A végső leszámolás (Mission: Impossible 8.) (2025) 75% 50★

ÚRISTENNNNN, tudom, tudom, de Tom Cruise valami zsenipalánta, minden blőr és izgalomfokozás ellenére. ÚRISTENN, IMAX-ben is látni akarom!

Ajjaj… Nem fogok kertelni. A látszólag pozitív irányba hajló csillagozásom ellenére közel sem voltam elégedett ezzel az állítólagos „utolsó” résszel. Már az előzővel is voltak kisebb-nagyobb gondjaim, de azokat ráfogtam arra a tényre, hogy lényegében csak a sztori felét láttuk és biztos a zárásra tartogatják az igazán ütős dolgokat, illetve azzal lesz teljes a kép.
Nos, ezzel a közel 3 órával sajnos csak azt bizonyították, hogy ezt kár volt 2 félre bontani. Levagdosva a sok fölösleget, meg a túlírt butaságokat, mindenképp egy feszesebb, hatásosabb és egyértelműen jobb befejezésévé válhatott volna a franchise-nak, de ebben a formában már-már a csalódás kategóriába siklik. Miért? Akárhogy is nézem, semmivel sem volt benne több tartalom / lehetőség, mint az előző 2-3 részben. Az AI probléma ugyan aktuális és hasonlóan mutatja be, mint a legutóbb nézett Mountainhead, viszont itt már teljesen átmentünk egy hihetetlennek érződő, Terminátor szintű sci-fibe, (Asszem ezt már az előző kapcsán is írtam, de itt csak tovább fokozták ezt.) ahol egy megfoghatatlan gépi tudat, egy programhalmaz az ellenség, ami közel sem ér a sorozat korábbi gonosztevőinek nyomába, (Davien, Lane és Walker szimpla emberként is komolyabb fenyegetésnek érződött.) a Bond filmekhez hasonlóan pedig egy M:I mozi is kb. annyit ér, mint a konfliktust kirobbantó ellenség, meg az őt alakító színész. Oké, az Entitás mellé bedobták Esai Morales Gabriel-jét is, de ő már az előzőben is egy igencsak gyenge láncszem volt, itt meg aztán egyenesen nevetségessé vált. Kezdjük azzal, hogy a film 50-70%-ában jelen sem volt. Kapásból meggyűlöltették őt velünk azzal az olcsó húzással, hogy a piszkosul kapkodósra vágott fölvezetésben spoiler, majd lényegében fölszívódott közel 2 órára. Aztán, hogy tért vissza? spoiler Ezeket a sorokat írva erősen gondolkodom azon, hogy levigyem konkrétan 4 csillagra, de nem visz rá a lélek. Az a baj, hogy kevés dolog menti meg. Egy ilyen hosszú alkotásnál azért elvárnánk, hogy legalább a tempója rendben legyen és bőven tartogasson izgalmakat, illetve akciót, de igazából 2 kiemelhető része van. Ezek közt pedig kb. 20-25 percig magyarázzák konkrétan SPOILERES bevágásokkal, hogy mit is fognak csinálni, hogy azt aztán egy-egy óra alatt megcsinálják a felvázolt dolgokat. Az említett 2 izgalmasabb szakasz is külön 2 részre bontható:
– Ethan társainak ügyködése. Ezek többnyire klasszikus M:I-s / akciófilmes jelenetek.
– Ethan, mármint Tom Cruise saját kis kaszkadőrshow-ja, ahol valami totális őrültséget csinál, először egy tengeralattjárón, majd egy rongyosra promózott repülős mutatvánnyal.
Nem tetszett, ahogy teljesen különválasztották Ethan-t a csapatától, tényleg, mintha 2 külön filmet néztem volna egyszerre. (Asszem ez már a korábbi részekben is bevett dolog volt, de itt nagyon szúrta a szemem, főleg a tengeralattjárós szenvedés során, ahol még csak nem is kommunikált senkivel.)
A végső tervbe amúgy totál belezavarodtam. Valaki elmondaná nekem egy 5 éves szintjére lebutítva, hogy eredetileg miért akarták, hogy egy kis ideig minden spoiler? Bárhonnan is néztem, ez egy fölöslegesen nyakatekert baromságnak tűnt. Emellett rengeteg dolgot megismételt a korábbi részekből, mint pl.: az spoiler, szóval volt egy kis „Best of” / újrahasznosított hatása az összképnek.
Ennyi rossz mellett miért kapott mégis ilyen jó pontszámot? A fényképezés, a látvány, a hangulat, a koreográfiák, mind a helyükön voltak, illetve tetszettek a visszautalások az első, illetve harmadik részre, de díjaztam még Pom Klementieff nagyobb szerepét, illetve az aranyos kémiáját spoiler. (Ebből mondjuk szintén többet is kihozhattak volna.) Nem is tudom. Sok problémám volt vele, de mégsem tudok rá igazán haragudni, mert mindezek ellenére is élveztem. Talán a 4-5-6 túl magasra tette a lécet korábban, mert a végső(?) ranglistám valahogy így néz ki: 4-1-5-6-7-8-2-3.

