Mission: Impossible: Leszámolás – Első rész (Mission: Impossible 7.) (2023) 76% 151★

Hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy elmegyek moziba – és nem is bántam meg. Bár Tom Cruise nem a szívem csücske, de azt meg kell hagyni, remek akciófilmeket tud csinálni. És még formában is van, nem is rosszban. A mostani tényleg lehetetlen küldetésnek ígérkezik, kíváncsi vagyok, mi sül ki a végére, egy-két csavarra azért számítok még slusszpoénként. Mozgalmas, izgalmas, a régi banda újra együtt. Az a római autós üldözés nem semmi, vicces, de egyben nyomatta az adrenalint ezerrel… meg volt még pár ilyen hosszúra nyújtott „körömrágós” jelenet. Grace karaktere tetszett a legjobban, mert nagyon ellentmondásos, még önmaga számára is. Várom a második részt…

Meglepődnék, ha bárki is csalódna ebben a filmben. Pontosan azt hozza, ami elvárható tőle, így mindenki építhet a tapasztalatára, és számíthat rá, hogy előzetesen felépült preferenciái alapján élvezettel tudja nézni – vagy halálra unja magát. Hangsúlyozom: semmiféle rettegés, szorongás vagy a másik oldalról pozitív csalódás reménye fölösleges – itt színtiszta akció zajlik a homokdűnéktől a római lépcsőkön át egészen a vasútig. Talán csak a vízen nem küzdenek. Ami nekem ebben tetszett, hogy mindig szűkkörű küzdelmek zajlanak, azaz nem mészárlások és nem is a sok lúd sem győzi le a disznót abszurdumok. Hivatkozom időnként a nyugger megközelítésemre, miszerint szeretem felfogni, ami zajlik, és itt talán csak egy sikátoros verekedés tett próbára. A hiábavaló üldözési jelenetekből, amikor csak nyomják a pedált mindenen keresztül, sincs túl sok. Sőt az egyetlen igazán kikacsintós és James Bondot gúnyoló jelenetsor is egy kis sárgaságban elkövetett száguldozáshoz köthető, amelyben hiába várjuk, hogy az amúgy repesztésre kész konzerv egyéb extrákat is produkáljon. (https://www.youtube.com/watch…) (+ csak pár napja próbáltam bekukucskálni azon a kapun, amin a Colosseumnál tolatva bezúgnak. Legalább már tudom, hova visz.)
Kis távolságtartással tekintve a filmre, mindezt a hibájaként is felróhatjuk, vagyis hogy még véletlenül sem akar több lenni akciófilmnél. Visszafogott a humor vagy éppen a sci-fi is. De persze legalább ezek vannak, ugyan, mondjuk úgy, csak nyomokban. Allergiaszint alatt. Közben meg repül az idő, mint fejünk fölött a nikkel gőzmozdony. Főhősünk többnyire pedig kitartóan ugrik, boxol, szalad. És mindig a lába elé néz. Nem is vét lépést, de nem is jut meglepő területekre. Ezáltal a problematikát is megnyugtatóan földhözragadtan tartja. Csak csúnya bácsik feszülnek egymás ellen. Bármily óriási a vész, a feladat egyszerű, és a velejáró döntések is. A lényeg, ahogy azt a muskétásoktól jól megtanultuk, hogy egy mindenkiért. De többnyire mindenki egyért. spoiler

Jó volt, jó volt… de igazából semmi extra. Kiemelkedőt akartak alkotni, pedig annyira ugyanarra épít, mint az eddigi részek, hogy lassan kezdenek összefolyni, hogy melyik miről is szólt, ami alapból jellemző sajnos az ilyen sorozatban készülő filmekre. Pár folytatás után elveszítik a „lelket”, és marad a puszta cselekmény, ami meg egyre inkább felejthetővé válik. Persze látványos volt, aminek annak kellett lennie, és a témája is elgondolkodtató a jövőre nézve. A két és fél órát viszont nagyon hosszúnak találtam, többször is súrolta az unalmas határát. Csak ültek és beszélgettek, aztán megint beszélgettek, olyan dolgokról, amiket a néző lassan amúgy is összerakott volna magától is. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy ez a teljes történetnek még csak az első fele, és várhatóan a másik rész is ilyen 160 perces monstrum lesz… Mintha a mozijegy árát percdíjban számolnák fel. Első nézésre azért szórakoztató, moziban biztos még ennél is jobb lehetett, de nekem már nem adott maradandó élményt.

