Pszichothriller, illetve –horror; a filmet egy sokszor feldolgozott legenda ihlette. Ez volt az első dél-koreai horrorfilm, amit vetítettek amerikai mozikban. A film jó kritikákat kapott, úgy a rendezés, mint a forgatókönyv. Kétszer biztosan meg kell nézni, csak másodszorra tudjuk értékelni azokat az apró (és kevésbé apró) jeleket, amiket a rendező hagy a filmben szétszórva, és amelyek az utolsó jelenetre (megoldásra) mutatnak. Így válik egyértelművé a kronológia is, amire első nézéskor csak a film végén derül fény teljes egészében, valamint hogy ki kicsoda valójában a szereplők közül.
A film végén csak minimális magyarázatot kapunk, így a nézőre hárul a feladat, hogy visszamenőleg fölépítse a történetet és a helyükre tegye a szereplőket. Odafigyelést igénylő film csodás képvilággal, szép zenével, csavaros történettel.