ui.: Sajnos utólag már azt is kicsit megbántam, hogy IMAX-ben néztem, mert helyenként látványos volt ugyan, de annyira azért mégsem. (Egyedül talán a repülős szakaszt érte meg ekkora vásznon átélni.) Ja, és Jeremy Renner-t sem ártott volna legalább erre visszahozni…

A 2023-as M:I Dead Reckoning – Part One bravúrosan a sorozat éllovasává tört fel nálam, így nem volt kérdés, hogy a folytatást kegyetlenül várom. Azonban jó 1 évet csúszott a premier különböző fennakadások miatt, illetve időközben az előző részből kihúzták a Part One jelzőt és a mostani The Final Reckoning-ra lett keresztelve, sugallván a széria végső lezárását.
Az első szállingózó visszajelzések azonban mérsékelten tűntek acélosnak, páran többek között „Skywalker kora szintű haknipartinak” vélték ezt az új felvonást. Látva a kész produktumot (ezúttal is IMAX-ben, ahogy előzőt) irtó nagy baromság ahhoz a filmhez mérni, mert bár tény, hogy most ez a rész szerintem se folytatta az emelkedő tendenciáját a szériának, de McQuarrie-ékban ezúttal sem kellett csalódnom, sőt. Kisebb gikszerei ellenére egy szenzációsan profin összerakott mozi lett, ami bőven odatehető a Rogue Nation és a Ghost Protocol mellé vagy inkább közvetlenül eléjük.

A Dead Reckoning szerintem csúcsszuper felépítéssel és ritmussal rendelkezett, még a beszélgetősebb szekcióiban is, ennél a filmnél az első 1 órában éreztem helyenként lendület megakasztó pillanatokat, minimális csapongást, sok új mellékarcot bedobálva az orbitális sakktáblára. Ezután egyre jobban tisztult ki a sztori, a figurák nagyrészét a mellékszálakkal el tudtam helyezni, a cselekmény magasabb fordulatszámra tudott kapcsolni, a veszélyhelyzetet globálisra sikerült tágítani, így a 170 perces játékidő a végére már abszolút nem tűnt fel.

Az Entitás fenyegető jelenléte most is markánsan átható, a lehetséges atomháborúról bevillanó paravíziók rettentő hatásosan, Oppenheimer-i mértékkel voltak ábrázolva. Külön tetszett, hogy milyen éles dilemmákat tudott kiváltani más-más embereknél, nemzeteknél, aki annak irányítására vagy kiiktatására törekedne. Meglehet, hogy a mondandója eléggé hajlik a pátoszosság felé, de jelenkorunkban az emberség megtartásának kiemelése egy igazán fontosnak ható kinyilvánítás.
A kisebb léptékű akciózások pazar dinamikával bírtak mint mindig, a show-t azonban evidensen a két nagyobb stunt-tal egybekötött szekvencia vitte. Előbbi egy iszonyat nyomasztó, klausztrofób, mondhatni survival etap, bitang erős hanghatásokkal, mélységérzettel, hangulattal társítva. Utóbbi pedig mondhatni egy eltérő kontextusban reciklált Fallout finálé, ami hathatna copy-paste-nek, de mivel effektíve ez is ugyanolyan szédületesen levezényelt, és eszeveszettül izgalmas, így simán egyenrangúnak tartom vele. Fraser Taggart operatőri munkája, ahogy az előző résznél itt is briliáns, a Lorne Balfe-ot váltó Max Aruj és Alfie Godfrey zeneszerző páros klasszul csengő dallamokat kreált.
Humorosabb, érzékenyebb momentumok szintén akadtak, de a Dead Reckoning-hoz hasonlóan egyiknél sem éreztem, hogy alárendelnék a történet komolyságát, mértéktartóan tudták kezelni.

