Gotham (2014–2019) 85% 142★

Hihetetlenül pezsdítő nézni egy olyan sorozatot, ahol szinte minden karakternek tud az ember szurkolni, legyen az hős, antihős, ellenség, rendőr, maffiavezér, vagy épp szárnyát próbálgató sorozatgyilkos/gonosztevő. Imádom azt az atmoszférát, amit kamerán át teremtettek nekünk Gothamről. Minden olyan sötét, mocskos, gloomy, szinte érzed a levegőben a bűntény szagát, és legszívesebben ott lennél. A karakterfejlődések arcon csapnak, a a történetszálak amik összeérnek, a fordulatok ÚGY ARCON CSAPNAK, hogy csak fogom utána a fejem. Engem teljesen lenyűgözött, főleg a második évad. Az első inkább a karakterek felépítéséről szólt, aztán a másodikkal bedob a mély vízbe.. Remélem ennél már csak jobb lesz.

Kicsit félve álltam neki a sorozatnak, mivel a hasonló filmekért nem nagyon vagyok oda, de nagyon megszerettem az évadok során. Tökéletes eredettörténet lett és tényleg évadról évadra jobb, pedig már az elején is tetszett. Joker és Pingvin volt az abszolút kedvenc, imádtam a karakterfejlődésüket és szuper színészeket választottak hozzá. Nigmát is nagyon szerettem, spoiler
Nagyon eseménydús volt az egész és egyáltalán nem lehetett rajta unatkozni, mert mindig történt valami. A karaktereket is zseniálisan hozták, senki nem volt sablon szereplő, csak jó vagy rossz, hanem mindenkinek árnyalt volt a személyisége.

Ez csodálatos volt.
Sosem hittem volna, hogy bármelyik sorozat felülmúlhatja nálam a Supernaturalt, egészen addig, míg bele nem merültem Gothambe.
Be kell valljam az első hat rész nem nyűgözött le, jónak találtam, de elég döcögősen indult a kapcsolatunk a sorozattal. Aztán végül rászántam magam, hogy normálisan folytassam és az első évad végére már beleszerettem. Bizonyára vannak hibái, de én annyira elfogult vagyok, hogy nem igazán látom őket. Egyedül az utolsó epizóddal vagyok bajban, de ezt már leírtam ott, nem fogom ismételni magamat. Illetve, egy epizód miatt nem veszített nálam a varázsából.

A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, egyesek túlságosan is, mások kevésbé. Új kedvenc főgonoszaim lettek, új kedvenc shippem, sőt, még unszimpatikus gonoszokat is felfedeztem.
Egyértelműen Oswald Cobblepot és Edward Nygma vált kedvenccé, külön-külön is eszméletlenek, de ha együtt vannak, az látványos.
A szívembe zártam még Fisht, Alfredet, Harvey-t, néhanapján Tabithát, Jerome-ot majd Jeremiah-t. Victort pedig, a Pingvin&Rébusz pároshoz hasonlóan imádtam.
Az idegőrlő karakterekről inkább nem ejtek szót.
Jim egy ideig szimpatikus volt, majd dühített, néha egyetértettem vele, aztán a pokolra kívántam. Hullámzó volt róla a véleményem és egyáltalán nem sikerült megszeretnem. Hiába próbálja megváltoztatni Gothamet, van, ami sosem változik. Az 1x1-ben arra gondoltam, hogy hatalmas hibát követett el Oswald életben hagyásával, most bátran nyilatkozhatom, hogy az volt élete legjobb döntése.

Bár szinte semmi sem úgy alakult, mint ahogy én azt elterveztem, (főként Ed és Oswald kapcsolata) mégis imádom, és jelenleg fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal a sorozat után.

Nem teljesen így terveztem az értékelést, de hosszabbra nem futja. Aki végigolvasta az epizódonkénti rövid mondataimat, az tudja, hogy miről mi a véleményem, ez már csak amolyan felszínes ömlengés volt.

Amikor anno elkezdték adni a TV-ben, belenéztem egy részbe és sikerült pont a leggyengébb jeleneteket elkapnom, ezért ejtettem is az egész sorozatot. Most már bánom, hogy akkor nem kezdtem el aktívan nézni!

