A Jarmusch-filmek óta kezdem az ilyen lassú folyású, cselekményben nem, de mondanivalóban annál gazdagabb filmeket előnyben részesíteni. Annyira hitelesen és átérezhetően mutatta be a magányt (és a szerelmet) amivel ezelőtt még csak könyvben, sokatmondó cím alapján a 100 év magányban találkoztam. Mindezt olyan operatőri munkával és színészi játékkal megfűszerezve, hogy minden percét élvezet volt nézni. Nem való mindenkinek és egy bizonyos hangulat is kell hozzá, de engem ez most jókor talált meg.