A karakter interakciók úgyszintén parádésan üzemeltek. Az előző részben teljességgel odavoltam Grace-ért, és most is egy tündöklő jelenséget képviselt, kulcsfontosságú (kackac) helyzetekben, a mindig csodálatos Hayley Atwell-lel. Ethan és közte megvan a parázsló izzás, de megtartják egymás között azt az érzelmi határvonalat, ami már Ilsa idején is tetten érhető volt, és amit Ethan még korábban, a Ghost Protocol idején megfogadott magának.
Nagyon bejött a korábbi epizódban a vagány kiállású Pom Klementieff által játszott Paris jellemének árnyaltsága, amit itt szépen tovább tudtak görgetni. Bár javarészt a lényegre törő, szófukar, kemény csajt hozta le, a fináléban remekül állt neki egy plusz, tőle szokatlan szerepkör.
Benji hozta a megszokottat, a két hajhász rendőr külön-külön rendben volt, egyiküknek adtak egy érdekes múltbéli kapcsot, a másik sok vizet nem zavart a csapatban, de helyt tudott állni. Katy O'Brian-t miniszerepében szintén jól volt látni, róla simán el tudnám képzelni, hogy IMF tag legyen. Ám igencsak meglepődtem, hogy De Palma mozijából visszahoztak egy karaktert, akit szerintem erőltetettség nélkül, tök jó érdemi funkcióval tudtak ellátni a történetben.
Gabriel, ha nem is volt a legfényesebb égő az M:I antagonisták csillárjában, személy szerint az előző részben marhára bírtam. Itt azonban már inkább egy tipikus képregénybe illő rosszarcúnak volt beállítva, de valahogy ezzel együtt is szórakoztatott. Utólag belegondolva nem is csodálom, hogy nem ruházták fel komolyabb személyiséggel, elvégre az Entitás itt a valódi ellenpólus.
Na és persze itt van a már emlegetett igazi hős, Ethan, a vele eggyé váló Tom Cruise-zal, aki sokadjára is olyan hihetetlen emberfeletti teljesítményt produkál, amit egy legjobb kaszkadőr Oscar-ral vagy minimum egy életmű díjjal kellene honorálni. Nem tudnám megmondani, hogy nélküle tudna-e működni tovább a széria, hogy van-e még egy olyan elszánt őrült, aki ilyen szintű szenvedéllyel át tudja magát adni a munkájának. Mert szerintem ezekhez a hajmeresztő stunt-okhoz kell az a tucatnyi extra adalék, hogy a néző átérezze az akciók valósághűségét, az emelt téteket, tudatában legyen annak, hogy a lehetetlen küldetés igenis lehetséges.
Talán kettős érzést válthat ki sokakban, hogy az itt kapott epilógus mennyire kielégítő egy Final-re átnevezett, végsőnek titulált filmnél, magam részéről igazán elégedett voltam vele, még ha picit hosszabbnak is érződött.

Ha a csúcsra nem is tudott feltörni, a Final Reckoning egy prémium színvonalú, veszettül élvezetes, lehengerlő moziélmény, ami semmiképp se hoz szégyent egy példaértékű franchise-ra, mi több nálam bőven az élmezőnyt tudja képviselni, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán.

Igen, pont arra volt szükségünk, hogy az első és a harmadik részeket úgy kapcsolják össze ezzel mint amikor egy óvodás egy kör formába próbál beleerőszakolni egy négyzet alakzatot. Soha senkinek meg se fordult a fejében, hogy ennyire előre gondolkodjon, szóval megható lesz, ha helyette visszafelé gondolkodunk. Nézd, ez egy teljesen vállalható film lenne, ha a majd' 3 órának csaknem a fele nem felesleges, túlnyújtott pofázással és nosztalgiával menne el és ha lett volna elég vér a pucájukban úgy lezárni ahogy egyébként a film adta magát és amit megérdemelt volna.

Fú, hogy ez mennyire túl volt húzva, teljesen feleslegesen. Nem hozott semmi újat, ahogy elhangzott a filmben is, annak az esélye, hogy Tom Cruse megcsinálja azt, amit végül megcsinál, egy a billióhoz. Én alapvetően nem vagyok negatív, tökre bírom az elrugaszkodott dolgokat is, és nem keresem a hibákat, de itt most sajnos nagyon nehéz pozitívat találni. Vagy csak rosszkor ültem be a moziba. De nem tetszett.