1. évad értékelés:
James Gordon az újonc nyomozó belekerül Gotham korrupt (al)világának a játszmáiba. Az egyetlen segítsége a veterán Harvey Bullock nyomozó, csak hát ő sem lóg ki a gothami rendőrök közül és ő sem sokkal tisztességesebb, mint akárki más. Első közös ügyük a Wayne gyilkosság, ahol Gordon megígéri a fiatal Bruce-nak, hogy mindenáron elkapja az elkövetőt. Ezzel indít a sorozat és bár rengeteg mellékszál is feltűnik, a fókusz ezen a nyomozáson van. A sorozat értelemszerűen a Batman képregények világából merít, alaposan átdolgozva azt, de rendkívül működőképesen. Aki ismeri a képregényeket, annak rengeteg ismerős dolog jön szembe, de mégis kicsit vagy épp nagyon másképp. Itt főleg a karakterekre gondolok, akik jócskán eltérnek a megszokottól, de az írók eléggé tehetségesnek bizonyultak, hogy ez ne legyen zavaró. Sőt, egy saját, jól megírt Gothamet hoztak létre. Az első évad lényegében a helyi alvilágban zajló hatalmi játszmákra koncentrál, ki hogyan manipulálja az eseményeket, és szerintem ezek a legizgalmasabb események. Karakterek közül nálam Gordon és Bullock volt a favorit, ahogy szép lassan barátokká váltak, az nagyon hatásos volt és szórakoztató! Meglepő módon utánuk Oswald „Pingvin” Cobblepot a legjobban megírt szereplő, bár nála azért voltak olyan pillanatok, amikor csak azért úszott meg dolgokat, mert a forgatókönyv úgy akarta. A klasszikus maffiózók, mint Falcone és Maroni is nagyon jók és nem tudnám eldönteni, hogy melyik színész alakított jobban, mert mindketten kiemelkedőek. Jada Pinkett Smith, akit nem kedvelek túlzottan, de el kell ismernem, hogy meggyőzően játssza Fish Mooney szerepét. Edward Nygma meg nagyon fura! :D A cselekmény végig izgalmas és az is tetszett, hogy a karakterek nem idióták. Ez egyetlen negatívum Bruce Wayne és Selina Kyle a sorozatban. Az eddigi történetszáluk nagyon gyenge és a színészek sem túl jók. Bruce karaktere meg olyan, mintha Sheldon Cooper szociális érzékével rendelkezne. Szerintem azon kívül, hogy lelőtték a szüleit és néha Gordonnal beszél, nem kéne erőltetni a szereplését. De szerencsére ebből nincs túl sok! Váratlan szituációval ért véget az első évad és kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik.

