Ez is az a fajta film, amit minél többször nézek, annál jobban tetszik. Vagy inkább éppen más aspektusa tetszik. Megunhatatlan, mert mindig (újra) fel lehet benne fedezni apró részleteket, újra lehet értelmezni, és el lehet merülni ebben a megfoghatatlan, konkretizálhatatlan látomásban, őrületben, rémálomban, misztikumban, ebben a borzalmas és abszurd módon vicces belső világban. A Radírfej tudja ugyanezt kiváltani belőlem.