Kedvencelte 4

Várólistára tette 44


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Hát nem volt olyan rossz, csak a szokásos tini horrorfilm, néhány idiótával… XD Azért leginkább vicces volt, és annyira akart hasonlítani a Sikolyra, a Péntek 13ra, hogy ez mégsem jött össze nekik. spoiler De amúgy ez tényleg nem lett rossz, de hanyagolni lehetett volna a beképzelt, nagyképű tiniket, spoiler Egy cseppet idegesítőek voltak, de azokat a vérengzős részeket nagyon bírtam, és már az, ahogy beindult a sztori, a gyilkosoknak drukkoltam inkább, ők legalább tették azt, ami a dolguk. XD Amúgy kíváncsi lettem volna még a híres neves boszorkányra, de nem igazán derült ki róla sok minden, pedig tök jó lett volna. Azért ebben a filmben is volt egy kevés izgalom, de félelmetes az nem volt, se ijesztő. Deenát nagyon nem bírtam, annyira idegesítő volt, ahogy okoskodik, és csak a szája nagy. XD Sam se lett kifejezetten a kedvencem, de egyébként egyik szereplő sem, inkább csak idegesítettek, és untattak, ráadásul nem is igazán sajnáltam őket, inkább vártam, hogy a gonoszok nyerjenek csatát. XD De azért kíváncsi leszek a kövi részre is. spoiler

Nihilchan 

Teljesen átlagos tinihorror, iszonyatosan idegesítő szereplőkkel. Nem túl érdekfeszítő, nem mutat semmi újat, de „háttérzajnak” ideális. Amolyan társasággal egyszernézős.

Ruby_εïз 

Végre! Végre egy olyan tinihorror, ami olyan számomra, mint a 15-20 évvel ezelőttiek!

3 hozzászólás
LoneWolf 

Erős jóindulattal is csupán egy átlag közepes… Remekül indított, teljesen Sikoly érzésem támadt az első jelentsortól, majd végig hozta a 90-es évek horrorjainak hangulatát, de először a gyengén tálalt természetfeletti boszorkányos témával (Ezt persze még a további két filmben jobban kifejthetik.), majd a tipikusan Netflix színvonalú, erőltetett tini drámájával teljesen elvesztett, az idiótán időzített szexjelenet pedig csupán hab volt a tortán. (spoiler) Emellett csúnyán félrevezetésnek éreztem egy bizonyos nevet a stáblistán, hisz spoiler, így végeredményben ő egy teljesen elpazarolt karakter lett, az ő kiírásával pedig gyorsan csökkent az érdeklődésem a további események kapcsán.
Volt tehát vele bőven problémám, de ennek ellenére is megnézem majd a két folytatást, hátha azokkal picit felértékelődik majd ez a rész, hacsak nem az ellenkezőjét érik el, amit inkább tartok valószínűnek… Persze igyekszem nem elhamarkodottan ítélkezni.
ui.: Lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de hol voltak a felnőttek, a szülők, bárki? Egyedül a rendőr(ök) – akik sosincsenek ott, ahol kéne – meg két kórházi alkalmazott volt talán, aztán annyi. Ebben a világban nincsenek felnőttek, csak gimnazisták? (Még a buszvezetőről is csak szóban hallottunk, de nem mutatták, hogy bármire reagált volna.) WTF?

4 hozzászólás
Ascyra 

Nagyon rosszul viselem, hogy az eleje és a vége totálisan ugyanaz, mint a Sikoly1-nek. Egyébként nem lett rossz, épp a nézhető kategória – bár nem nekem. Tinihorror, abszolút, viszont a zenéi nagyon jó ízléssel lettek összeválogatva.

3 hozzászólás
kkata76 

Nem volt rossz, ami érdekel benne, az a beígért folytatás, amiben – gondolom – ugyanez fog történni, csak korábban. (Érdekes, hogy visszafelé haladunk…) Kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni úgy a történet, hogy kb. 20 évet visszamegyünk az időben.
Ismerős volt a sztori stílusa, utólag néztem, hogy az író R. L. Stine… Így már mindent értek. :)

Keiran_Rowley

Először megijedtem, hogy a nagy klasszikusok (Sikoly, Péntek 13) koppintása lesz, aztán miután megnéztem a második részt, már úgy gondolom, egyfajta tisztelgés a nagy elődök előtt. spoiler Szerintem jó kis turmix lett, a tini horrorok évtizedek óta tartó mélyrepülése után, egy határozottan pozitív kezdet. Ha azt veszem, hogy egy kész trilógia első része, akkor felvezetésnek még talán alul is csillagoztam.

