A 3 órás rendezői változatot néztem meg.
Ez a film egyfelől zseniális (a zseni alkotásmódja, a muzsikák, az operarészletek, az orraládörgölős humor stb.), másfelől viszont Mozart idegbeteg ábrázolásával (még akkor sem, ha a színészi játék briliáns, a nevetés meg hátborzongató) nem bírok azonosulni… Értem én a koraérettséget, az apja elleni lázadás szeszélyét, a szabadság ízét és korlátnélküliségét, a túlzott öntudatát, a túlcsorduló önbizalmát (mondjuk van is mire), mások lenézését, meg az összes zseni attitűdöt, de akkor sem… Másféle rossz jellemet álmodtam magamban neki (kevésbé ilyen tikkelő őrültet, noha pont ilyen szélsőségeset), ez valahogy nem passzol a muzsikájához a fejemben, pedig az mindig lenyűgöz.
Forman filmje nem véletlenül nyert annyi díjat. Mindet megérdemelte egytől egyig. Salieri bámulatos… spoiler és hideg és kegyetlen, mondhatni sátáni…
Hatással bíró film.