2. évad értékelés:
Inkább érződik két nagyon tartalmas rövidebb évadnak, mint egy nagy egységesnek. Az első felében Galavan és a Szent Dumas rend machinációit követhetjük, míg a másodikban professzor Hugo Strange és az Arkham-ban rejlő titkok kerül a fókuszba. Nekem a Hugo Stranges szál sokkal jobban tetszett, de azért Galavan-nek is voltak jó megmozdulásai. Ilyen volt Jerome, akivel remekül indított ez az évad. Amikor legutóbb láttuk, még nem volt ennyire kiforrott, itt viszont fullba tolta! Pingvin a háttérbe szorult, viszont amikor szerepel, azok nagyon jó jelenetek! Rébusz is belendült és ez a tudathasadásos dolog érdekes volt! Az igazi izgalmakat Hugo Strange feltűnése hozza, onnan az egész sorozat képregényesebb lesz, de sokkal szórakoztatóbb is! Feltűnik jó pár Batman ellenfél, mint Tűzbogár, Mr. Fagy és Clayface (na ő nagyon vicces volt! :D). Gordon és Thompkins kapcsolata tovább bonyolódik, de őket mindig jó nézni! Végre Bruce Wayne nyomozása is ki fut valahová. (Érdekes, hogy Matches Malone-hoz, mert a képregényekben ez Batman utcai bűnöző alteregójának az álneve :D) A Baglyok bevonása nagyon megdobta a finálét! Kedvenc szereplőm ezúttal (Gordon és Bullock mellett) Strange professzor volt! Nagyon jól hozta a manipulatív pszichiátert! Sokat merítettek az Arkham City videójátékból, amikor Gordont vallatja, az a játék egyik trailerét idézi! :D Az külön poén, hogy „szörnygyáros”, mint az 1940-es Batman 1. számában! Kassai Károly a magyar hangja és tökéletes választás volt! Olyan megnyugtatóan beszél, ami nagyon illik egy elmeorvoshoz! Ha már szinkron még meg kell dicsérnem Jerome magyar hangját, mert nagyszerűen hozta az őrültet! Barbara volt még nagyon jó, nem is maga a karakter, hanem a színésznő játéka! Le a kalappal, hogy ennyiféle „személyiséget” ilyen meggyőzően eljátszott! Pingvin apja is szimpatikus volt! Bruce és Selina még mindig idegesítő, de legalább az évad végére csináltak valamit. Színészi teljesítményük nem sokat fejlődött. Bruce karakterét nem tudták egységesre megírni, néhol nagyon határozottnak és eltökéltnek tűnik, máskor meg olyan, mint egy autista. Bár az emberrablásos rész, az nagyon jó volt! Silver funkciója kimerül annyiban, hogy csini és kész. Nagyon sok minden történt ebben az évadban, de úgy érzem, hogy a második fele sokkal összeszedettebbre sikeredett! Az összképet tekintve kicsit gyengébb, mint az előző, de még így is nagyon jó! Jöhet a harmadik évad! :D

3. évad értékelés:
Az évad Hugo Strange „szörnyeinek” a befogásával indul, majd kibontakozik a cselekmény Jervis Tetch, azaz az Őrült Kalapos feltűnésével. Ennyire ingerlő figura még nem szerepelt, nem akarom szegény színészt bántani, mert jól játszott, de olyan feje van, hogy legszívesebben szétverné az ember! De nagyon durván! Érdekes volt, hogy nem erőltették az Alice csodaországból témát, de talán így még jobban is működött a dolog! Rajta kívül még Barnes kapitány lesz hangsúlyosabb figura, meg a Baglyok bírósága is nagyobb szerepet kap! Tetszett, hogy sokat merítettek a New52 Batman képregényekből! Sajnos Talon/Karom közel sem olyan jó, mint ott. Se külsőleg, se belsőleg. A régiek mellett (olyan is visszatér, akire nem is gondolnánk) sok új szereplő is megjelenik, de nem akarok spoilerezni. Ebben az évadban a Rébusz volt a kedvencem spoiler, nagyon jól megfogták a karakterét és abszolút azonosulható! A terve és machinációi is ötletesek voltak, és a színész játékára sem lehet panasz! Bruce Wayne szála még mindig a leggyengébb a cselekmények közül, de legalább Selina már érdekesebbé vált. Gordon szokásosan jó, és most Thompkins is nagyon odatette magát! Kettejük közt volt drámázás bőven, de a jó értelemben. A történet sokkal összeszedettebb, mint amilyen a második évadé volt, tudtak hozni egy közel egységes jó színvonalat. Bár a Baglyok végső tervének az értelmét nem láttam. Meglepően kegyetlen és véres volt ez az évad, néhol már horrorfilmes! A befejezés még több izgalmat és a háttérben még mélyebben meghúzódó összeesküvést ígér!