Gothic01 

Már az első percekben sejtettem, hogy ez vagy egy nagyon kellemes meglepetést fog okozni, vagy rettenetesen béna lesz. Pont az ilyen lélektelen, ötlettelen, hamis, steril filmek és sorozatok miatt utálom sokszor a Netflixet, szinte a néző képébe robban, hogy nem valódi művészi munka és törődés áll a háttérben, hanem megrendelésre készült, eleget téve azoknak a kötelező jellegű kritériumoknak, amik alapján az algoritmusok nagy sikert és rohadt sok pénzt jósoltak.

Horrorrajongóként pedig fel vagyok háborodva, amiért ezzel a szeméttel akarták kiszúrni a szememet.
Minden második kritikában arról beszélnek, hogy tipikus, tucat tinihorror, de ez távolról sincs így. Ez a film abból a sokkal inkább mainstream, mintsem klasszikus horror toposzból táplálkozik, hogy ami tiniknek van szánva, annak butának és egyszerűnek kell lennie, mert a tinik buták és egyszerűek. Tipikus példája annak, amikor tinikről gyárt egy terméket tiniknek úgy, hogy nem tud azonosulni a célközönséggel, némi lenézéssel kezeli őket.
Ne hasonlítsuk már a Rémálom az Elm utcában (1984) vagy a Sikoly (1996) vagy a [[https://snitt.hu/filmek/kisertethaz-hellraiser-pokolkelto-1987]] minőségéhez és a műfaj fejlődésére tett hatásához ezt a silány iparosmunkát! A Ideglelés (1999) és a Halloween – A rémület éjszakája (1978) távolról sincs a kedvenceim között, de még azoknak is a javára lehet írni, hogy korábban nem látott fogásokat vezettek be a műfaj történetébe, és önálló, lélegző atmoszférájuk volt. A Félelem utcája első részének ezzel szemben mit lehet felírni érdemként?

Olyan, mintha fogták volna a Riverdale-t az értékelhető elemei nélkül, és nyakon öntötték volna az elmúlt ötven év meghatározó horrorfilmjeinek legjellegzetesebb látványosságaival. Nem a korábbi filmekből inspirálódtak, és nem is másolták őket, – különben ennek-annak dramaturgiailag működnie kellett volna puszta véletlenből is – hanem az ezeket működőképessé tevő kontextusból kitépve, ellopták a már említett filmek ikonikus tárgyait, mozzanatait. Aztán beleszórták véletlenszerűen ebbe a filmbe, mintha ezzel a munka le is lenne tudva, mintha nem kellene csinálniuk ezekkel az elemekkel semmit.
Bosszúálló boszorkány, akit nem látunk, és akiről semmit sem tudunk – > Ideglelés
A szomszédban bébiszitterkedő lány -> Halloween – A rémület éjszakája
Régi borotvapengével támadó gyilkos -> Rémálom az Elm utcában
Baltával, arcát eltakarva, kantáros nadrágban támadó gyilkos -> Péntek 13: II. rész
Csontvázjelmezes, késsel támadó gyilkos -> Sikoly
Ebben pedig a puszta fantáziátlanságon és pofátlanságon túl az a rettenetesen kínos, hogy aki kicsit is ért a horrorfilmekhez, pár jelenet után levágja, hogy a forgatókönyvírók és a rendező egyáltalán nem értik a horrorfilmeket, és annyit se tudnak a technikai oldalukról, mint amennyi információhoz bármelyik lelkes laikus hozzájuthat Eli Roth – A horror története (2018–2018) c. dokumentum-sorozatából. Alaptétel, hogy a horrorban fontos az atmoszféra, a pszichológia, a minőségi drámaiság – NEM HISZTI ÉS NYŰGLŐDÉS! – és slasher film esetén a gyilkosságok kreatív megoldása; hiszen az a célja, hogy a néző agyába nyúljon és egy intenzív, érzelmi reakciót váltson ki. De itt még a gyilkosságok is úgy festettek, mintha muszájból történnének, hogy teljen az idő, egyik sem volt sokkoló vagy emlékezetes, max. vicces.

Ami még kínosabbá, még gagyibbá teszi A félelem utcája: 1994-et, hogy még direkt fel is hívják a figyelmet bizonyos lopásokra. Csinálnak valamit, rájönnek valamire, aztán hangosan benyögik, Jé, ez pont úgy van, mint a Poltergeistben!. Erőlködnek, hogy trendik és menők legyenek, mert hát a popkultúrás utalások trendik és menők az algoritmus szerint, és nem veszik észre, hogy ezzel csak még jobban a néző szájába rágják, mennyire nincs ötletük. Valamint attól, hogy a néző szájába rágják, hogy a Poltergeistben is volt ilyen, még nem fogja szeretni az a néző ezt a filmet, aki szereti a Poltergeistet, akkor sem, ha csak egy buta tini.