Picit terelni kellett a figyelmem, szóval pótoltam végre Ethan Hunt csapatának legújabb bevetését, hogy a nagy Barbenheimer láz közepén a legjobb kém-franchise (A Bond-fanoknak már tikkel is a szeme.) se merüljön feledésbe, hisz hiába tartozik ez is a jobb részek közé, sajnos a rossz időzítés miatt eléggé bukdácsol a kasszáknál, ami szomorú.
Ez volt már a 4. film a szériából, amit sikerült megnéznem moziban, és ugyan nem ez lett a legjobb közülük, csupán egy hangyányival marad el pl. a legutóbbitól, de ennek okára is kitérek. (Hozzátenném, hogy a többi részhez írt kritikám már nem tükrözi az aktuális véleményem, mivel az a legutóbbi újrázás során gyökeresen megváltozott.)
Az előzetesek ezúttal nagyon korrekt módon elrejtették a történetünk fő témáját, ami ugyan eléggé aktuális jelenleg, mégis durván sci-fibe vitte át az eddig viszonylag földhöz ragadt / hihető keretek között mozgó sorozatot, hisz hőseink és egyben a világ legnagyobb ellensége itt egy kb. spoiler, de a hangja miatt én szimplán spoiler neveztem el. Értem, hogy az előző 2 után már nehéz növelni a téteket, ezzel számomra mégis rossz ponttal indult. (Megtenni gonosznak egy spoiler és az M:I-től valahogy nem ezt várná a néző. Persze a kialakult spoiler helyzet azért érdekes szituációkhoz vezetett, amiben még lenne további lehetőség.)
Ettől függetlenül persze akadtak emberek is, akikkel Tom Cruise látványos harcokat vívhatott, de tőlük meg valahogy nem voltam elájulva. Oké, Gabriel (Esai Morales) karaktere által Ethan végre kapott egy eredetsztorit (Jobb későn, mint soha?), de nem érzem fenyegetőbbnek, mint előzőleg Larkot, vagy Solomon Lane-t. Ő továbbra is csak amolyan mellékes problémának hat, nem beszélve szegény, csúnyán elpazarolt Pom Klementieff figurájáról. Autókázott, meg verekedett egy jót, aztán úgy reménykedtem egy ponton, hogy spoiler!
A másik dolog, ami nem tetszett, az spoiler szerintem teljesen súlytalannak érződő kiírása. Lényegében csak így cserélték le őt Hayley Atwell-re, mert az írók már valószínűleg nem tudtak vele érdemben mit kezdeni. Ez engem nagyon irritált, de be kell vallanom, hogy már ebben is egy kisebb „marvelesedést” véltem fölfedezni, ami szintén nem volt ínyemre. Nem csupán a humort tolták túl picit, (Nem teljesen, viszont már kb. a határon táncolt.), de sok lett nekem a „Meghackelem ezt, meg meghackelem azt!” szövegből is. Úgy dobálóztak műholdak meg egyéb komoly rendszerek feltörésével, mintha csak cipősdobozokat nyitogatnának.
Egyéb apró problémák:
– spoiler
– spoiler
– spoiler
– spoiler
Ideje végre rátérnem a pozitívumokra. Tom Cruise hozta a formáját. Ismét hajmeresztő mutatványokat hajtott végre a film kedvért, plusz megint lefutott benne egy maratont, de megérte, hisz 100%-on pörgött a cselekmény, az akciók izgalmasak és látványosak, melyeket Lorne Balfe fület gyönyörködtető zenéi pattanásig fokoztak. Most is bírtam Benji és Luther jeleneteit, bár jobban örültem volna, ha spoiler. Mint az szintén írtam, a konfliktus nekem már inkább durván sci-fis, mint kémfilmes, de ezt leszámítva nem igazán tudok rá haragudni, főleg úgy, hogy még csupán a felét láttuk az egésznek.
Ami a sokat emlegetett vonatos jelenetet illeti, talán tényleg az Uncharted 2-ból (játék), merítettek, de azért bőven akadt különbség.
Összességében nekem a felsorolt kis hibáival is bejött és bátran ajánlom a műfaj, illetve a franchise kedvelőinek, hisz ez egy tipikusan: „Moziban üt igazán!” jellegű darab, így megéri a jegy árát.

ui.: Még mindig nagyon hiányzik belőle Jeremy Renner figurája.