4. évad értékelés:
Érdekesen indult a Pingvin által létrehozott „kihágási engedéllyel”. Sok régi ellenfél visszatér és még a maffia vonalat is felelevenítik, és úgy tűnik ezt a szálat véglegesen sikerült elvarrni. A szervezet bűnözés mellett az „őrültek” is nagy szerepet játszanak, mint például Röfy professzor. Fontosabb szerepet kap még Poison Ivy, aki aktívabb, mint eddig volt. Új színésznő alakítja, csini, de valahogy nem Ivy-s. Aki számomra vitte az egész évadot az Jerome! Végre hangsúlyosabb szerepet kap és grandiózus tervvel áll elő. Még Ra’s Al Ghul-t is sikerül a háttérbe szorítania. Cameron Monaghan nagyot alakít és jó lenne egy ehhez hasonló „Jokert” látni a nagy vásznon is! (az nagyon tetszett, hogy amikor „elfoglalta” a Gotham-i Zenei Fesztivált, és ott a 66-os Batman főcímdalát játszották XD) Rajta kívül még Solomon Grundy volt nagyon jó, és nem hittem volna, hogy ezt a karaktert felhasználják ebben a sorozatban. Ra’s egy kissé, az Árnyak ligája viszont nagyon nagy csalódás volt! Sajnos jellemző az egész sorozatra, hogy a fenyegetés csak addig fenyegetés, míg egy olyan karakterrel nem kerül szembe, akiről joggal feltételezhetjük, hogy nem fog meghalni. (A zombi Ra’s is lenyomja a ninja bérgyilkosokat, de a 40 kilós Barbit már nem…) Ha már Barbi, most egy kicsit túltolták a karakterét, egysíkúvá vált és ennek köszönhetően közel sem annyira érdekes, mint volt. (Nem úgy, mint a váltakozó frizurái :D) Bruce Wayne sokféle „jellemet” hozott, de a legtöbbje kínos volt és idegesítő. Gordonnak szokás szerint nincs szerencséje a nőkkel, és Thompkins-t is összehozták egy másik karakterrel, ami egy igen érdekes felállást szült. A gyengeségei ellenére az első évad után ez tetszett a legjobban! A finálé felvezette a Senki földje történet szálat és már nagyon várom, hogy folytathassam!

5. évad értékelés:
Elkezdődött a Senki földje történet szál. Sok régi karekter visszatér kisebb-nagyobb szerepekben. Gotham-et bandák osztották fel egymás között és amíg Gordon nem teremt rendet, addig az Egyesült Államok kormánya nem segíts rajtuk. Az évad új ellenfele Bane, aki nagyon próbál Tom Hardy-s lenni, de nem igazán működik. Feltűnik még egy olyan karakter, akiről sosem gondoltam volna, hogy valaha is látom élőszereplős filmben vagy sorozatban spoiler. Neki nagyon örültem! Mivel ez a befejező évad, ezért az utolsó részben, ami epilógusként szolgál, a legtöbb karakter eljut oda, amilyennek a képregényekből megismerhettük őket, vagy legalábbis elég közel ahhoz. Ez az évad 12 részes, jóval rövidebb, mint az eddigiek (cirka 10 résszel), és nagyon érződik, hogy a készítők még a nagyobb terjedelemmel számoltak. Rengeteg karakter felületesnek érződik, a cselekmények nincsenek megfelelően kibontva és nem is alkot egy nagy egészet a sztori. Talán ez volt az eddigi leggyengébb évad, de egy méltó lezárással ért véget az egész sorozat! spoiler

Összességében: Aki egy izgalmas és néhol elborult sorozatra vágyik, ami főleg krimi és thriller elemekkel dolgozik (olykor 18-as karikába fordulva), annak csak ajánlani tudom! A karakterek nagyon erősek, Jim Gordon, Pingvin és Rébusz mindent visznek! Később még Jerome is nagyon emlékezetessé válik! Negatívum, hogy a befejező évad nem túl erős és Bruce Wayne sosem válik igazán meggyőzővé. (Nem úgy, mint Selina.) Annak ellenére, hogy rengeteg utalás van ismert Batman történetekre, nem árt, hogyha az ember nem úgy le a képernyő elé, hogy ez egy Batman sorozat, mert nem az. Ez egy Gotham sorozat. :)