Egy elátkozott város, ahol mindig történik előbb-utóbb valamilyen rémség, míg a körülötte lévő településekre ez egyáltalán nem jellemző, még érdekes is lehetne. Mint ahogy az is, hogy több száz évre visszavezethetően összefüggenek az események, – helló, Derry és Stephen King: Az! – viszont az alapkoncepciót is annyira felületesen kezelik, hogy hemzseg a logikai hibáktól, amiket észrevesz a néző. Mert a néző nem hülye. Például az totálisan hiteltelen, hogy nincsenek a rendőrön kívül felnőttek a filmben. A tinitörténetek jellemzője, hogy a felnőttek nem hisznek a tiniknek vagy tehetetlenek, és így magukra maradnak a tinik, arra kényszerülnek, hogy egyedül oldják meg a problémájukat, de ahhoz, hogy ennek a szálnak a mögöttes narrációja működjön, kellenek a felnőttek. A csalódás, az, hogy hiába kérnek védelmet, nem kapják meg azoktól, akikbe a legnagyobb bizalmat vetik. Ezzel szemben itt a random rendőr nem ugrott a képtelen történet első mondatára, aztán bedurcázott a társaság, hogy na, akkor nekik senki se akar majd segíteni, mehetnek fejjel az éjszakába. Magyarázat nélkül az is hiteltelen, hogy ha hemzseg a sorozatgyilkosoktól ez a város, tömegesen fordulnak elő az erőszakos bűncselekmények, akkor miért maradnak itt az emberek, és alapítanak itt családot, ahelyett, hogy átköltöznének valamelyik szomszéd városba. Az is hiteltelen, hogy ekkora bűnözési hullámra nem figyelt fel az FBI vagy, hogy a helyi erők nem alkalmaznak szigorúbb biztonsági intézkedéseket; pl. kijárási tilalom, biztonsági szolgálat az iskolánál, nagyobb épületeknél. Az is hiteltelen, hogy senki se zárja az ajtaját… Mint ahogy az is, hogy egy ilyen környezetben hogyan működhet az iskola, miért nem vonták össze az egyik másik város iskolájával. Miért nem hívja senki a 911-et, ha baj van. Ez pedig csak pár észrevétel az alapokat tekintve.

A bővebb részletek vonatkozásában az nevetséges, hogy egy tenyérsebből annyi sűrű, vörös vér lesz, amivel le lehetne festeni az egész tornatermet. Nevetségesek a karakterek közötti úgynevezett konfliktusok – erre még bővebben kitérek. Nevetséges, hogy nem csak egy, hanem HÁROM slasher gyilkos vadászik rájuk, erre a karakterek bőven ráérnek egymásra mászni, és még kedvük is van hozzá, miközben állítólag annyira félnek. Az összes úgynevezett szerelmi szál totálisan felesleges és kidolgozatlan, a szexmozzanatok egy az egyben sántítanak. Ki az, aki nézegeti magát a tükörben, és nekiáll nyugodtan önkielégíteni, mikor elvileg sietnének, hogy előkészíthessék a búvóhely védelmi rendszerét, mielőtt rájuk törnek? Nyilván nem kéne fennakadni a készítők szerint azon se, hogy ugyanezen körülmények között a lánypár leáll szexelni, mikor évek óta a csapból is az folyik, hogy a női orgazmushoz fél óra vagy egy óra is kellhet. Pont egy leszbikus/bi pár ne tudná ezt? Hol van egy ilyen irreálisan hatalmasra fújt veszélyfaktor mellett idejük ilyen sokáig szórakoztatni egymást?

Amiért kimondottan dühös vagyok, hogy az utóbbi évek legkártékonyabb, legelfuseráltabb LMBTQ+ reprezentációjára felültetve akarták sínre tenni ezt a harmatgyenge tákolmányt. Azt változatlanul nem értem, hogy létezhetnek még mindig olyan hülye rendezők meg streaming szolgáltatók, akik azt hiszik, ha bedobnak egy sztoriba egy leszbikust, az már a reprezentáció, az érzékenyítés és a diverzitás netovábbja. Pont az ellenkezőjét érik el vele; aki elutasító vagy csak fenntartásai vannak, azt látja, hogy ott vannak mindenhol, mert kvóta, miközben a szerelmi szál vagy nincs kibontva, vagy a szexuális orientációja a karakter egyetlen tulajdonsága. Erre csak azt tudom mondani, hogy aki nem tud segíteni, az inkább ne is ártson, ne csináljon semmit. Akinek fogalma sincs a témáról, amihez hozzányúl, az ne nyúljon hozzá csak azért, mert profitot vél látni benne, vagy mert bizonyítani akarja magának, milyen nyitott és jófej.

