MASH (1970) 76% 57★

Először a sorozatot láttam és nagyon kedveltem. Aztán mikor kiderült, hogy ez egy Altaman film alapján készült, egyből látni akartam. Nem csalódtam. Nekem tetszett ez a keserédes humor, amikor a szörnyűségeket humorral és különféle szórakozással oldja az ember. Kedvenc részem „Nemfáj” temetése és feltámasztása volt, az utolsó vacsora megidézésével együtt.

Teljesen véletlenül futottam bele a tévében, pont reklám sem volt és előtte ragadtam. Ez a film a háborúnak nem a drámai, hanem azt a részét mutatja be, ami talán nem is létezett, a humoros oldalát. Hogy hogyan kell a szépre emlékezni. Semmi keserédes cselezzük ki a halált, mint ahogy Az élet szépben, semmi drámázás mint az Apokalipszis most – ban. Ezek simán csak nem vesznek tudomást róla, hogy háború van, láthatóan nem is nagyon telik nekik nagyobb erőfeszítésükbe úgy viselkedni, mintha otthon lennének, és leginkább a bolondok házához hasonlít a film által ábrázolt sereg. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy emlékeim szerint egy puskalövés sem dördül el (egy sportesemény végét jelző pisztolyon kívül).

Néha a Monty Python, néha a Svejk jut az ember eszébe róla. Sok egyediséget a humora mellett nem lehet a filmből felhozni spoiler nem mondom egy filmes mesterműnek, de a történet és a téma humoros feldolgozása eléggé egyedinek mondható.

Én nem ismerem a sorozatot. Az alap valóban a háború háttérországának könnyed bemutatása. Az orvosok egy szörnyű háborúban is képesek megőrizni humorukat és könnyedén venni a szabályokat.
De a film olyan, mintha egy diákalkotás lenne. A szereplők színészi játéka igénytelen. A szinkron hozzá borzalmas (mai füllel). És persze ott van a humor problémája: az orvosok nemtörődöm, szabályszegő figurák, akiket csak a saját poénjaik érdeklik. A betegek ezer fertőzést kapnak a műtők és a főszereplők hozzáértésének hiánya miatt – ránézésre. A nőket folyamatoasan csak kihasználják, sőt, megalázzák…
Szóval ez a film és az általam nem látott sorozat a maga idejében megállta a helyét, azt nem tudom, de ez ma már szerintem nem humor, hanem inkább sértő fércmunka.

Robert Altman filmje vérbeli háborús szatíra, de nem olyan harsány és abszurd, mint pl. A 22-es csapdája. Nem, a MASH atmoszférája nyugtalanító, és mivel hadikórházban játszódik és műtétek is vannak benne (persze minden naturalisztikusság nélkül), átérezhetővé teszi a borzalmakat. Mégis végig vicces, jók a szereplők, zseniálisak a poénok. Akad néha egy-két elég vad viccelődés is, de ez is csak a helyzet feloldását szolgálja.

Ez is egy olyan film, amit mindenkinek látnia kellene, legalább egyszer. Én sokáig halogattam, mert nem tudtam elképzelni egy vicces háborús filmet, így sokkal jobban tetszett, mint gondoltam. Sajátos humora van azért szerintem, bele telt a fél filmbe amíg megszoktam a stílust, amivel a film rendelkezik. De a második felét már nagyon élveztem, szóval egy újranézéskor már az egész jobban fog tetszeni, viszont addig marad a 7 csillag:)

Imádom ezt a filmet, már kétszer végignéztem az összes évadot (11). Emberség és humor a legembertelenebb helyzetekben is.