Snittblogolók zóna

Régóta töprengtem már, hogy szeretnék nyitni valamilyen social media felületet a blogomnak a molyos-snittes megjelenésen túl, de mindig kicsit bizonytalan voltam. De azt hiszem ez nálam publikálás szempontjából az „üsse kavics!” év, mert nem egy bejegyzésem is ilyen alapon került ki… vagyis csináltam egy facebook oldalt a TodayWigginnek. Valószínűleg ott is meg fogom osztani a bejegyzéseimet, potenciálisan kikerülnek majd AMV-im, ha lesznek videóblog bejegyzéseim (egyszer csak elkészül az a Narutós…), és nagyon szívesen fogadom a hozzászólásokat, véleményeket, követést, ha valaki érdeklődik az oldal iránt :)
https://www.facebook.com/TodayWiggin-102740465007589

Sziasztok!

A legutóbbi horrorértékelésemhez képest visszaugrok ezúttal egy évtizedet az időben, és a műfaj 70-es évekbeli szakaszának számomra legnagyszerűbb alkotásának, a zsigerekig hatoló zenéjével Oscar-díjat is nyert Ómennek hódolok az elkövetkező soraimban. A történet kiindulási pontja egy tragédia; az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének és feleségének kisbabája halva születik, viszont a férfi nem akarja elárulni a nőnek a rossz hírt, ezért a katolikus egyházon keresztül gyorsan örökbe fogad egy újszülött fiút. A születési adatait és származását rejtély övezi, ahogy a kis Damien cseperedik, felkeresi a nagykövetet egy pap, aki azt állítja a gyerek maga az Antikrisztus, és meg kell állítaniuk, ameddig nem késő. Az ízig-vérig realista nagykövet elutasítóan reagál a légből kapott rémisztgetésre, ám megmagyarázhatatlan események sorozata indul el, és a férfinak az egyre kézzel foghatóbb emberfeletti fenyegetés mellett a saját szkeptikusságával is le kell számolnia.
Bővebben:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2020/11/the-omen-omen.html

https://www.youtube.com/watch…

Valentine: Írnom kéne egy laza kritikát a Final Fantasy XV-ről!
*pár nappal, hat epizód animével, néhány DLC-vel, és egy Kingsglaive újranézéssel később*
Elkészült az ismét meglehetősen hosszú, de cserébe elég átfogó Final Fantasy XV elemzésem. Spoileres a teljes játékra (DLC-kkel együtt), illetve kitér a Kingsglaive, a Brotherhood, és az Episode Ardyn – Prologue eseményeire is. Régen volt videójátékos bejegyzés a blogomon, és ez most kicsit egyedibb darab olyan szempontból is, hogy egy-két kivételtől eltekintve a játékból származó képeket teljesen én fotóztam, illetve ezúttal arra jutottam, hogy a végére rakok egy kis „forrásgyűjteményt”: a következtetéseket az elemzéseimben mindig én vonom le, de ha valakit mélyebben megragadott egy-egy mitológia, akkor a listán szereplő könyvek között nézelődhet :)
Az alcím: „Beszélgessünk ismét a mesékről, a mitológiáról, és a sorsszerűség tragédiájáról”
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/11/final-fantasy-…

Sziasztok! :)

Mindenek előtt szeretném kifejezni afelett érzett örömömet, hogy ekkora sikert aratott a snittes értékeléseim blogra vitele, nem gondoltam, hogy a filmes rovat felélesztése ennyi megtekintést von majd maga után. A hét zárásaként a 80-as évek egy lazasága ellenére is köztudatba mélyen beivódott „horrorfilmjéről” hozom a véleményemet, a Chris Columbus által írt és Joe Dante által rendezett Szörnyecskékről. A főszereplő, Billy három utasítást kap a plüssállatszerűen elragadó, karácsonyra kapott kis kedvence, Guzmi mellé, amit semmi szín alatt nem szeghet meg, viszont az újdonság varázsának tovaszállásával a fiú figyelme megcsappan az új jövevény gondozását illetően. A víz hatására Guzmi szaporodni kezd, majd az éjszakai falásrohamok következtében az utódai bizarr, megátalkodott szörnyekké változnak, akik támadás alá vonják az addig idealisztikusan klisés, nyugodt, amerikai kisvárost. A Szörnyecskék első pillantásra egy egyszerre aranyos és bizarr, családias karácsonyi film, ám sokkal több rejlik benne; valójában egy cukormázba csomagolt rémmese a felelőtlen állattartásról.
Bővebben:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2020/11/gremlins-szo…

https://www.youtube.com/watch…

A nagy lakásprojekt következő részeként a hálószoba kérdést járom körbe. Szó lesz a színekről, bútoroktól no meg azokról a lakberendezési stílusokról is, amik szerintem a legjobban illenének ehhez a szobához.