McQuarrie Fallout-ja megugorhatatlan magasságokba került nálam, így előzetesen felkészültem, hogy a Dead Reckoning Part One-nak nem sikerül majd folytatni ezt a fokozatos minőségi felemelkedését a sorozatnak, már csak a kettébontás miatt sem. Viszont ez nem tántorított el abban, hogy 3 év után végre megint IMAX-ezzek, és csodák csodájára sikerült megugrani nálam az előző részt, a fékevesztett 163 perc egy pillanat alatt eltelt.
Az tény, hogy majd csak a Part 2-vel lesz teljes a történet, viszont már itt bedobtak, felvezettek egy olyan megfoghatatlan háttér fenyegetést, ami meglehetősen reálisnak ható, és olyan kiszámíthatatlan szituációkat képes kisakkozni, amik miatt tényleg az eddigi leglehetetlenebb küldetést eredményezi. Az igencsak erős tengeralattjárós kezdés tökéletesen illusztrálja is milyen erő munkálkodik csendben megbújva. Alkalmasint főhősünkből is sikerül kiváltania átélhető, dilemmával teli érzelmeket. Az okos humort is pont annyira engedi meg magának a film, amennyire szükséges és egyáltalán nem koptatja el a sztori komolyságát. A komplett római szekció legalább annyira vicces, mint amennyire karfakitépően intenzív és izgalmas.
A megszokott sidekarakterek ismét sziporkáznak, a főbb újak azonban mindent vittek nálam.
Élükön a Hayley Atwell által játszott Grace, aki egyfelől a puszta kisugárzásával képes levenni a lábamról, másfelől egy olyan imádnivaló, intelligens személyiséget formál meg, hogy egyszerűen nem lehetett vele betelni. Egy isteni csoda! Ethan és közte vérpezsdítően pazar az összhang, ahogy együtt mozognak, interaktálnak, mintha már sokkal régebb óta ismernék egymást.
Ilsa kisebb teret kapott, de lényegi szerepe neki is van, Gabriel gonosza hangsúlyos, a Pom Klementieff alakította Paris a kötelező miniboss figurája mellé kapott egy előre nem látható pluszt, ami üdítően jól esett. A két üldöző ügynök ugyan sok vizet nem zavart, de baromi szórakoztató volt látni, ahogy kijátsszák őket. De persze nem mehetek el szó nélkül Tom Cruise mellett sem, aki egy megállíthatatlan őrült és öröm nézni a 120%-os elhivatottságát.
De nemcsak az embertelenül levezényelt akciókban mutatkozik meg a csúcsra járatott adrenalin, hanem egyes szembenállásoknál, dialógoknál is alig mertem pislogni a feszültségtől, amire Fraser Taggart precíz operatőri munkája és Lorne Balfe most is profizmussal teli zenéi csak még jobban rádolgoznak.
Külön tetszettek a De Palma filmjére vonatkozó apró utalások (Kittridge jelenléte, a kézi trükközés a kulccsal, az eszement vonatos finálé, vagy hogy hosszú idő után egy ponton kimondják az akció lefújását).
Kettészedés ide vagy oda, minden elemében maximális odafigyeléssel, tudatossággal kimunkált elementáris mozifilm, ami önállóan is meg tud állni a saját lábán. A Part 2-ért pedig gőzerővel fogok robogni az IMAX-be jövőre!

Ez sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Nem csak hogy tele volt látványos akciójelenetekkel, de megcsillantattak valamit abból a jó öreg igazi humorból, amit a legtöbb mai alkotás nélkülöz. Remekül kihasználták a helyzet adta komikumokat, ezen felül eredeti karaktert hoztak létre, ami további humorforrásul szolgált. Kifejezetten tetszett, hogy a főhősnőt nem idealizálták túl, nem volt tökéletes, és voltak elég tipikus női megnyílvánulásai. Pl: spoiler vagy pl spoiler, viszont mindezek mellett belevaló tolvaj, és nem is rossz bunyós volt.
Persze, mint minden akciófilmben, itt is voltak lehetetlen életben maradások, illetve a felesleges szereplők hullottak, mint a legyek.

Összességében véve egy klasszikusabb hangvételű akciófilmet kapunk, amely egyértelműen a címszereplőre épül – végül is, ami Vin Dieselnek a Halálos Iramban, az Cruisenak az MI –, viszont teszi ezt anélkül, hogy az összes modern akciófilm-klisét elsütné, még ha a mesterséges intelligencia itt is a történet középpontjában áll. Kémfilmként remek, ahogyan akciófilmként is korrekt, mind történetileg, mind akciójeleneteit tekintve, amelyhez remek látvány párosul, viszont túlnyújtott játékidő és repetitív zene, ami miatt ha a végső összeképet nézzük, akkor nem lett kiemelkedő a hetedik felvonás – de azért természetesen üde színfolt az idei akciófilmek között, már a látványa miatt is.

Értékelés: 7/10

Menő film volt! Remek autós üldözés (kellő humorral), szuper sztori, és persze az „utolsó pillanat”-os mozzanatok ebben a filmben is jelen voltak, akárcsak az eddigiekben. Elcsépelt? Nem, kicsit sem. Jó volt :)

7.5

Nemzetközi hajsza a Skynet kulcsa után. Erős közepes. Becsülendő, hogy Tom Cruise még 60 évesen is kaszkadőrködik, de a legjobb a filmben az, hogy immáron Carter ügynököt is az oldalára állította. A következő rész hamarosan elérhető VHS-en, mert azt nem tudja manipulálni az Entitás. De még két év, mire egy videómagnót találnak hozzá.