Sziasztok! :)
A „tervben lévő bejegyzések” listám a gyászos produktivitásommal arányosan elkezdett olyasféle hosszúsági babérokra törni, mint az X darab album, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz típusú összeállítások, így mostanáig parkolópályára került egy olyan véleményezésnek a megírása is, amitől március 26.-a óta viszkettek az ujjaim. Ami azt illeti, közvetlenül az élmény megélése után majdnem el is gyengültem, és kiborítottam a kesze-kusza benyomás tengeremet, de úgy gondoltam, a szóban forgó alkotás ennél… többet érdemel, valami összeszedettebbet. Ez pedig nem más, mint a néhány nappal előtte debütáló, legújabb Netflix alkotás, a The Dirt film, amit mint a legkisebb titokzatosság nélkül működő Mötley Crüe rajongó, – a molyos tevékenységemet áttekintve hamar rá lehet bukkanni jó pár zenés zónába küldött MC számra, és egy-két elvétett, Nikki Sixx születésnapjának a tájékára eső dicshimnuszra – muszáj volt megnéznem annak ellenére is, hogy bennem volt a minőséget illető félsz, ameddig meg nem tudtam, a banda tagjai pontosan milyen mértékben vették ki a részüket a projektből. Visszagondolva az arról szóló interjúkra, hogy a Shout At The Devil album – ami mellesleg a kedvenc Mötley Crüe albumom – készülése alatt is mennyire kikergette az illetékeseket a világ négy sarkából Nikki maximalista, hódító hadjáratra készülő parancsnok munkamentalitása, megnyugodtam, hogy ha ő magához ragadja az irányítást – amit úgyse fog megállni – , akkor minden a lehető legtökéletesebb lesz.
Bővebben:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2019/04/motley-crue-…
https://www.youtube.com/watch…
