Megvallom őszintén, számomra Django karaktere volt a legkevésbé érdekes a filmben, nyilván azért, mert az elejétől fogva tudja az ember, hogy mit várhat tőle és kb ezt is hozza, Christoph Waltz azonban elkápráztatott, ismételten, végig ő vitte a filmet a humorával, legalábbis amíg el nem kezdett osztozni a színen DiCaprio-val és Samuel L. Jackson-al, mert az ő karaktereik (főleg Jackson-é) igazán elborult, szadista megfestést kaptak és velük együtt a feszültség is nő. Tetszett, hogy egy lineáris sztorit kapunk, a negatív karakterek a Kill Bill óta fejlődtek, de már a Becstelen Brigantik-ban is Waltz vitte a pálmát… A Django hátrányára legfeljebb annyit tudok, mint az átlag újabb Tarantino filmek hátrányára felhozni, hogy csöppet hosszúak, de még így sem unalmas sehol, és mesterien idézi a western-ek hangulatát, úgyhogy talán a legjobb filmje ez.