Négy milliárdos barát luxus hegyvidéki kiruccanásra megy, miközben a világban elharapózó pénzügyi válság erőszakos eseményeket indít el.
(forrás: Max)
Négy milliárdos barát luxus hegyvidéki kiruccanásra megy, miközben a világban elharapózó pénzügyi válság erőszakos eseményeket indít el.
(forrás: Max)
Őrülten önző, beképzelt és paranoid milliárdosok a puccos nyaralójukból nézik, ahogy lényegében miattuk szétesik a világ. Nagyjából ennyi az egész, ("Egyetlen" fontosabb fordulattal. Végig várható, hogy a spoiler.) így nem valami eseménydús a cselekmény, de nem is a sztori miatt néztem meg. Leginkább a szereposztás vonzott és a Steve Carell, Jason Schwartzman, Cory Michael Smith trióban (Az utóbbi pl. irigylésre méltón ki is pattintotta magát a Gotham óta.) nem kellett csalódnom. Sokan valószínűleg unják majd, de az ijesztően valószerű szituáció és a kifejezetten erős színészi játékok engem azért simán sodortak magukkal, pedig a non-stop gazdag bla-blába sokszor a fejem belefájdult. Nem hiszem, hogy valaha újráznám, mert kell hozzá egy nagyon specifikus hangulat, de összességében tetszett.
Ha vennénk a kőgazdag tech-brókról alkotott közvéleményt és annak darabkáiból generálnánk egy képet, az valahogy így nézne ki. Nem lenne eredeti, nem lenne tényleges szubsztanciája, nem lenne ördögien szatirikus, nem vállalna igazi kockázatokat és nem mondana igazán semmi lényegeset azon túl amit már eleve gondolunk. Egyszer meg lehetne nézni és aztán nem sokkal később már el is felejtenénk. Felcsigázott, hogy egyfajta Dr. Strangelove helyzetet kínált, de sajnos az említett film ijesztő, csípős, sötét humorából ide nem jutott és jól jönne már valami ami inkább megoldaná a tényleges problémákat amikről az ilyen filmek szólnak, sem mint a mi egónkat fényezné, hogy milyen jól látjuk miközben minden marad a régiben.