Harrigan úr telefonja (2022) 72% 138★

Ebben az volt a leginkább horror, hogy a középiskolások az óraközi szünetekben csak ülnek egy asztal körül és nyomogatják a telefont. Nem beszélgetnek, nem élnek át közös élményeket, semmi, és ez számít menőnek. Plusz még telefonmárka alapján klikkesednek is. Rémálom. :(
Tetszett a film. Nem is igazán horror, inkább csak misztikus, de ez így volt jó.

Hmm… Olvastam ezt a novellát, pont tegnap fejeztem be a könyv olvasását is. A könyvben nekem sokkal jobban bejött Mr. Harrigan telefonja c. novella részlete, mint ez. Sokkal több hangsúlyt fektetnek a novellában a beszélgetésre is, és hangulatosabb is volt, meg drámaibb, izgibb volt. Jaeden Martell tök ügyesen hozta Craig karakterét, és Donald Sutherland Mr. Harrigan-ét is, tetszett, hogy a közös párbeszédeik, ami igen kevés volt, és csak a felolvasásokra koncentrált a film, azonosak voltak a novellában levő párbeszédekre. De azért volt, ami hiányzott belőle. Az apa-fia kapcsolat bleee, olyan semmilyen volt, mint a barátaival valók. Kenny és Craig is többször balhézik a könyvben egymással, mint itt… spoiler Volt, amit máshogy alakították a sztorit, vannak eltérések, főleg a párbeszédek nagyon gyengék, a barátaival is sokkal többet beszélt Craig, mint itt, meg az apjával is. De egyszer simán nézhető volt. A szereplők elmentek, bár nem sok mindent lehetett róluk megtudni. A könyvben ezerszer is jobb ez a novella, bárcsak King bácsi rendezte volna…

Az egyetlen baj ezzel a filmmel, hogy horroként próbálják eladni, így csalódni fog az, aki ezért nézné meg, továbbá kimarad egy szelet a potenciális nézők közül, akiket a téma érdekelne, de a műfaji besorolás elijeszti őket. Szóval, ez nem horror film. Gyakorlatilag a világon semmi horrorisztikus nincs benne; ez egy szimpla misztikus történet. Nekem tetszett a téma és a hangulat, de elég lassú és sajnos egyáltalán nincs benne katarzis. A megoldás és a lezárás is kifejezetten lapos lett. Ugyanakkor szerettem Craig és Mr. Harrigan kapcsolatát, tanulságos kis sztori volt, de maga a kisregény sem tartalmazott annyi szuszt, hogy érdemes lett volna megfilmesíteni.

Tetszett volna az alapsztori, de tulajdonképpen se oka, se magyarázata, se értelmes összefüggés nincs. Konkrétan van és kész.
Nekem ez se nem horror, se nem élvezhető film nem volt.

Nem mondanám kimondott horrornak, inkább olyan Stephen King dráma némi misztikus beütéssel. A hangulat nagyon Stephen Kinges, és tulajdonképpen a történet is, nem egyszer írt már hasonlót. Kb. a film feléig nem tudtam, hogy mitől lesz ez horror, utána pedig már az nem tudtam, hogy mit akar kihozni belőle. Kicsit olyan mintha két történetet gyúrt volna össze eggyé, és igazság szerint mind a kettőt tudtam volna nézni még. Teljesen ellettem volna azzal, hogy a srác csak jár az öreghez, felolvas neki és beszélgetnek, ahogy simán érdekelt volna önállóan az a történet is, ami azzal kezdődik, hogy odaajándékozza a telefont. Akárhogy is, értékeltem, hogy a mondanivaló nem szájbarágós, inkább elgondolkoztató, a megoldás a könyvekben, az idézetekben és Mr. Harrigan gondolataiban rejlik.

Nem igazán horror, inkább misztikus dráma. Vagy valami olyasmi. Egy szomorkás, lassan csordogáló film magányról, barátságról, bosszúról, és arról, milyen emberekké akarunk válni.

Érdekes egy King-adaptáció volt, mert inkább volt egy erősebb dráma soft-horrorisztikus elemekkel. Atmoszférát tekintve nem is volt annyira átütően King-i, ha lehet ilyet mondani.
A technológiaellenessége is érdekes volt, a mobiltelefon, mint afféle fő protagonistája a filmnek. Mondjuk valóban egyre idiótábbak tőle (mástól is) az emberek, szóval akár jó választásnak is tűnne.
De hát ugye a film is inkább szólt arról, hogy eszköz ugyan lehet a kezünkben, ami rosszra is használható, de attól még mi hozzuk a döntéseket, amelyek tragikus végkifejletekhez vezethetnek.

Stephen Kingnek rengeteg novellája van és nem mindegyik véres, horroros, félelmetes. Ez a könnyebb kategóriába tartozik. Mondhatnánk szellembosszúnak, de nem ilyen egyszerű. Craig és Harrigan baráti kapcsolata van a történet központjában (szerintem, King nagyon jól és alaposan „megrágva” tud írni az emberi lélek bármelyik oldaláról). A telefonos üzenetek csak egy remek pluszt ad a történethez és a filmhez. Jaeden Martell már bebizonyította az Éjféli látomás és az AZ filmekben is, hogy tud játszani és ez a karakter jól illett hozzá.

Kissé lassú film, néhol le is ül, talán lehetett volna egy kicsit rövidebb. De jól beszél a halálról, a gyászról és a tovább lépésről is. Az alapkoncepció igazából nagyon ötletes, tetszett hogy nem vitték el egy horrorosabb irányba, mint ahogy azt vártam. Itt tényleg inkább az emberi kapcsolatokon van a hangsúly, szóval ha valaki kőkemény horrort, ijesztő dolgokat várna, az csalódni fog. Inkább dráma ez a film, némi misztikummal.
+ Donald Sutherland-et pedig egy ilyen kis szerepben is öröm látni, még mindig annyi jelenléte van a képernyőn, hihetetlen.

Horror? NEM!
Inkább egy elgondolkodtató misztikus dráma. Lassú folyású, ellenben nem unalmas. A két főszereplő tökéletes választás volt. Donald Sutherland egy igazán remek színész. Jaeden Martell-t nem tartom olyan igazán kiemelkedőnek, mégis van benne valami, ami megfogja az embert. Az Az-ban kimondottan imádtam, és itt is nagyszerűen alakított és igazán illett hozzá ez a szerep.