https://cseszefolt.blogspot.com/2020/11/haloszoba-terve…

Sziasztok! ^^

Ismét egy horrorfilm értékelésével jelentkezek, ami nem más, mint egy Roman Polanski által forgatott, 1965-ös fekete-fehér képi világú csoda; az 1001 film listán is helyett kapott Iszonyat. A sztori főhősnője, a szépséges Carol mélységesen viszolyog a férfiaktól, a testiség minden formájától iszonyodik, és féltve óvja a magánszféráját a párkapcsolat-normativitástól. Az életéből az ingatag biztonság egyik napról a másikra távozik, mikor a vele egy háztartásban élő nővére elutazik egy hétvégére a szeretőjével. A magára maradt Carol egyre nehezebben birkózik meg a mindennapi akadályokkal és a kéretlen közeledésekkel, míg nem bezárkózik a lakásába, és teljesen magába fordul. Egyre borzalmasabb rémálmokkal viaskodik, kétségbeesetten igyekszik kizárni a külvilágot, a személyisége fokról-fokra széthullik, és végül nem marad más, minthogy más opció híján… könyörtelen módszerekkel számolja fel a körülötte ólálkodó zaklatókat.
Bővebben:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2020/11/repulsion-is…

https://www.youtube.com/watch…

Sziasztok!

Elérkezett végre a pillanat, amikor a horrorfilmes kalandjaim blogra vitelének csillaga alatt egyszer s mindenkorra búcsút mondhatok a Stephen King: Az c. művéből készült mozis reebotoknak, és a hozzájuk fűződő tragikus, árulásokkal és könnyekkel teli történetemnek. Az elmúlt két év folyamán annyiszor dicsőítettem a regényt mindenféle válogatásokat tartalmazó bejegyzések kész seregében, ahányszor nem szégyelltem felemlegetni a zseniálisságát, ám az adaptációkkal szembeni lelkesedésem a 2017-ben forgatott első felvonás megtekintése után menthetetlenül lelohadt. A könyvhűség hanyagolása és a fogyaszthatóság oltárán végrehajtott butítások megtették a hatásukat, nemhogy nem vártam a szintén új idősíkra helyezett második filmet, hanem még csak abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán meg akarom-e majd nézni, hogy ki vagyok-e éhezve még egy pofára esésre. A befejezetlenség feletti frusztrációm, illetve egy az enyémmel kísértetiesen hasonló ízlésű barátom értékelésének a hatására februárban lenyeltem a békát, és elvárások nélkül belevágtam a Vesztesek Klubjának még nagyobb hype-ot kapott, felnőttkori kalandjába.
Bővebben:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2020/11/it-az-2-resz.html

https://www.youtube.com/watch…

Helló!

Hála egy Snitten futó, filmeket évtizedenként kategorizáló kihívássorozatnak, az utóbbi hónapok során több, mint harminc horrorfilm megtekintését ütemeztem be. Azaz végre igazán aktívan is beleástam magam egy olyan műfajba, aminek már régóta rendkívül érdekelt nem csupán a tévés, hanem a mozis világa is. A nézéseimhez többnyire mellékeltem egy változó részletességű és összeszedettségű szöveges értékelést is, és egy ideje foglalkoztat a gondolata, hogy ezeket megoszthatnám a blogon is, attól függetlenül, hogy karcsúbbak terjedelem szempontjából, mint a szokásos ismertetőim.
A projekt első felvonásának a keretében szeretném nektek bemutatni a kihívás 2010-es éveket nagyító alá helyező fordulójából kikerülő kedvencemet, egy kimagaslóan erős elméleti és művészi vénát magáénak tudható, borongós pszichológiai horrort, A Babadook-ot.
Bővebben:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2020/11/the-babadook…

https://www.youtube.com/watch…

Megérkezett a friss fejezet! Remélem, már vártátok. Zsepiket elő, mert nagyon síros lesz! Igen, folytatódik az Ayumu c. történetem!

"– El fog késni, ha még sokáig rám pazarolja az időt – mosolygok rá, próbálva elviccelni a dolgot.
– Ayumu… – Az arcán valami egészen különös, megmagyarázhatatlan kifejezés ül, amit igyekszem nem észrevenni."

https://www.wattpad.com/975171804-ayumu-huszonharmadik-fejezet

Hogy miket nézek mostanában? A bejegyzésből kiderül. ^^

https://asianmoviesanddoramasblog.wordpress.com/2020/11…