1. évad értékelés:
Nagy kettősséget érzek az első évad megtekintése után, mert egyrészt a nyomozós dolgok többségében nagyon tetszettek és a hangulatot, atmoszférát is jól eltalálták. Viszont a háttértörténet nagyon esetlen és nagyon nyögvenyelős. Próbál egy gengsztersztorit felépíteni, de sajnos abból a gyengébb fajtából, pedig jó ötlet egy folyamatosan futó háttér az epizodikus részek mellé.
A másik kettősség pedig a karakterek és a színészek. Alapvetően jók a választások, tetszenek a DC karakterek megjelenése és a színészi választásokkal is kivagyok békülve. Szerintem a fiatal Gordonnak jó Mckenzie és Logue is jól hozza az alapvetően jóember, de mégis gothami zsaru archetípusát. Sorolhatnám a többi főszereplőt, de egyvalakit ki kell az pedig Fish Mooney és Jada Pinkett Smith. A karaktere totál hiteltelen és valószerűtlen. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy 150 centis, emberek nélküli nő, mitől tud így irányítani mindenkit és valamiért a jelentei is úgy lettek megírva, hogy több benne a fantasy, mint a Harry Potter összes részében.. De ha a karakter gyengesége nem volna elég, Mrs. Smith kritikán aluli alakítást nyújt. Minden perc amiben feltűnt kínszenvedés volt nézni. Borzalmasan ripacskodik és túlgesztikulál és túlartikulál minden egyes mozdulatát. Vért izzadva igyekszik, hogy beírja magát a DC filmek történelmébe, de nem látja be, hogy tehetségtelen. spoiler
Összességében többnyire tetszett az első évad, így majd jöhet a folytatás, de kicsit most szünet, hogy ne váljon unalmassá.

Mindenki ismeri Batmant, nem igaz? Na, most felejtsünk el mindent, amit róla tudunk, mert ebben a sorozatban nem ő van a középpontban. Hogy lenne, mikor még csak 10 év körül van? Nem. Ez egy olyan széria, ami bemutatja a Batman előtti állapotokat. A korrupciót, a zsarnokságot, a maffia kiélezett küzdelmét, mindezt úgy, hogy jópár olyan karaktert is előrevetít nekünk, akik Batman ellenlábasai vagy éppen segítőtársai lesznek a későbbiekben (Jim Gordon, Poison Ivy, Joker, Scarecrow, Riddler, Lucius Fox, Pingvin). Nagyon részletesen ábrázolja a sötét Gothamet és olyan csavaros történetvezetést is alkalmaz, ami után az ember csak kapkodja a fejét. Még úgy is, hogy pár szálnál tudjuk, mi fog történni. Lehengerlő és ígéretes lehet a továbbiakban is, voltak gyengébb részek, de az első évad vette az akadályokat. Egy tízes skálán egy erős nyolcast adnék rá az első évad után.

Az első évadról:
Annak ellenére, hogy egyik-másik epizód heti nyomozása teljes mértékben hidegen hagyott, nagyon szerettem a Gothamet maga komor alaphangulatával és sajátos humorával. Öröm volt szárnypróbálgató ifjú titánként látni kedvenc képregényes gonoszaimat, különösen Rébuszt és a Pingvint. #Ha-ha, szárnypróbálgató, értitek.# Persze kicsi Batman és újonc Jim Gordon is elnyerték a tetszésemet, Harvey Bullockról nem is beszélve, de a DC-t én elsősorban a gonoszaiért szeretem, szóval ez a sorozat igazán nekem való.

A második évadról:
Egy fantasztikusan pörgős, lendületes és fordulatos évadot kaptunk, ami nagyon erősen felidézte a képregények életérzését: hopp, egy gonosz, meghalt, hopp még egy gonosz, összeesküvés, ez is meghalt, ja mégse, visszatért! A nagy lendület sajnos néha kiröpítette a hintából egy-egy karakter háttérsztoriját és rendes felépítését, mire megismertünk volna valakit, már rég elpatkolt az illető, az évad végére pedig el is fáradt egy kicsit a történet. Így összességében szerintem nagyjából egy szinten van a két évad. (Jó, a Rise of the Villains zseniális volt és a sorozat eddigi tetőpontja, az köröket ver az első évadra. Csak hát sajna-nem sajna a Gotham nem tizenpár, hanem huszonpár részes évadokból áll.)

