Tokyo Vice (2022–) 85% 48★

Alig jutok szóhoz…
Baromi jó volt.

Egy jakuzás történet alapból remek kiindulópont, de itt olyan körítésben, olyan lenyűgöző hangulattal, szép képi világgal és remek színészi játékkal adták elő, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam, mert ez egy igazi csemege.

ENNYI JÓ KARAKTERT egy sorozaton belül pedig nem tudom, mikor láttam utoljára, azt se tudtam, hova kapjam a fejem:
– SATO. Szomorú szamuráj helyett kaptunk a személyében egy szomorú jakuzát, aki az egyik legtragikusabb, és hivatása ellenére legszerethetőbb figurája a sorozatnak.
– MIYAMOTO, a vagány rendőr. Ezt a pofátlant. :D Volt benne egy állandó sunyiság és játékosság, amivel már a kezdetektől a másik kedvencem volt Sato mellett. Amit meg a kajálással leművelt, az egyenesen szenzációs. (Állandóan meghívatta magát másokkal.)
– EMI. Nagyon tetszett, hogy ennyire logikusan, gyakorlatiasan és végtelenül higgadtan gondolkozott. Hogy mindig hangsúlyozta, hogy nem „áldozatok” vannak, hanem mindenkinek van neve, története.
– KATAGIRI. A megvesztegethetetlen, tapasztalt öreg róka. Egyszerűen higgadtságában annyira badass karakter, hogy nem lehet nem kedvelni.
– TOZAWA és ISHIDA, a két rivális jakuza klán fejei. Hát mit mondjak… Szinte én se mertem levegőt venni, mikor beszéltek. Tozawa a rémisztőbb a veszett tekintetével és módszereivel, de szerintem Ishida a könyörtelenebb.

Igen, ebből is látszik, hogy az a helyzet, hogy a japán karakterek lazán lenyomták az amerikaiakat. (Jake elszántsága viszont nagyon tetszett, bár a módszerei nem, mert csak a szenzációt kereste.)

AMIT GYŰLÖLTEM:
Samantha karakterét. Az egy dolog, hogy engem a színésznő alapból idegesít, de a karaktere, istenem. Tipikus, másokkal felsőbbrendűen viselkedő, álszent kígyó, aki másokkal takaríttatja el a saját szemetét. Jake-el se tetszett a viszonya (előbb elküldi a francba, aztán hirtelen az újságírói segítsége kell, de persze nem felejt el vele lépten-nyomon bunkón viselkedni) , főleg az utolsó részekben. Na, de amit Satoval művelt, attól nyílt a bicska a zsebemben. spoiler Szerintem kár is ragozni.

Szóval wow. Ment is a kedvencekbe.

(Egy érdekesség: itt mindenki dohányzik. Állandóan füstölnek, mindenhol. Étterem, munkahelyi iroda, egyre megy. Azért a Bolshaya poeziya (2019)-t nem veri, de majdnem.)

UPDATE, mert közben kijött egy második évad is.
Valahogy így tudnám összegezni az egész szériát:
1. évad – szuper.
2. évad – ZSENIÁLIS. Szerintem le is körözte az elsőt, ami nem kis teljesítmény. Hayamát, és Tozawát imádtam utálni (itt kiemelném, hogy a Tozawa klántagokat játszó színészek mind elképesztően jó alakítást nyújtottak), Samanthát megint egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani, Jake még mindig egy törtető takony, Sato meg Katagiri pedig ismét ellopják a show-t. Minden.egyes.percét.IMÁDTAM!

Nagyon nezeti magat ez a sorozat. Nem veletlenul: egzotikus kornyezetbe helyezett, remekul felepitett tortenet jo szereplogardaval, kivalo rendezessel, gyonyoru kepi vilaggal.
Nagyon várós a masodik evad.

Jó sorozat ez, bár egyszer abbahagytam. Japán is túl idegen nekem, de már tudom, miért olyan szörnyű az egész, nem a sorozat hibája, abszolút reálisan ábrázolják a valóságot.
Mert EZ a valóság, nem győz az igazság, nem győznek a rendőrök-épp olyan valóság itt is minden, mint ahogyan A jogász (2013) bemutatta.

Tyűha, messze felülmúlta minden várakozásom. Izgalmas minden perc, ebben aztán nincs szarakodás. Hol nagyon szeretem hol megfojtanék egyegy kataktert, de az tuti hogy egyik sem közömbös. Valahogy így képzelem azt a világot, visszafogottságba, tiszteletbe zárt belső agresszió, meghajolok mielőtt péppé verlek, brutális de mégis tekintélyt parancsoló itt minden Piszok jó sori, már nézném tovább.

Oké, hogy koprodukció meg minden, de nagy előnye a sorozatnak, hogy 95 %-ban japán színészek, japánul beszélnek, sőt az angol ajkú szereplők is. Tokióban egy gajdzsinnak újságírói állást szerezni, felér egy csodával és Jake, nyilvánvalóan, minden szinten adaptálni akarja a 'japánságot'. Szerintem, ezt elég jól megoldották a szereplők. Maga a történet, mondhatni, a szokásos. Jakuza vs. rendőrség (Ken Watanabe a legjobb). A jakuza, és a pénz alvilágába vezet a történet és a 8. rész végére kezdtek igazán beindulni a keményebb dolgok. Úgyhogy ez az évad inkább egy ismerkedés ezzel a világgal.

A Tokyo Vice 2. évadára is maradt az a magas minőségű neo-noir/thriller sorozat, amiért 2022-ben meg lehetett szeretni, vagy amit maga az HBO-brand fémjelez. A megszokott jó sorozat mivolta mellett emelni is tudja az izgalmait, amellyel hétről hétre egyre merészebb, váratlan fordulatokat szállított. Mindezt úgy, hogy az írók keze közül ritkán esett ki a cselekmény irányítása.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/04/17/tokyo-vice-2-evad-…

Hatalmas. Kérek még.

Japán kultúra, fókuszban az ottani alvilággal nagyszerű alapot nyújt egy fantasztikus kriminek, amit a trailerek és a kritikák alapján sikerült is megvalósítani. Viszont, most hogy végig néztem a sorozatot, sajnos korántsem tudom ennyire egyértelműen kijelenteni a sikert.
A történet nagyon jó – bár pár dolog érdekelt volna, mint pl. a Japánok miért beszélnek angolul egy újságíróval a saját országukban, főleg hogy elvileg jól beszél japánul? – , s a lassú építkezéssel képes fenntartani az érdeklődést a nyolcadik rész végéig. A rendezés viszont – finoman fogalmazva –, nem a legjobb. Az első résszel Michael Mann megmutatta, hogy is kellene ezt csinálni jól, sajnos azonban a harmadik résztől nagyon zuhanni kezdett a színvonal. Egyre vontatóbbá és unalmasabbá váltak a kezdeti pörgős részek, köszönhetően annak, hogy az amúgy érdekes főszálat háttérbe szorítva, egyre nagyobb hangsúlyt kapott a teljesen érdektelen és középszerű mellékszál.
Az viszont egy nagyon jó döntés volt, hogy túlnyomórészt japán színészekkel, japán nyelven és – ha jól figyeltem meg– japánban forgattak.