De visszatérve a lényegre… a történetben igencsak komoly teret elfoglaló leszbikus és biszexuális szenvelgés olyannyira szexista és intoleráns, hogy nem győztem csodálkozni. A narráció felvezeti, hogy a főhősnő exét utálni kell, mert egy szemét liba. Aztán gyorsan kiderül, hogy azért egy szemét liba, és azért viselkedik vele úgy a főhősnő, mint a véres ronggyal, mert a többséggel ellentétben neki volt annyi esze, hogy a szomszéd városba költözött, mikor lehetősége adódott rá, és mert miután A FŐHŐSNŐ SZAKÍTOTT VELE, egy fiúval jött össze. Árulónak meg mindenféle rossz életű krvának lett bélyegezve szegény csaj, amiért benne lett volna egy távkapcsolatban, majd tovább merészelt lépni, miután kikosarazták. Történetesen egy sráccal. Ergo: utáljuk, mert ő nem leszbikus, hanem biszex. Azt pedig egy másodpercig se ismerte el a narráció, hogy nincs is itt hiba az exben, csak a főhősnő a helikopter meg az agresszor, sőt. Ilyen agresszív biszex-gyűlöletet még egy filmben sem láttam, úgy állították be a fiúval való romantikus és/vagy szexuális kapcsolatot, mintha egy undorító, mocskos dolog lenne, ami beszennyezi a lányt. Mintha ezzel az ex értéktelenné vált volna, aki megérdemel mindenféle verbális agressziót. Ez pedig rohadtul káros és sértő. Mit tehet arról szerencsétlen, hogy több, mint egy nemhez vonzódik? A másik lány helyében biztos, felpofoztam volna a főhősnőt, miután neki esett, hogy milyen olcsó némber, amiért a barátja megfogta a fenekét. A srác tényleg egy barom volt, de nem is volt esély adva rá, hogy más legyen; a hősnő utálta, mert nem ő birtokolta a másik lányt, hanem a srác, és a kocka el lett vetve. Ellenben, ha fordított felállás lett volna, akkor már verték volna az emberek a mellüket, hogy szexizmus meg nőgyűlölet.

A szereplők négyötöde, élükön a főhősnővel előítéletes, utálkozó, önző és okoskodó volt, ezért rövidesen a rémekre fókuszáltam, de puszta eszközként funkcionáltak, így teljes meggyőződéssel nekik sem tudtam szurkolni. Egyedül a fentebb említett biszex exbarátnővel, Sammel tudtam valamilyen szinten szimpatizálni. Méltatlanul bántak vele kvázi a teljes történet során; eleve a főhősnő hibájából került mind a kórházba, mind a természetfeletti kutyaszorítóba, erre mindenki őt tartja a közellenségnek, mindenki vele ordibál, őt vonja felelősségre tőle totálisan független emberek cselekedeteiért is, és őt hagyná hátra, ha forrósodik a talaj. Ahogy a főhősnő viselkedett vele, az tiszta párkapcsolati erőszak, ahogy pedig a baráti társaság, az úgyszintén bullying, de úgy tálalták az egészet, mintha normális lenne, az előbbit meg még idealizálták is.

Fel nem foghatom, hogyan adhatták el kapásból trilógiaként, mikor annyi valóban remek filmsorozatot és tévésorozatot kaszálnak el egy film vagy egy évad után. Ez után a film után szépen el kellett volna engedni Shadyside-ot. Nincs annyi potenciál a meglebegtetett rejtélyben, világban, hogy rákényszerítsenek a Félelem utcája 1-re egy függővéget, ami újabb rettenetes kalandokat ígér… Még azt sem mondanám, hogy paródiaként értékelhető, mert annyira nem vicces, a leghangsúlyosabb vonása a kínossága; a néző azon tud nevetni, méghozzá rengeteget, hogy a látottakat a készítők komolyan gondolták, és nem süllyedtek el közben szégyenükben.

Laura_Várnai

Hát, ez nagyon meh… volt. Többször is belepörgettem.
Nem tudom, hogyan értékeljem ezt a filmet spoiler nélkül, de amúgy sem érdemes megnézni, szóval tessék:
– Én tuti nem kockáztatnám az életem valakiért, aki még csak nem is a közeli barátom.
– Abból, hogy felhígítod pár csepp véredet, nem lesz annyi, sűrű folyadékod, ami nagyjából egy iskolai mészárlás után maradna a padlókon.
– Az az „erotikus” jelenet muszáj volt, ugye…?
– Elgondolkodtam rajta, hogy ez egy paródia-e, de ahhoz túl komolyan veszi magát.
– Bár a kilencvenes években játszódik a történet, süt a szereplőkről a gen-Z mentalitás, a rosszabb fajta.
– Josh és Kate… olyan kellemetlen volt nézni. Tudom, hogy a Josh-t játszó színész 18 éves, de akkor is olyan látvány volt, mintha egy felnőtt nő molesztálna egy általános iskolást ><.


Folytatása

Összehasonlítás

A félelem utcája


Hasonló filmek címkék alapján