A Bedford incidens (1965) 82% 5★

Ez a film a hidegháború Moby Dick történte melyben, a megszállott Finlander kapitány Ahab újkori reinkarnációjaként kerget egy ellenséges szovjet tengeralattjárót. Mindent és mindenkit másodlagos szempontként a hátérbe szorítva küzd a küldetés sikerének érdekében.
Mai szemmel egy kicsit unalmas és túl sok a szöveg, azt is mondhatnám, hogy túl sokat magyarázkodnak a szereplők, de ez egy régimódi film, amely nagyon is érdekes kérdésekkel foglalkozik. Nem csak a kapitány, hanem a többi karakter is rendelkezik olyan vonásokkal, amelyek többletet adnak a film történetéhez. A fekete riporter, aki a kapitány hitvallására kíváncsi, az új hajóorvos, akit feleslegesnek tekint a góré, és a többiek is.
Nagyon meglepődtem Richard Widmark játékán, nagyon jó volt, ismertem eddig is őt, de eddig inkább csak másodrendű karakterek eljátszására véltem alkalmasnak. A Madigan című filmben fedeztem fel a tehetségét és azóta is keresem a filmjeit.
Véleményem szerint ez a film nem tartozik a kiemelkedő alkotások közé, de érdemes megnézni, főleg azoknak, akik kedvelik a „hidegháborús” történeteket és a karakterdrámákat is

Azt a betyárját, ez bizony ütött! @Pistee66 értékelése a film tömör lényegét és erősségeit remekül bemutatja, más nyomvonalon én sem indulnék el, maximum annyit fűznék hozzá, hogy nálam ez telitalálatnak bizonyult, és bár nem adom oda neki a maximális tíz csillagot, a kedvencek közé bizony felveszem.

Hidegháborús dráma ez a köbön, amolyan Dr. Strangelove… a lehető legreálisabb, legvalóságosabb forgatókönyv szerint újrázva, érthetően és egyáltalán nem őrültként bemutatva azokat az embereket, akiknek a józansága és ítélőképessége perdöntő lehet egy háború kirobbanásának vagy nem kirobbanásának pillanatában – valójában a történetnek ez a része, Finlander kapitány alakja és prezentációja az, ami Kubrick fanyar humorú, de azért érezhetően elfogódott és sok érintettet lenéző módon kezelő szatírája fölébe emeli A Bedford incidenst.
A mozi egyrészt bámulatosan okos módon fokozza a feszültséget, másrészt maximális éleslátással hozza nekünk emberi közelségbe a történetben szerelő alakokat: a gátlástalansággal kacérkodó újságírót, a tőle tartó és a legénységét, illetve az egész szituációt túlfeszítő kapitányt, a mindenbe kívülről becsöppenő, emiatt értetlen orvost, a leterhelt legénység összeomlás szélén álló tagjait, meg az egykori német u-boot kapitányt, aki most tanácsadóként nézi végig, ahogy amerikai kollégája túlmegy minden, addig még nem látott határon. Valószínűleg elég jól elműködne mindez kevesebb színészi munkával is, de amit Poitier, Balsam és Widmark (főleg Widmark!) beletesz a filmbe, az egyenesen csodálatos! Le a kalappal előttük, óriásit emelnek az egyébként sem kispályán játszó produkción, Widmark konkrétan mintha a Klaus Kinskitől ismerős ördögi, mélyről feltörő sötét energiákkal játszadozna a kamera előtt, miközben végig őrzi személyisége mégis-kedvelhető, valahol mégis-érthető oldalát. Csoda, amit a fickó művel, ebben is tökéletesen egyet tudok érteni @Pistee66-tal.
A történet különben valóban egy jól beazonosítható Moby Dick feldolgozás, de mint fent írtam, benne van a Dr. Stragenlove… és az amerikai haditengerészeti drámákból (Csendben fut, mélyen fut, Ellenség a mélyben) jól ismert néhány fordulat is, sőt, bár az üldözött szovjet tengeralattjárót végül spoiler, felfedezhetjük benne a későbbi évtizedek tengeralattjárós filmjeinek dramaturgiáját is. A mozi méltó párja lehetne például a Das Bootnak is, amennyiben kevésbé kiélezett módon, de vicc-versa mutatják be ugyanannak a szituációnak a két oldalát.
Nagy kár is, hogy mindezt nem színesben követhetjük végig – úgy hiszem, sokkal jobb, kultikusabb megítélése lenne a filmnek, ha nem fekete-fehérben forog le.

Maximálisan ajánlom, remélem, nem ő lesz az idei év utolsó nagy dobása nálam.