőt, és nem mellesleg simán többször nézhető.
Szeretem az ilyen filmeket, ahol viszonylag több idő telik el a felkészülésre, mint magára az akcióra.
A kiképzés alatti bénázásokon, poénkodásokon hatalmasakat lehet nevetni. A művelet végrehajtása pedig izgalmas és fordulatos. Igaz, hogy van benne egy teljesen felesleges szerelmi szál, de azt el lehet nézni.
Nagyon jó volt ez a film, az első perctől az utolsóig lekötött, miközben remekül szórakoztam rajta. Egyetlen csillagot vontam csak le, mégpedig egyrészt a szokásos űrbéli-zajongások miatt, másrészt azért, mert az én ízlésemnek túl nyálas lett spoiler. A Sara-szál viszont tetszett de megvezetettnek érzem magam, mert nagyobb age gapet gondoltam közéjük :D, plusz O'Neill lazasága is bejött. :-)
A sztori amúgy teljesen ötletes, én elhittem. :D
És még egy gondolat: mindenki „öregezi” a főszereplőket. Egyrészt a filmben, másrészt meg itt, az oldalon is. Én nem fogom. Én azt mondom: végre egy film, ahol igazi férfiak voltak reflektorfényben. :D Inkább őket nézem, mint a 20-as, 30-as, 40-enpáras kisfiúkat. :D
Nem tudom, hogy csinálják a régebbi filmek, hogy csak úgy elröppen az a két óra… míg sok mostani 90 perces alkotás maga a pokol, és alig akar véget érni.
Nagyok játéka ez a film, klasszikus, sokadjára is izgulós és érzelmeket megmozgatós.
Nagyon sokszor láttam már, és ha rajtam múlik valószínűleg meg is fogom még nézni egy párszor, mert a történet kiszámítható, mindig is szerettem ha a színészek tudnak nevetni saját magukon és nem kérik ki ha hülyét kell csinálni magukból. Szeretem ezeket a színészeket és most sem csalódtam bennük. Vicces, humoros, aranyos.
Óóó, a nagy öregek, együtt egy filmben! :)
Annyira eltalálták, hogy melyik színésznek melyik karakter áll a legjobban. Sutherland a szemüveges sztorival… hát van itt is min nevetni.
Szórakoztató volt látni a színészlegendákat az űrben.
Egy picit hosszúnak éreztem, de nagyon nézette magát, vicces, néhol drámai.
Egy hidegháborús epizód megoldására nincs más lehetősége Fletónak, mint aktív állományba helyezni a szép csendesen, visszavonultan nyugdíjas éveiket tengető Daedalus-csoportot. A vezérlő rendszert tervező Corvina-tulajdonos Frank, a nyáját terelgető Tank, a protkóval is nőcsábász Jerry és persze a Hold szerelmes, a világ legjobb pilótája, Hawk. Sokan dolgoznak ellenük, de amikor egy véletlen folytán Amerika üdvözli az Űrapókat, akkor az esélyeik csak megnövekednek. Az űrben vár rájuk egy jó kis hidegháborús CCCP-meglepi, de úrrá tudnak lenni a helyzeten.
Egész jó kis mozit rendezett Mr. Eastwood.
Nagy sci-fi őrületem közepette belevágtam ebbe is, gondolván, hogy egy újabb „régiség”, ami elkerülte eddig a figyelmem. De aztán rájöttem, hogy a végére határozottan emlékszem, szóval, valamikor láthattam már legalább a lezárását.
Számomra kicsit unalmas volt, el-elkalandozott a figyelmem. Túl sokáig tartott a felkészülés, a poénkodások nem mindig voltak ütősek, a gyengéd szálak légből kapottak voltak és úgy összességében nem sok jót tudok mondani róla. Tetszett az ötlet és tetszett az űrbeli meglepi, de ennyi.
Telepakolták a filmet nagy nevekkel, hogy ezzel is próbálják vonzani a nézőket, bár ez engem hidegen szokott hagyni, ilyen esetben, amikor ennyire régi motorosok vannak benne, meg aztán pláne. Egy-kettőt azért felismertem.
Népszerű idézetek
Jerry O'Neill: – Az igaz, hogy vak vagyok, mint a sötét éjszaka, Frank. De a memóriám kiváló.
Jerry O'Neill: – Én mérnök vagyok, az isten szerelmére! Már Nixon idején leszoktam a futásról.
Gerson: Nem rakhatom tele az űrhajót félholt nyugdíjasokkal, ezt szakmailag el kell fogadnia.