Az első évad után: Tetszik, ahogy a figurákat megjelenítik, jók a színészek. A képregényeket nem ismeremspoiler-a filmek többségét láttam.
Második évad után: Tovább nézem, bár ez az évad nekem túl akciódús volt. Kicsit spoiler
A legvégén: utóbbi idők egyik legjobb sorozata volt nekem. Az alkotók ügyesen mixelték a zsánereket, van itt film-noir, nyomozós-rendőrös téma a képregény alapokra építve.
Jó a színészgárda, nem a legismertebb sztárok-mint a játékfilmeknél-de remek csapat!
Néha túl sok volt nekem a horror, ezért összességében kilenc csillagot adok, de nagyon sajnálom , hogy vége lett, és az utolsó évad ilyen rövid volt.

Az első évad hullámvasútja után elég durván lehúztam a szériát, de meglepő módon a 2. már egész szépen teljesített és ezáltal az értékelésemet is kénytelen vagyok újraírni. Kezdenek kiforrni a karakterek, Pingvin, Gordon, Selina, Ed, de még a kedvenc komornyikunk, Alfred figurája is egyre szerethetőbb és látszólag az egész stáb ráérzett már a szerepére. Ezen felül a történet egyre összefüggőbb, kevésbé epizodikus, mint korábban, továbbá rengeteg a rejtélyes, háttérben futó mellékszál, ami még érdekesebbé teszi Gotham sötét városát. Ha korábban nem is ajánlottam, most bátran merem, mivel valljuk be: Nem olyan rossz ez!

Túl az első évadon…
Kicsit megkésve kezdtem neki a sorozatnak, de legalább így nem kell tűkön ülve várnom a második évadot. :)
Eleinte nehéz volt ráhangolódnom. Nehezen szoktam meg, hogy a történet itt-ott nagyon eltér az általam oly jól ismert eredeti sztoritól, amelyen anno felnőttem. Aztán végülis sikerült elvonatkozatnom a kettőt egymástól, így egy teljesen különálló történetként kezdtem kezelni, fel-felbukkanó ismerős nevekkel. Olyannyira sikeresen, hogy belehabarodtam a sorozatba. Minden részben volt egy-két vicces mondat (Harvey viszi a prímet), vagy momentum, és volt legalább három olyan epizód, amely még az évadzárón is túltesz a meglepetések és váratlan fordulatok terén. A karakterek epzódról-epizódra változása, valódi énjük felszabadulása is remekül sikerült, ezáltal szinte (szinte!) mindenkit megkedveltem, mert minden jó oldalon álló karaktereben ott a gonosz, míg minden sötét oldalon lézengő karakterben ott lapul a jó is.
Az egyetlen nagy csalódás, amely szót érdemel, az a Scarecrow epizód, amelyet a készítők – legnagyobb bánatomra – nagyon félvállról vettek. Ó, ha tudnátok, hogy mennyire vártam pedig! :)
Jada Pinkett Smith zseniális, bár sokan nem kedvelik a karakterét (eleinte én is így voltam ezzel). Néha el-elképzelem, amint otthon a négy fal között előveszi Fish énjét :)
Robin Lord Taylor neve és kiléte eleddig ismeretlen volt számomra, 22 epizód és jónéhány kíváncsiságból meglesett interjú után el kell ismernem, hogy mind szakmai, mind emberi oldala egyaránt magával ragadott (és azóta sem ereszt). A hangját most már ezer emberke közül is felismerném, annyira jellegzetes, csakúgy, mint ő maga :)
Most felsorolhatnám a többieket is, mert tényleg mindenki nagyon a helyére került, de aki látta az évadot, az úgy is tudja, aki pedig nem, az bízzon bennem, mert íííígy igaz, ahogy mondom :)

Túl a második évadon…
Huh ez nagyon kínkeservesen ment. A kiiktatunk egy gonoszt, akit aztán – jobb híján – visszahozunk, csak hogy húzzuk azokat az idegeket tendencia az első és második esetben még csak-csak elmegy, de konkrétan erre épült az évad. A végén már nem is számoltam a visszatérteket. Tiszta The Walking Dead, komolyan. Kár, hogy nem pontozhatok évadonként. Az első *-os 10-es ez pedig… egy gyenge 3-as. Félve várom a 3. menetet…